Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

18 • CSEMEGI JÓZSEF mutatott, annak bizonyságául, hogy a déli fal ablakocskaja és a keleti fal fülkéje ugyanannak az építkezésnek eredménye volt. Az északi fal magja egyöntetű törtkő-falázassál készült. E tekintetben mind a déli, mind pedig a keleti fallal megegyezett. Középvonalában ajtó nyílott a kutatás megkezdésének idején, amely egy korábbinak helyén állott. Ennek bal fülkeszélvonala, amannak bal fülkeszélétől vagy 35 cm-nyire jól látható volt. Kávakifalazása azt mutatta, hogy az eredeti törtkő-falazatból utólag képezték ki. Tovább balra a helyiség északnyugati sarkában a 2. és 3. sz. helyiség tüzelőfülkéjével azonos elrendezésű fűtőhelyeket alakítottak ki a későbbi időben. Téglaanyaga a 2. és 3. sz. helyiség közös válaszfalával és fűtőíülke-kifalazásával azonos volt. A nyugati fal magja a helyiség többi ,három faláéval ugyancsak megegyezett. Bár északi felcsatlakozásában a fűtőfülke beépítése bizonytalanná tette az északi fallal való kapcsolatának meghatározását, déli felcsatlakozásának falazási módja azonban egyértelműen megmutatkozott: a két fal elnyíródás folytán elvált ugyan egymástól, de eredetileg egyszerre épült. Az elnyíródás oka a déli fal kihajlásában keresendő, amely e helyen a külső falsíkra mérve, a 10 cm-t is túlhaladta. A fal felületét északról délnek vizsgálva, állaga az északnyugati sarok körül erősen zavart volt a sorozatos átépítési, javítási munkálatok folytán. De a saroktól, vagy egy méternyire újból kitisztult és egy utólagosam, vágott, majd későbbi időbein újra elfalazott ajtónyílás jobboldali bélletszélének vonala rajzolódott ki rajta.

19 A nyílás keretköveit, befalazásuk fennmaradt nyomainak bizonysága szerint, az 5. sz. helyiség felől helyezték el egykor.

20 Utóbb, e régebbi ''ajtónyílás elfalazásától valamivel délebbre újból ajtót nyitottak, s ennek nyílása maradt fenn a kutatás idejére. Létezésekor a nyugati fal déli felében feltárt gótikus stílusú, kőkeretes ablakocska jobboldali bélletét megrongálták. Ez ablakocska kialakítási módja, mérete és formája a déli fal ablakocskájával volt rokon. Kőkeretét, amely az 5. sz. helyiség felé nézett, ablaktábla befektetésére szolgáló kőhorony szegte be csupán. Nyílásának tégla-befalazásában reneszánsz kőtöredékek kerültek napvilágra (VI. t. 2.). Említésre méltó még, hogy a 2—4. sz. helyiségekben azonos mintájú, gazdag táblás-parketta utalt az épület belső egykori díszes kialakításimódjára (VIII. t.). 5. sz. helyiség (átlagos mérete 6,50 X^.50 m). Déli' falát két ablak törte át. Az itt végzett kutatások ugyancsak három építési korszakot állapítottak meg az ablakok történetében. Mindkét ablaknál a legkorábbi ablaknyílás fülkéje volt a legszélesebb, jobb és bal fülkefaluk egyaránt feltárható volt, az azokat összekötő könyöklő-fallal együtt. Viszont a középső építési szakasz ablakszélessége már csak alig volt valamivel szélesebb az utolsónál, vegyes falazatából számos reneszánsz faragványos kőtöredék került napfényre. A harmadik építési szakasz ablakfülke jénék kialakításakor pedig ugyancsak W-jelű téglát alkalmaztak, mint azt az előbbi helyiségek ablakainak esetében is láttuk. Végül az ablakszerkezetek kibontása alkalmával itt is kiderült, hogy tokjuk befalazása a harmadik építési szakaszhoz viszonyítva későbbi időben történt meg. A déli fal —> a sorozatos ablak-átalakításokból következő falazásoktól eltekintve — viszonylag egységes magszerkezetet mutatott, amely a 4. sz. helyiség falaival lényegében egyező volt. Azonban a délkeleti falsarok körültekintő vizsgálata mégis arról győzte meg a kutatót, hogy a déli falat a 4. és 5. sz. helyiség közös határfalához időben később igen gondos munkával hozzáépítettek. Ugyanakkor a délnyugati falsarok vizsgálata azt mutatta, hogy a déli és nyugati fal egyidőben, egyszerre épült, noha a homlokzati fal kihajlása e helyen is falnyíródást okozott. 19 Az elfalazás anyagából reneszánsz faragványos töredékek kerültek elő. 20 Az 5. sz. helyiség keleti falában reneszánsz ajtókeret töredéke került elő, rajta .. 1 § 5.. számmal. E két számjegy nyilván az építkezés dátumálnak maradéka, amelyet az ajtó szemöldökkövébe véstek be. Az ajtókeret stílusából következően az évszám vagy 1515-nek, vagy 15.. -nek egészíthető ki. Több, azonos profilú kőkerettöredék ugyancsak é fal közelében jutott napfényre a falbontásokból, ami valószínűvé tette, hogy ezek mind a 4. és 5. sz. helyiség közötti fal reneszánsz-kori ajtóhelyéből származtak el. Ezért a (helyreállítás e töredékeket eredeti helyükre visszafalazta.