Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Dombay János: A Janus Pannonius Múzeum kialakulásáról

188 DOMB AY JÁNOS A város házingatlanokat vásárolt a Rákóczi úton abból a célból, hogy azok 4 helyére építteti fel a kultúrpalotát. A tervet azonban nem tudták megvalósí­tani. A megvásárolt házak-közül a legmegfelelőbbet (Rákóczi út 15. sz.) átalakí­tották és rendbehozták, majd 1933-ban ebbe költöztették át a múzeumot. Ma ebben az épületben a Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjteménye működik. A régiséggyűjteményen kívül néprajzi, természetrajzi és éremgyűjteménye' is volt a múzeumnak. Anyaguk részben gyűjtés, főleg azonban ajándékozás és vétel útján került a múzeumba. A szükséges anyagi eszközök hiányára vezethető viasza, hogy a második világháborút megelőző időben, néhány kisebb ásatástól eltekintve, főleg ajándékozás és vásárlás útján gyarapodott a régiséggyűjtemény is. A gyújteményanyag ilyetén való gyarapításában nagy szerepe volt a múzeumi egyesületnek, mert á megye területén lakó tagok ebben eredményesen működ­hettek közre. A város területén a köztemetőben,majd később a Széchenyi-téren, a Felső-sétatéren és a Jakabhegyen, vidéken pedig Zók, Nagyárpád, Palotabozsok és Személy község határában végzett jelentősebb ásatásokat a múzeum. A múzeum élén megbízott vezető, többnyire helyben működő tanár állott.. Az egyes gyűjtemény csoportokat külön-külön megbízott munkatársak kezelték, többnyire szintén tanárok. Rajtuk kívül egy állandó hivatalsegédje volt a mú­zeumnak. 1939-ben került sor elsőízben rendszeresített múzeumvezetői állás megszervezésére és annak szakképzett muzeológussal való betöltésére. 1939-től kezdve alkalmi kisegítő munkaerőt is alkalmaztak. ' A múzeumban 1904-től kezdve állandó régészeti, néprajzi, természetrajzi és éremkiállítás volt. A kiállítás, valamint a gyűjteményanyag nyilvántartása, álla­gának óvása és raktározása az akkori idők színvonalán állott. Főleg ebből kifo­lyóan szenvedett kárt a gyűjteményanyag a háború alatt. A felszabadulás után a múzeum saját anyagának egy részéből állandó kiállítást, a helyi képzőművé­szek alkotásaiból pedig számos alkalmi és időszaki kiállítást rendezett. 1936-tól kezdve a megye különböző részein végzett egyéni régészeti kutató­munka nyomán Baranya megye részéről az a törekvés nyilvánult meg, hogy a korábbi Pécs-Baranyai Múzeum Egyesületet, mely ebben az időben már nem működött, újból életre keltse és a múzeum munkájának irányításában és termé­szetesen a múzeum fenntartásával járó terhek viselésében is résztvegyen. A város vezetőségével ilyen irányban folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a megye 1938-ban Baranya Vármegye Múzeuma elnevezés alatt új mú­zeumot alapított Pécsett. A múzeum törzsanyagát a megye által Igaz Lajos közre­működésével egybegyűjtött népművészeti és az említett egyéni régészeti kutató­munka eredményeként egybegyűlt őskori, római, népvándorlás- és Árpád-kori régiség- és embertani anyag alkotta. 1938-ban megszervezték és betöltötték a múzeumvezetői és a hivatalsegédi állást. A népművészeti gyűjtemény kezelési és teremőri teendőivel már koráb­ban külön alkalmazottat foglalkoztattak. A népművészeti gyűjtemény a megyei székház egyik udvari melléképületé­ben nyert elhelyezést és a nyilvánosság számára is hozzáférhető volt. A régé­szeti gyűjtemény ideiglenesen ugyanitt másik melléképületben kapott helyet. 1941-ben megvásárolta a megye a Széchényi tér 12. sz. alatti műemléki épületet, hogy mégfelelő otthont nyújtson múzeumának. Ugyanezen évben megtörtént a gyűjtemény anyag átszállítása is. A népművészeti gyűjteményből állandó kiállí­tás nyílt, a régészeti anyag ellenben raktári elhelyezést nyert, mivel akkor még; nem volt alkalmas a terület történetének bemutatására. Ezért a következő évek-

Next

/
Thumbnails
Contents