Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Lakatos Pál: Római sírlelet Márok község határában

A LUCERNA VIRÁGJÁT LÁTOGATÓ MÉHFÉLÉK 177 Ha a Baranya megyei 1954-es és 1955. évi sávfelvételeket együttesen értékeljük, akkor a 14 alkalommal, Ï400 m

2 területen felvett 198 méhféle (a házi méhen kívül) sűrűségi adatai a 10 m

2-re kapott 1.4 index alapján a következőképp alakulnak: Halictus maculatus Sm. 0.5, Meliturga clavicornis Latr. 0.4. Melitta leporina Pz. 0.2, Andrena ovatula K., Halictus leucozonius Schrk. 0.1— —0.1, Eucera clypeata Ev., Halictus eurygnathus Blüthg., Bömbus terrestris L. 0.05—0.05, Rhophites canus Ev., Halictus 4-cinctus F. 0.04—0.04, Andrena flavipes Pz. 0.01. » A gyűjtések mennyiségi adataiból, nemkülönben a sávfelvételek eredményezte sűrűségi adatokból következtethetünk a Baranya-megyei lucernások 1 hektárnyi területén átlagosan előforduló vadméhekre. Az 1954. és 1955. évi felvételezések adatai szerint 1 hektáron 500 Halictus maculatus Sm., 400 Meliturga clavicornis Latr., 200 Melitta leporina Pz., 100 Halictus leucozonius Schrk., Andrena ovatula K., 50 Eucera clypeata Ev., Bombus terrestris L.,' Halictus eurygnathus Blüthg., továbbá 40 Rhophites canus Ev., Halictus 4-cinctus F. és 10 Andrena flavipes Pz. tevékenykedik a gyakoribb fajok, közül. Bár az értékek az 1954-ben felvett, 5000 adatból következtetett mennyiségeknél kevesebbek, mégis jól visszatükrözik az egyes fajok megoszlását, egymáshoz viszonyított arányát. A méhfélék tevékenysége A lucerna virágját látogató vadméhek jelentősége valójában az állományalkotó fajok tevékenységének vizsgálatakor domborodik ki. Akadtak elenyésző számban fellépő vadméh-fajok is, amelyek aktivitása viszont túltesz a nagy tömegben észlelt fajok tevékenységén, ezek behatóbb vizsgálata és kiértékelése azonban éppen rendkívüli gyors mozgásuk miatt ma még megfelelően nem keresztülvihetők. Az egyes vadméh fajok tevékenysége igen különböző. A lucerna szempontjából igen hasznos. Andrena ovatula K. például, amint a pillangós virág csónakjára száll s nektárért a virág belseje felé hatol, lábaival az evezőknek támaszkodik s fejével a vitorlát feszegeti. Közben elmozdítja az evezők szalagalakú nyúlványait, mire a csónak sziromlevelei kettényílnak, a portokok a bibével pedig a szemközti vitorlához csapódnak (XXX. t. 1.). A felszakadt portokokból virágporfelhő hull a vadméhre, miközben az a testén hozott idegen virágport a bibére keni. Az Andrena, a Melitta nősténye tehát a lucerna virágját nektár szerzés közben felnyitja. A házi méh viszont a lucerna virágját oldalról közelíti meg (XXX. t. 2.) és a nektárt a virág felnyitása nélkül szívja ki (1. 7. rajz, ahol a látogatási görbe, a felső vonal, elég magas, a felnyitási görbe viszont részben a koordinátán ül, tehát nulla értékű). Egyes poszméh fajok, mint a Bombus terrestris L. „sebész" ill. „tolvaj' poszméh nevét onnan kapták, mert a sziromleveleket a nektárium felett oldalt kirágják s az így nyert lyukon lopják ki a nektárt. Tevékenységük tehát a lucernára nézve káros. (XXXI. t. 1.) Máskor a háziiméhhez hasonlóan oldalról szívják ki a nektárt. De nemcsak a különböző fajok viselkednek másképp. Sokszor ugyanannak a fajnak egyedei is látszólag hol aktívabbak, hol lassúbbak, illetve kevesebb virágot nyitnak fel. Ezek az ellentmondó adatok onnan erednek, hogy a vadméhek bizonyos mennyiségű nektárfelvétel (virágporgyűjtés) után a lucerna12