Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái

NAGY GÁBOR: A PÉCSI MECSEK ORCHIDEÁI 91 Nagy termete ellenére, valószínűleg kedvező rejtőszíne miatt nem veszélyeztetettek állományai. Bajuszvirág (Epipogium aphyllum Sw.) - A hegységből a legutóbbi, kelet-mecseki adat (MOLNÁR és FARKAS 1995) óta nem került elő ez a rendkívül ritka, mikoheterotróf orchidea-faj. 2009 nyarán azonban pécsi egyetemisták a Misinától északra, patak partján leltek egyetlen, két virágot tartalmazó tő hajtására (KOVÁCS és WIRTH 2009). Madárfészek (Neottia nidus-avis L.) - Melegkedvelő és üdébb erdőállományok alatt egyaránt általánosan elterjedt, nem veszélyeztetett ez a jelentéktelennek tűnő megjelenésű, korhadéklakó orchidea. Őszi fúzértekercs (Spirantes spiralis L.) - Majer Móric 150 évvel ezelőtti pontatlan helymegjelölésű adata („Pécs környéke"; valószínűleg Kevey is ezt közli 1988-as munkájában) óta csak Morschhauser Tamás említi a Tubes vegetációjával foglalkozó művében (1995) mecseki karsztbokorerdőbeli (Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis) előfordulással. Sajnos, azóta sem sikerült a lelőhelyet és a valószínűleg apró állományt beazonosítani, megtalálni. Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia L.) - Balog Károly (1918) gyakori fajként említi, Nendtvich Pécs „Mecsek" adatát HORVÁT (1942) közli, a mai időkből Lapisról (NAGY 2001), a Pintér-kert közeléből, valamint a Dömör-kapu és a Tubes környezetéből (DÉNES ex. verb.) ismerjük. Nem gyakori, de nem is különösebben veszélyeztetett faj. Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea L.) - HORVÁT (1942) közli Pécs „Mecsek" jelöléssel Nendtvich és Majer adatait, melyekre utal nagy valószínűséggel KEVEY (1988) is munkájában. Az utóbbi száz évben hegységbeni jelenléte nem bizonyosodott be. Bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina L.) - Szintén HORVÁT (1942) közli Pécs „Mecsek" és Lapis jelöléssel Nendtvich és Majer adatait, melyekre utal nagy valószínűséggel KEVEY (1988) is munkájában. Az utóbbi száz évben jelenléte nem bizonyosodott be a „pécsi Mecseken". Hússzínű ujjaskosbor (D. incarnata L.) - Egyetlen, pár töves élőhelyének felfedezése Gergely Tibor nevéhez fűződik, aki Remete-rét közelében, egy felhagyott fúrótoronytalp, minden bizonnyal talajtömörödés miatt elnedvesedett gyepében találta (NAGY 2001, GERGELY 2004). A természetes szukcessziós folyamatok során becserjésedő, majd beerdősülő tisztás megváltozott fényviszonyai miatt az utóbbi tíz évben már nem találjuk. Széleslevelü ujjaskosbor (D. majalis Rchb.) - HORVÁT (1942) közli Nendvitch és Majer Pécs „környéke" megjelölésű, ezáltal eléggé pontatlan adatát, melyet KEVEY (1988) továbbközöl. Jelenléte 150 éve nem bizonyított. Erdei ujjaskosbor (D. fuchsii Druce) - KEVEY (1988) közli Pécs „Mecsek" megjelöléssel. Jelenléte nem bizonyított. Majomkosbor (Orchis simia Lam.) - BALOG (1918) ezt írja róla munkájában: „lépten-nyomon található". HORVÁT (1942) szerint „...Pécs felett a Mecseken nagyon gyakori...", sőt „A pécsi szőlőkben is terem...". Az egész, Pécs feletti, déli kitettségü hegyoldalon viszonylag gyakori megjelenésű. Fehér színváltozatait a Pintér-kertben találtuk. Állomány-nagysága miatt nem veszélyeztetett, azonban szépsége miatt, gyakori turistaforgalmú helyeken tájékozatlan virágszedők áldozati lehetnek egyes példányok. Agárkosbor (O. morio L.) /Anacamptis morio/ - HORVÁT (1942) közli Nendtvich adatát Pécs „Mecsek" megjelöléssel, amelyet nagy valószínűséggel KEVEY (1988) átvett, azon-