Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: A Janus Pannonius Múzeum kialakulásáról

190 DOMBAY JÁNOS város- és helytörténeti, valamint a képző- és iparművészeti gyûjteményanyag is azzal a szándékkal, hogy itt fog kiépülni a múzeum művészettörténeti gyűjteménye. A helyi hatóságok 1955 tavaszán biztosították az egész épület múzeumi használatát. Nyomban megindult a műemléki feltárás munkája is, aminek eredménye messze felülmúlta a várakozásokat. A műemléki feltárást a műemléki helyreállítás, a Zsolnay keramikai kiállítás megrendezése, majd 1955 november havában a múzeum művészettörténeti részlegének az országos múzeumi napok keretében történt megnyitása követte. A helyi tanácsok áldozatkész segítsége, valamint a helyi hatóságok, a múzeumi és a műemléki szervek együttműködése révén nemcsak Baranya megye és Pécs Város, hanem szinte az egész ország lakosságának régi, jogos igénye nyert kielégítést a világhírű Zsolnay-íéle keramikai gyűjteményanyag közkinccsétételével. . < Az előzőkben valójában csak a múzeum külső alakjának, tehát külső keretének a fejlődését kísértük végig. Hosszúra nyúlna, ha részletesebben foglalkoznánk a múzeumi munka belső, tartalmi részében bekövetkezett változásokkal, ezért most csak sommásan annak legfontosabb mozzanataira térünk ki röviden, más alkalomra hagyva a részletezést. A gyűjteményamyag 156 000 darabot tesz ki. Leltározatlan anyag nincs. Csaknem a teljes gyűjteményanyag restaurált, illetőleg konzervált állapotban vari,, legfeljebb 5%í-ra tehető a restaurálatlan, illetőleg konzerválatlan. tárgyak száma. Az állandó kiállításokon kívülmaradt gyűjteményanyag legnagyobb része a mai követelményeknek megfelelő raktári elhelyezést nyert. A raktározás tekintetében ma még' fennálló hiányosságaink épületproblémákkal kapcsolatosak. Gyűjteményanyagunk tehát tudományos értékének és közvagyon jellegének megfelelő gondos elbánásban részesül. A kibővült és megnövekedett feladatokkal a múzeumi dolgozók létszámának emelkedése járt együtt. A múzeumi dolgozók egy része rendszeres állományba tartozik, más részük állományon kívüli (tiszteletdíjas). Rendszeres létszámállományba tartozik 7 tudományos dolgozó. 1 adminiszratív dolgozó, 1 restaurátor, 1 preparátor, 2 hivatalsegéd és 3 teremőr. Rajtuk kívül állományon kívül 2 tudományos dolgozót, 1, félmunkaidős kisegítő adminisztrátort, 1 teremőrt és 4 félmunkaidős teremőrt foglalkoztat a múzeum. A tudományos dolgozók száma szakok szeriint a következőképpen oszlik meg: természettudós 4, régész 2, néprajzos 2 és művészettörténész 1. , • • Nyomon követhető a fejlődés a múzeumi munka irányvonalának alakulásában is, 1950-től kezdve a belső munkában a leltározáson, nyilvántartáson és a raktározáson volt a hangsúly. A gyûjteményanyag állagának megóvására irányuló restaurálási és preparálási munkáról ilyen értelemben külön nem lehet szó, mivel ez állandó és folyamatos, A belső rend megteremtésével előrehaladva újabban és fokozatosan a meglevő gyûjteményanyag tudományos feldolgozása került előtérbe. Ezzel egyidőben szolid anyaggyűjtés is folyt. A feldolgozó és gyűjtőmunka során .messzemenő figyelemben részesültek a jövőben rendezendő új kiállítások szempontjai is. . Az állandó kiállítások mellett számos alkalmi és időszaki kiállítást is rendezett a múzeum. Közülük főleg a helyi képzőművészekkel karöltve rendezett képzőművészeti kiállítások emelkednek ki, melyek közül nem egy jelentős helyi művészeti eseményszámba ment. Legújabban egyre erősbödnek az állandó képtár megvalósítására irányuló közös törekvések is. A látogatottságon keresztül mérhető le, milyen mértékben érdekelte dolgozó népünket a múzeumi munka eredménye. 1950-ben 15 600, 1951-ben 19 000,