Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái

NAGY GÁBOR: A PÉCSI MECSEK ORCHIDEÁI 93 Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis (L.) Rich.) - Régen és a mai időkben is viszonylag elterjedt orchidea-faj a vizsgált terület sziklagyepjeiben, sziklafüves-lejtőiben. Élénk színe miatt a virággyűjtéssel aktuálisan veszélyeztetett. Légybangó (Ophrys insectifera L. em. Gruß). In L.) - Majer Móric 150 éves, Pécs „Mecsek" megjelölésű adata (in KEVEY 2004) óta nem került elő. Méhbangó (O. apifera Huds.) - Gergely Tibor találta meg 2000-ben egy tíz egynéhány töves állományát Szentkút és Remete-rét között egy felhagyott furótoronytalp záródó kecskefüzese (Salix caprea) alatt. 2005-ben Ötvös Károly és felesége fedezett fel pár egyedet a Mandulás és Lapis közti kis tisztások egyikén. A furótoronytalpi populáció a füzes záródása miatt visszaszorulóban van, a Mandulásnál pedig az erős turista forgalom veszélyezteti nagyon erőteljesen a rendkívül sérülékeny, apró állományt. Fokozottan védett faj. Pókbangó (O. sphegodes Mill.) - A légybangóhoz hasonlóan, Majer Móric 150 éves, Pécs „Mecsek" megjelölésű adata (in KEVEY 2004) óta nem került elő. Szarvasbangó (O. bicornis Sadler in Nendtvich) - Először Nendtvich Károly közli 1836ban a Mecsekből (HORVÁT 1942). Később folyamatosan előkerült a vizsgált terület sziklagyepjeiből, erdő- és útszéleiről. A lelőhelyeket Kevey gyűjtötte össze részletesen 2004-es dolgozatában. A mai időkben két apró állományát ismerjük a Lapis felé vezető műút közeléből, 10-15 tövet a Magaslati út egy társasházának gyepjéből, valamint egy stabilabb, 20-30 egyedes populációját a Pintér-kert természetes gyepjeiből. Az utóbbi helyen az őrzött körülmények miatt kevésbé veszélyeztetett, mint a műút melletti állományban. Fokozottan védett faj. Poszntéhbangó (O. fuciflora subsp. fuciflora (F. W. Schmidt) Mönch) - Csak KEVEY (1990) említi Pécs „Mecsek" lelőhellyel és „130 éve nem találják" kiegészítéssel. A kutatások azóta sem bizonyították előfordulását. Bíboros- és majomkosbor hibridje (Orchis x angusticruris Franch. Ex Hum.) MILLNER Pál (2006) 1960 és 1963 között több alkalommal is jegyzi a Vörös-hegyről. 2005 ben Ötvös Károly és felesége a Mandulás közelében fedezte fel a két faj hibridjének egy példányát. Egyedülisége miatt rendkívül sérülékeny. Megvitatás Ma minden egyes orchidea faj oltalom alatt áll és jogszabályi védelmet élvez. A régi időkben nem volt ez így. Balog Károly ezt írja: „.. .a Büdös Sodortvirág(ot) Himantoglossum hircinum Spr. csavarszerűen sodrott, szíjjszerű ajaksallangjaival; a régi katonai lőtéren, a Mecsek déli hajlatán, a lelketlen pusztítás dacára még elég gyakori."(BALOGH 1918). Horvát Adolf is sajnálkozott az 1940-es években a pécsi piac vadvirágairól írott cikkében: „...a Mecsek legnagyobb, de erősen pusztított és éppen ezért védelemre szoruló kosborféléjéből, a bíboros kosborból (Orchis purpurea) készítenek kis fáradsággal hatalmas csokrokat." (HORVÁT 1942). E káros folyamatok ellen élt felhívással már 1933-ban Reuter Camillo, aki a Mecsek jellemző növényeinek - köztük az orchideáknak - a védelmét, azaz gyűjtésük és árusításuk tilalmát szorgalmazta (REUTER 1933). Valószínűleg akkor sem őröltek gyorsabban a hivatalok malomkerekei, mivel a Mecsek Egyesület Természetvédelmi Osztályának elnökeként Horvát Adolf Olivér 1941-ben hasonló felhívással fordult Pécs szabad királyi város polgármesteréhez (HORVÁT 1941). Szerencsére az Országos Természetvédelmi Tanácshoz