Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Móczár László: Hymenopterologiai jegyzetek

182 MÓCZÁR LÁSZLÓ Aporus unicolor Spin. Mecsek hegység: Tettye pusztafüves lejtőjén mésztufa repedései, lyukai előtt repdestek. 1955. VI. 21 (leg. Móczár L.) 3 $$. Magyarország faunájában új faj. A Mecseken kívül „Budapest", „Szabadka"-^ elzésű helyekről került elő egyidejűleg néhány példány; Ezelőtt Olaszországból ismerték. A nőstényt a hozzá» közel álló helveticus Tourn. fajtól a csuklóíznél alig hosszabb 3. csápíze és a rövid trapéz alakú 2 könyöksejtje különbözteti meg leginkább. A hím külső érintkező 2. visszafutóere ívelten görbült, a két végét összekötő egj^enes folytatása csupán a sugársejt "3/4 részét éri el. A gyűjtött példányok nagysága 3 mm. Arachnotheutes rufithorax Costa Budapest: Sashegy 1950 VII. 30. (leg. Móczár M.) I $. Igen ritka, hazánkban csak 45 évvel ezelőtt gyűjtötték a budapesti Gellérthegyen, * környékén, Isaszegen és Örszentmiklóson. Egyébként Asztrahánból, Olaszországból, Dél Schweizből és Spanyolországból ismerik. Ujabb előfordulása a mind jobban beépített Sashegy sok kipusztult faja közül egyik ritka, mediterrán fai fennmaradását bizonyítja. Stenooecikus eremophil jellegű. Fam. : Sphegidae. Psammophüa hirsuta var. mervensis Rad. (det. Bajári E.) Mecsek: Lapisi út 1955 VIII. 25 (leg. Móczár L.) 1 $. Új v ált о z at hazánkban. Eddig Korzika, Kis-Ázsia, Kaukázus és Perzsiában ismerték. A törzsfaj potroheleje piros. Az új változat sötét, acélkék csillogása testét mindössze'az 1. hátlemez közepén, a 2. hátlemez kétoldailán és az 1. .haslemezen tarkítja kicsiny, sötétpiros folt, 17 mm hosszú. Fam.: Eumenidae. f • Odynerus aurantiacus Mocs. Dévaványa, Eryngium campestre-n 1952. VIII. 10—15 (leg. Móczár M.) 1 Ç. Rendkívül ritka. Hazánkban csak Kisújszálláson és Budapest környékén gyűjtötték több, mint 50 évvel ezelőtt, mindössze 4 példányban. Csíki Ernő 1898-ban egy nőstényt talált Mongóliában s Yasumatsu 1939ben 2 £$ és 1 ?-t említ szintén Mongóliából (Yasumatsu 1946). A narancsszínű foltokkal gazdagon tarkázott tipikus stenooecikus eremophil faj az eddigi adatok szerint tehát csak a Nagy Alföldön és Mongóliában él. Odynerus Herrichii Sauss. Sukoró, Velencei hegység, 1951 VI. 28 (leg. • Móczár L. & M.) 1 ?. A Magyar Nemzeti Múzeum — Természettudományi Múzeum gyűjteményében ebből az igen ritka fajból mindössze 4 példányt őriznek a Nagy Alföldről. Yasumatsu (1947) szerint a potroh kétoldalán narancsfoltos faj Dél- Európában, Szibériában, Turkesztánbain, Mongóliában, Kínában és DélMandzsúriában elterjedt. Stenooecikus eremophil jellegű. Fam.: Apidae. Eucera excisa Mocs. Harsányi hegy, Robinia pseudoacacia-n, 1955 V. 27 (leg. Móczár L.) 2 $•£; Thymus serpyllumon (leg. Móczár L.) 1 $. Igen ritka, endemikus faj, stenooecikus eremophil. Faunaterületünkön eddig csak Simontornyáról, továbbá Daljárói és Jassenovaról volt ismeretes. (Móczár M. 1954). Osmia püicornis Sm. Mecsek hegység: Remeteárok, Pulmonaria ofjicinalis-on 1955. V. 4 (leg. Móczár L.) 1 $. A Fauna Regni Hungáriáé csak Budapest: Svábhegyről említi, ahol egyetlen példányát Friese gyűjtötte. Azóta előkerült Rimaszombatról, Kőszegről, Németboksánról és Nyírmezőről. Erdei állat, stenooecikus ihylophilnak látszik. Fészkét csigaházban találták. Előkerülése a Mecsek északeurópai faunaelemeinek jelenlétét bizonyítja.