Dénes Andrea szerk.: Ehető vadnövények a Kárpát-medencében (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs, 2013)
Kóczián Géza: A gyűjtögető gazdálkodás vadon élő tápláléknövényeinek etnobotanikai értékelése
22 Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 13. (2013) doktori értekezésének vadon termő tápláléknövényekre vonatkozó részlete, melynek anyagát Kóczián Géza személyes és csoportos interjúkkal, ill. előzetesen összeállított kérdőívekkel gyűjtötte a történelmi Magyarország több régiójában, Borsod, Somogy, Máramaros, Abaúj-Toma és Hargita megyékben. A gyűjtési módszerek, a felkeresett tájak, a települések, az adatközlők, valamint a feldolgozott irodalom részletesen, több oldalon bemutatva az eredeti kéziratban olvashatók (szerk.). Az élelmezésre használt, vadnövények értékelése Az élelmezésre használatos növények felhasználásának adatait különböző szakkönyvek adataival hasonlítottam össze. Az általános felhasználástól eltérő adatokat a hegyvidéki lakosság körében találtam. A máramarosi Felsőróna lakói még e század elején zabkenyeret is sütöttek, ínséges időben pedig a kocsányos tölgyfa megőrölt makkját keverték a lisztbe. Máramaros ukrán lakói a történelmi Magyarország szegényei közé tartoztak (Nyerge 1900). A tatár pohánka (termesztett) használatának emlékével a Torna közelében fekvő Falucska (Szlovákia) községben és a máramarosi Hosszúmező (Románia) községben találkoztam. A falucskai szlovákok nem termesztették a növényt, a tornaiaktól vásárolták valamikor. Hosszúmezőn adatközlőm szerint az osztrák telepesek leszármazottai termesztették gabonanövényként, ők lepényt készítettek belőle. A magyarok, ha termesztették, a disznónak adták takarmányként. A vadon termő, főzelék- és zöldségnövényként használatos növényeket is inkább a hegyvidéki lakosság használja. A legfontosabb, több helységben is használatos növények: fehér libatop, komló, mezei sóska, martilapu, nagy csalán. A felsorolt növények leveléből, a komló fiatal hajtásaiból főzeléket csinálnak tavasszal. Ez nem jelenti azt, hogy nem ismerik a termesztett zöldségnövényeket. A vadon termő ehető növények előbb kerülhetnek az asztalra, ingyen beszerezhetőek. Például a paréjt termesztik az összes máramarosi helységben, de tavasszal használatos náluk a fehér libatop és a csalán is főzelékként. A vadon termő növények sem csupán a paraszti konyha főzeléknövényei. Kövi (1980) szakácskönyvében megtalálható a „csihányleves” (nagy csalánból készül), a komló-leves receptje és a havasi töltött martilapu receptje. A népi felhasználás ismeri a „töltikének” való elkészítését. Gyimesközéplok (Hargita megye, Románia), Felsőróna, Hosszúmező (Máramaros megye, Románia) lakossága általánosan használja a növényt. A bodzavirág kirántva csemege a taranyi cigányoknál, de használatos Máramaros- szigeten is, ahol magyar, román és ukrán piaci kofák mondták el használatát. Kresánek (1977) is említést tesz a használatáról. Salátaként készítik el Répáshután az őzsalátát, használatáról Borbás ( 1893) is beszámolt. Saláta készül a pongyola pitypang leveleiből Taranyban (Somogy megye), ahol a cigányok általánosan használják. Gyimesközéplok (Hargita megye, Románia, ahol adatközlőm szerint a románoktól vették át a használatot. A pitypangsaláta (Salatá de päpädie) receptje megtalálható Kövi (1980) előbb idézett szakácskönyvében. A szakkönyvekben megtalálható salátagalambbegy paraszti felhasználásával csak Nagyatádon találkoztam.
