Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Lakatos Pál: Római sírlelet Márok község határában

A MÁROKI RÓMAIKOR! LELET 169 (L.: 2. sz. rajz.) A lábrész gazdagon díszített: középvonalában a fentihez hasonló, egymás alatti sűrű bevésés látható, szélein pedig 6 pár körkörös bevésés. (L.: 2. sz, rajz.) A fibulaláb hátsó oldalán van a hüvelyalakú tűtartó lemez, mely egyik oldalon a fibulalábhoz van forrasztva, a másik oldala a legalsó 7 mm-es szakaszt leszámítva, nem ér egészen a lábhoz, hogy a tűt ki és be lehessen mozdítani. A tűtartóbam biztosító szerkezét van. A biztosító szerkezet megakadályozza, hogy a fibula tűje használat közben a tűtartóból kimozdulhasson. Ezen a fibulán levő szerkezet Patek E.: Biztosítószerkezettel készített fibulák Pannoniából

1 с tanulmányában megállapított 1. változatba tartozik, vagyis a tűtartóban a talp felől felcsúsztatható hüvely mozog, melynek alsó vége kissé meg van görbítve azért, hogy a tologatásnál könnyebben kezelhető legyen. A felső végén levő nyúlvány a tűtartó külső oldalára hajlik. A tűtartó alsó vége a fibulalábhoz van forrasztva mindkét oldalon. Az említett kihajló nyúlvány nem engedi, hogy a biztosítószerkezet mozgatás közben kiessen a tűtartóból. Patek a biztosítószerkezetnek ezt a típusát a legkorábbinak mondja. Mivel a mároki sírleletben egyéb korhatározó lelet (pl. érem) nincsen, a temetkezés korát ennek alapján az i. sz. IV. század első felébe tehetjük. Azonos biztosító szerkezettel ellátott fibulát a birjáni IV. századi sírleletből ismerünk.

2 A csat nyomott ovális alakú karikából és ovális alakú, kétlemezes hüvelyből áll. Anyaga bronz, A hátsó lemez kisebb csorbulásától eltekintve ép. A hüvely alsó részén három, gömbösfejű bronzszeg helyezkedik el. A csatkarika szélessége: 3,6 cm, a hüvelyé: 3,5 cm. A csatpecek hossza: 2 cm. Az ilyen övcsat is jellegzetes IV. századi darab, mely legtöbbször bronz szíjvéggel szokott előfordulni rómaikori sírokban. f A fent leírt síroktól nyugatra volt szabad terület próbakutatásra. Az itt ásott három árokban azonban újabb sírt nem találtunk. Az 1. sz. rajzon látható 2. sz. árok északkeleti végén mutatkozott csak földelszíneződés a sárga altalajban. Szabálytalan leásás volt ez egészen 180 cm mélységig. Alsó részén durva (nem római) edénytöredékeket, állati csontokot találtunk egy tömegben. Ez a leásás lefelé szélesedett. Felső részén semmiféle rétegződés nem volt, sem anyag nem került elő belőle. Nem volt tehát sír, sem őskori lakógödör, hanem minden valószínűség szerint újabbkori kincskeresők leásása, akik a téglasírokat megbolygatták. Egészen közel volt ez az 1. sz. sírhoz, melyet alighanem ki is fosztottak. Ez magyarázza azt, hogy ebből a sírbői nem került elő semmi. Leásásuk aljára. dobálták minden valószínűség szerint az általuk értéktelennek tartott edénytöredékeket, melyek talán a szomszédos bronzkori sírok egyikéből származnak. Marok községben és közvetlen határában a most ismertetetten kívül nem tudunk római-kori leletelőfordulásról. A legközelebbi hely a lipovai erdő, ahonnan 2 drb domborműves kőtöredék került a pécsi volt Városi Múzeum gyűjteményébe (1246, 1248. sz.). Ezen kívül a lipovicai pusztán, Ivándárda mellett, szántás alkalmával feliratnélküli római téglákat és egy kurzív feliratú téglát találtak.

3 Mindkét lelőhely Maroktól délkeletre van. Északnyugati irányban fekvő Virágos községből pedig egy római sírlelet került a mohácsi múzeumba. 1 Budapest régiségei. XV. 501. és köv. o.—k. 2 Lásd: Dambay János készülő dolgozatában: Későrómai temetők Baranyában. 3 CIL. III. 10.718. Baranya múltja és jelenje. I. 189—200. o. Posta Béla.