Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)
ifj. Kodolányi János: A diósviszlói halottíró asszonyok
158 IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS mindég az a nem is tudom hogyan mondjam azt a nemet banyát az goromba nagyon hozamuk édes jo anyám sokszor otan vanak az igazi szülőiknél de az is csak ojan szélhámosán viselkedik vélik ének orulok az kedves kis lányomnak mert ének van gondviselője mostan köszönöm az keveset édes jo anyám bocsánatot kerek mert mostan mar ménem kel nem csak nekem hanem egész menyei seregnek az ur Jezsus Krisztus keresztje ala isten vele édes jo anyám majd holnap meg írok mindent amit akar újra kezdem soromat hozója édes jo anyám igen szépen köszönöm az jóságat hogy ertem küzd es óhajtozik en írtam volna mar csak az jo mannen emnek sok volt ezen az hetein az iras es meg gyengült azért nem irt azért nem irt kedves jo anyám nyugodjon meg az bánatos szived velem egyut mert en is vele egyut érzem a bánatos napjait de nem birok segíteni meg aki bírna is akinek gyamolanak es pártfogójának kelene lem meg az is irigysége elensege bizony édes j"o édes anyám rósz nevén nevegye írásomat job volna 2. oldal: magának is meg anak az kis árváinak is velem leni nem az földi gyalo nep kozot mert mar ez földi nep ugyelvan fajulva hogy nem tudja mar az büszke kevesegtol hogy hogyan gyalaza az jo- istenünk szent nevet ezért kedves jo anyán csak.maga túrjon szenvedjen nefakadjon ki az istene elén hogy ijen eletet rendet majd az mas viliágon meg adja az orok eletet az földi sok szenvedése után hogy ha elmegy is ara az átkozott hegyre nem megy oromre csak is csak keserűségre csak hagya feledje mmtha semisem bántana az szivet pedig tudom hogy sebben van mar akor mikor az aj ton belep neszoljom anak az szerencsetlen apámnak mert anak mar az lelke a? satan keze állat van az uzi hajtja feleségének mert az hogy csak mentől jóban csalja édes anyám az elob írtam az kedves kis árva fiamról es . . . az hitfany apjáról mostan mar tudom mifog vele történi édes jo anyám es azokat az ket kis árva fiamat csak az istenben bízok hogy majd az árvákat gondviselése alla fogja édes jo anyám most nem irhatok mert .. .. , jo hejem volna ha az földi .... nem latnam .... kívánok kedves édes arnyam boldog husfeti unepeket mindnyájuknak Julcsinak mindnyájuknak meg anak apámnak es isten vehk A második oldalon sok helyen elmosódott az írás, olvashatatlanná vált, a pontozással jelölt részek jelzik az olvashatatlanná vált részletéket. Akik ismerték, megegyeznek abban, hogy az írást nem haszonlesésből csinálta. Nem kért érte semmit, de valamit mindenki adott neki. Ha valaki vitt neki valamit és odaadta, hogy a jószántából vitte, elfogadta. Jellemzésére anynyit sikerült még megtudni, hogy „olyan asszony volt, hogy nem is igen szeretett senkivel beszélgetni". Rosszat csak az az asszony mondott rá, aki nem hitt a tudom?-ivában. „Mari némi ura meghalt a 14-es háborúban. Ö volt az első viszlai halott. Nem maradt férfi a háznál. Anyja volt vele, meg a lánya, a fia is meghalt. Igen jó ember volt az ura. Akkor szegény elkorcsosodott. Ivott, káromkodott." Ha ment hozzá valaki, nem mondta másoknak. Távolabbi faluból érkező vitte magával a társát, bátorításul.
