Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Lakatos Pál: Római sírlelet Márok község határában

Római sírlelet Marok község határában A pécsi múzeum 1954 április havában telefonértesítést kapott a 33—22. B. számú alakulattól, hogy a Villánytól keletre fekvő Marok község határában földmunka során régiségekre bukkantak. Helyszíni kiszállás alkalmával megállapítottuk, hogy későrómai téglasírokról és bronzkori szórthamvasztásos temetkezésről van szó. A lelőhely a községtől délkeleti irányban kb. 2 km távolságra egy alacsony dombon volt, melynek népies elnevezése Rétes szőlő. Az odavaló emberektől hallottuk, hogy a jelenleg szántóföldnek használt területen nem sokkal azelőtt még szőlő volt és annak telepítése alkalmával a földet 60—70 cm mélységig megforgatták. Az említett helyen a katonaság földváj ógéppel dolgozott. E munka alkalmával két római téglasírt találtak. A földvájógép az útjába eső egyik sírt teljesen, a másikat nagyobb részben szétrombolta. A találás alkalmával jelen volt katonák elbeszélése szerint a sírok álboltozatszerűen voltak fedve téglákkEil. A mellékelt térrajzon feltüntetett 1. sz. sír teljesen feldúlt állapotban volt. Csak az irányát és hozzávetőlegesen a méreteit lehetett megállapítani. Kelet—nyugat irányú volt. Hossza kb. 2 m, szélessége kb. 1,20 m . Lelet nem került elő belőle, valószínűleg már előzőleg kifosztották. „ A 2. isz. téglasír az előbbitől délre 6,20 m távolságra feküdt. Iránya megegyezett az előbbiével. A földváj ógép a sír legnagyobb részét kimozdította helyéből, csak a nyugati vége maradt érintetlenül. A csontváz fejjel keletnek feküdt benne. Ebben a sírban egy fibulát és egy övcsatot találtak. Ezeket átadták a múzeumnak. A római téglasíroktól délkeletre, alig 20—30 m távolságra gazdag bronzkori, szórthamvasztásos temető terül el. A földmunkák miatt a lelőhely veszélyeztetve volt, ezért az Országos Történeti Múzeum Adattára leletmentő ásatást rendelt el és annak vezetésével

1 e sorok íróját bízta meg. A leletmentő ásatás 1954 április 26—30 között történt meg és különösen a bronzkori temetőnél volt eredményes. Ez alkalommal azonban csak a római síroknál végzett hitelesítő ásatásról szeretnék néhány szóval mqgemlékezini. (XXIX. t.) Első teendő volt a 2. sz. sír még érintetlennek gondolt részének a feltárása. Ez a sír nyugati vége volt, ahol a csontváz lábrészét találtuk meg. A sír hoszszúságát nem lehetett megállapítani. Szélessége: 120 cm. Alja 180 cm mélyen volt a mostani felszín allait. A csontok és téglák helyzete mutatta, hogy a sírt már régebben megbolygatták. A mellékletekből következtetve férfisír volt. Előkerültek innen egy fa vödröcskének a vas abroncstöredékei. Összesen 5 darab. Konzerválás és összeragasztás után megállapítható, hogy legalább két abroncs darabjai. Az egyik majdnem teljes kört képez. Átmérő: 8,5 cm, szélesség: .1,3—2 cm. A belső oldalán farostok láthatók.