Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Dénes Andrea, Papp Nóra, Babai Dániel, Czúcz Bálint & Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján
72 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) Következtetések A feldolgozott 73 irodalmi forrásból 235 vadon élő növényfaj fogyasztásáról, kaptunk áttekintést. Bár az irodalmi összegzés a teljességre törekedett, érdemes és szükséges továbblépni, további források felkutatásával, de mindenekelőtt további terepi gyűjtésekkel. Persze kérdés, hogy nem késő-e. Fennmaradt-e még, hol és mennyiben a vadon élő fajok ismerete, felhasználása. A kisszámú mai gyűjtés azonban azt jelzi, hogy van, ahol biztosan fennmaradt, sőt újabb fajokra is kerülhetnek elő adatok. Több momentum is arra utal, hogy máshol is valamennyi megvan még ebből az ősi tudásból, és gazdasági vagy egyéb okból egy-egy közösség saját maga is feleleveníti hagyományait (pl. Szarvaskő: közösségi csipkelekvár-főzés). A hagyományos tudás feledése nagyon gyors, éppen ezért szükséges néhány tájegységen (pl. Hanság, Zselic, Mecsek, Balaton környéke), ahol nem készült a témában felmérés, ill. a nem magyar etnikum körében (pl. a magyarországi németek) megismerni a még fennmaradt, vad növények fogyasztására vonatkozó információkat. Hagyományos ökológiai tudásunk megőrzése kulturális örökségünk részeként is fontos. Az emberi közösségek és a természet kapcsolatainak alaposabb megismerése a bizonytalan és szűkösnek várható jövőbeli energiaforrások tekintetében is indokolt (Czúcz et al. 2010). Emellett a felidézett tudás új üzleti vállalkozások lehetőségét is rejti, és segíti a helyi közösségek összetartását, fennmaradását (16-17. ábra). 16. ábra. Régen nagy mennyiségben, hordókban készült a vadkörtecsűgör (vadkörtevíz). Egy mai falusi turizmus vállalkozásban már kisebb tételben készül (Cserkút, 2012). Fotó: Németh I.
