Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1956) (Pécs, 1956)

Csemegi József: Jelentés a Pécs, Káptalan u. 2. számú épületen végzett műemléki kutatások eredményeiről

A KÁPTALAN U. 2. SZ. HÁZ MŰEMLÉKI VIZSGÁLATA 11 keztek,- tárgyi emlékét pedig az e helyen feltárt ke^etelés-nyomok szolgáltatták. Legfeljebb figurális falfestését meszelhették be a törökök. A török hódoltság megszűntével épületünk helyreállítására rövidesen sor került. így, többek között, leomlott délkeleti sarkát, északi és keleti határfalának sérült részeit újonnan felépítették, kitöredezett reneszánsz ablakainak keretköveit pedig kibontották, hogy helyükre a reneszánszéhoz képest tetemesen kisebb barokk ablaknyílásokat helyezzenek el. A kibontott kőkeretek töredékeit azonnyomban falazófcőként fel is használták, s így azok az ezidőből való falazatokban szerencsésen fenn ís maradtak. Kibontásuk révén mód nyílott újra-összeállításukra, amelyeknek eredményeképpen a déli homlokzatnak mind az öt reneszánsz ablakkerete visszaszerkeszthetővé vált a helyreállítás számára. A korabarokk újjáépítés azonban nemcsakva reneszánsz ablakokat, hanem a homlokzatfestést sem kímélte. Az épületre új vakolatréteget húzott, amelyet fröcskölt gyöngykavics-réteggel vont be, az épület sarkain pedig festett kváderezéssel szegett körül. A barokkori helyreállítás Jány Ferenc szerémi püspök nevével kapcsolható, aki az épületet talán* már 1687 óta birtokolta. Ő verethette le azt a feliratot, amely a bejárat fölött egykor létezett s a címer helyébe Mária képét helyezte el, még jóval 1702 előtt, amikoris az épület Kazó István pécsi nagyprépost kezére jutott. A XVII. sz.-végi korabarokk homlokzatot később lizénákkal tagolt második barokk homlokzattal takarták el, amely stílusjellegéből ítélve már a XVIII. század első felének műve lehetett Ezidőben az épületet újravakolták, ablakainak keretezési módját, főpárkánykialakítását a fenmaradt nyomok alapján nagy vonásokban ismerjük. Ez időre az épület régebbi architektúrájából csupán a gótikus bejárat keretkövei maradtak fenn. A fölötte lévő tükrös mélyítés ekkor már nem létezett, talán már a Mária kép sem. Ez építkezés talán Conta Jenő kanonok nevéhez fűzhető, aki e házban 1721(?)—1737 között lakott. Nem sokkal később, a XVIII. század közepefelé., megépült a nyugati tolda- . léképület, a földszinten négy, az emeleten két ablaktengelynyi szélességbem Az emelet egyetlen helyiségét nyitott teraszok fogták kétoldalról közre, ezeket idővel fedetté alakították át, majd' pedig nyílásaikat is beüvegezték. Közben a két épületet vajszínű meszeléssel látták el. Végül a teraszok üvegezett árkádíveit is elfalazták, nyugat .felé teljesen, az utca felé egy-egy ablak beépítésével, ami által az emeleti homlokzat — a földszintéhez hasonlóan — négy ablaktengelynyi szélességűvé alakult át s maradt fenn napjainkig. A nyugati toldaléképület létesítése eredeti formájában bizonyosan Givovich prépost nevével függ össze, aki 1737—48.között volt a ház lakója. A kapu fölé címerét is elhelyezte, azzal a bájos Madonna szoborral kapcsolatban, amely az épület legbecsesebb külső szobrászati dísze ma is. A XVIII. századi építkezések valamelyike építette fel az udvari folyosó keleti szakaszát és az udvari szárnyban egyúttal kétkarú lépcsőt is létesített. Ez az első, függélyes irányú közlekedésre szolgáló létesítmény, amelyről épületünkkel kapcsolatban tudomásunk van. E lépcsőház a maival észak felé szomszédos két helyiség területén állott, valószínű, hogy a Kazó nagyprépost 1718-ban történt elfogatásának Brüsztle-féle leírása, amely épületünkkel kapcsolatban 25 fokból álló lépcsőről emlékezik meg, e lépcsőházra vonatkoztatható. Még ennél is hihetőbbnek látszik, hogy Givovich 1762-ben kelt hagyatéki leltárának ,,in ambitu interiori" kifejezése ez udvari folyosó északi és keleti szakaszát illeti. Az „ambitus" tehát, a hozzávezető lépcsőházzal együtt a XVIII. század elején