Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Petrovich Ede: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2. számú ház történetéhez

ADATOK A KÁPTALAN U. 2. sz. HÁZ TÖRTÉNETÉHEZ 41 szerint gyakran fordultak meg a házban és tudták, mit mondanak jegyzőkönyvbe. Problémák, melyek megfejtésére nincs kilátás.

34 Nem tartozik szorosan a házhoz, de imint érdekességet megemlítjüik Cserdy Fábián 48 éves pécsi lakos vallomását: a török uralom idején hét éven keresztül keresztény iskolatanító volt Pécsett, s mint írni tudó ember sokszor tett a házban lakó gazdag és magasraingú töröknek szolgálatot* A házra vonatkozó peranyag, mivel jogi felfogások ismétlése, nem enged betekintést a ház későbbi sorsára. Jány megbízottai után Kazó István prépost lakott benne 1704-től haláláig, és 1708-ban kelt végrendeletében 886 forintot hagyományozott a ház restaurálására. A ház tehát lakható volt, ha nem is minden kívánalom nélkül. Mivel pedig Kazó 1721-ben halt ímeg és közben végrendeletén nem változtatott, világos, hogy a restaurálás sem volt okvetlenül szükséges. A múlt további felderítése új nehézségekbe ütközik. Egyik nehézség, hogy az újkorban nem a prépostok lakták ezt a házat. A régi mágnes tehát csődöt mondott, az adatok felkutatása céljából nem elégséges csak a prépostok életrajzát felkutatni. A másik nehézség az, hogy a források, amikor a káptalani házakról beszélnek mindig a benne lakók nevét említik, sokszor még ezt sem, hanem a birtokosok állandóan változó hivatalát : olvasó-, kámtor-, stb. kanonok háza. A tények felderítése végett szükséges volt az összes kanonoki házak lakóinak névjegyzékét összeállítani. Ebben a munkában rendelkezésűinkre állt ugyan három jegyzék

85 azonban ezek pontos évszámot nem tüntettek fel, így sok kérdésben nem egyeztek, amiben pedig egyeztek, az nem egyszer valótlannak bizonyult, így például mind a három forrás azt állította, hogy Kazó István után tüstént Givovich Miklós kanonok költözködött e házba. Kazó azonban 1721-ben halt meg, Givovich pedig csak 1725-ben lett kanonok. Első tekintetre is nyilvánvaló az akkori kanonoki lakáshiány miatt, hogy a ház 1721—1725 között nem állhatott lakatlanul. Olyan akta is előbukknt, amely szerint Givovich 1737-ben vette birtokába a házat elődjétől, Conta Jenő kanonoktól. Tehát Conta is lakott e házban legalább is az 1737-et megelőző években. Ez viszont azt jelenti, hogy a ContaHházra vonatkozó panaszt 1725-ben nem a Káptalan utca 4. sz, házra, hanem a 2. számúra kell vonatkoztatni. E panasz szerint a város 1725-be.n elzárta a Con ta-háztól a vízvezetéket. A polgármester válaszában

36 a közjóra hivat34 Mellékesen megemlítjük, hogy Pécsett még a XVIII. pzázad elején sem volt szokatlan dolog a házakat, elsősorban az egyházi épületeket kívülről festményekkel díszíteni. Erre kell ugyanis következtetnünk abból a jegyzőkönyvből, amelyet a volt püspöki jószágigazgatói, imiost vízgazdálkodási (Kuliclh utca 11. sz.) házzal kapcsolatosan 1732-ben vettek fel. Nevezett házat Nesselrode püspök a püspöki uradalom részére foglalta le. Ezzel szemben a káptalan a maga jogait hangoztatta, óvást emelt a lefoglalás ellen, minek következtében a bíróság 1732. dec. 11-én hét tanú kihallgatását rendelte el. A tanuk egyöntetűen vallották, hogy az említett házat Horváth György kanonok 1700-ban vette és azt gyökeresen átalakíttatta, de két tanú arról is tudott, hogy a kanonok a házat kívülről festményekkel látta el (Kápt. Levéltár, fasc. 92. nr. 6.: Czuppon László: ... per dictum Canonicum tarn afforis decrustari et picturis exornari curata, ab intus etiam restaurata ... Mézner András: ... quod ille [a kanonok] attactam domum restaura vérit cum picturis afforis existentibus...) Horváth kanonok 1704 március 26-án á rác betörés áldozata lett, a szigeti kapunál agyonlőtték. A ház kifestésé tehát 1700—1704 között történt. 35 Aigl: Histoxia Capituli: Brüsztle: Recensio cleri universi с mű I/ kötete és Hanny kanonok kéziratos följegyzése 1917-ből. 36 Kápt. Levéltár, 58. fasc. 123. sz.