Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Molnár Zsolt: Adatok a hortobágyi ehető vadnövények és más érdekesebb növényfelhasználások ismeretéhez
Ehető vadnövények a Kárpát-medencében 81 Irodalom Ecsedi I. 1914: A Hortobágy puszta és élete. Debreczen. Ecsedi I. 1935: A debreceni és a tiszántúli magyar ember táplálkozása. Debrecen. Herman O. 1914: A magyar pásztorok nyelvkincse, Budapest. Molnár Zs. 2011: Hortobágyi pásztorok hagyományos ökológiai tudása a legeltetésről, kaszálásról és ennek természetvédelmi vonatkozásai. - Természetvédelmi Közlemények 17: 12-30. Molnár Zs. 2012: A Hortobágy pásztorszemmel. A puszta növényvilága. Hortobágy Természetvédelmi Közalapítvány, Debrecen. Molnár Zs., Hoffmann K. 2012a: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete I.: szikesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak. - Déri Múzeum Évkönyve 83: 7-28. Molnár Zs., Hoffmann K. 2012b: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete II.: a telkes helyek, útmezsgyék, csatomapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak. - Déri Múzeum Évkönyve 83:29-45. Tikos B. 1950, 1951: Növénynevek a Hortobágyról. - Magyar Nyelvőr 74: 368-371, 75: 268-272, 341-347, 425-431. Zoltai L. 1911: Hortobágy. Debrecen. Összefoglaló Összesen 77 vadon termő növényfaj kapcsán gyűjtöttünk - legelőfüként vagy takarmányként való használatukon kívüli - felhasználást. 18 ehető vadnövényt, a legérdekesebb talán a Lepidium perfoliatum és L. ruderale zöldfííszerként való, valamint az AtripleX tatarica orosz hadifogságban való fogyasztása. A gyógynövényfelhasználás viszonylag háttérbeszorult (18 faj). Az állattartás kapcsán kiemelt jelentőségűek az Aristolochia clematitis és a Rumex-fajok, ezeket még napjainkban is használják. Még él az emléke a tályoggyökémek is (itt: Filipendula vulgaris). Több fajt leadásra gyűjtöttek (pl. Achillea, Althaea, Artemisia absynthium, Matricaria recutita, Urtica dioica). Játékként 10 faj szolgált, pl. egyesek a hínárban tanultak úszni. 12 fajt használtak kötözéshez (pl. Typha-íajok), fonáshoz (Sa/ix-fajok), botnak, meszelőnek (Poa angustifolia), tetőfedésre. A lágyszárúak közül 6 fajt említettek, amelyekkel fűtöttek a kemencében (Bolboschoenus maritimus, Phragmites australis, Amaranthus albus, Cichorium intybus, Amaranthus retroflexus, Ononis spinosd). Élővirágként (mezei virágként) 12 faj szolgált: Centaurea cyanus, Viola odorata, Consolida orientalis, C. regalis, Papaver rhoeas, Lythrum virgatum, Ranunculus pedatus, Scilla drunensis, Aster punctatus, szárazvirágként elsősorban a Limonium gmelinii, ill. a Stipa- és Dipsacus-fa)dk. Különösen érdekesnek találtuk a Gypsophila muralis használatát kézmosáshoz. Még emlékeznek a Xanthium italicum felhasználására a posztókészítésnél, valamint hogy az Ononis spinosa jelzi, hol érdemes kutat ásni.
