Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Nagy Gábor: A pécsi Mecsek orchideái

NAGY GÁBOR: A PÉCSI MECSEK ORCHIDEÁI 89 risztikai adattal gazdagították a területről szerzett ismereteinket. A hivatásos botanikusok mellett nem szabad megfeledkeznünk a lelkes amatőr kutatókról sem. A már említett Balog Károly mellett például Millner Pálról, akinek nevéhez az 1960-70-es években több érdekes megfigyelés, előfordulás fűződik az orchidea-félék köréből is. Anyag és módszer A várostól északra fekvő területek a 143 éves török uralom után 1686-tól 1703-ig királyi birtokként, majd a pécsi püspök földesúri joghatóságaként működtek. A szabad királyi város erőfeszítéseinek eredményeképpen 1747-től, Mária Terézia rendelete nyomán Pécs püspöki város fennhatósága alá kerültek és a szerb megszállás idejének kivételével egészen 1945-ig városi tulajdonban is maradtak. A szovjet megszállás után a városi erdők körülbelül 60%-át állami tulajdonba vették. 1945. június 16-án megalakult a Pécsi Állami Erdőigazgatóság, a mai erdészeti részvénytársaság elődje. A maradék, nagyjából háromszáz hektár azóta is Pécs vagyonkezelésébe tartozik. Véleményem szerint a „pécsi Mecsek" lehatárolását mindenképpen a fenti, ma is a város tulajdonában és jelenleg a Pécs Holding Zrt. kezelésében lévő területen belül kell meghatározni. így a vizsgált terület határait Pécs belterületének északi vonala, a Flóra-pihenő környéke, a Dömör-kapu-Misina-Tubes gerinc, a Sós-hegy, Remete-rét, Szentkút vonal, valamint Eger-völgy és Eger-tető környéke adja. Ezt a térséget ma a város lakossága Pécsi Parkerdőként ismeri, amely elnevezésre a nagyszámú turista létesítmény okán mindenképpen, a fentebb részletezett természeti adottságok, nagyrészt természeteshez közeli állapotok miatt azonban semmiképpen nem szolgált rá. Az ily módon lehatárolt kutatási területhez kapcsolódóan a vizsgálat során igyekeztem a szakirodalmat részletesen áttekinteni és összegyűjteni azokat az orchidea-fajokat és lelőhelyeket, amelyekről a kutatók a „pécsi Mecsek" vonatkozásában említést tettek. Ezeket az adatokat kiegészítettem a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság keretei között végzett gyakorlati természetvédelmi munkám florisztikai adataival, melyeket a védelmi intézkedések hatékony végzése érdekében gyűjtöttem. A szakirodalomban fellelt és az általam beazonosított fajokat az „Új magyar füvészkönyv" (KIRÁLY 2009) besorolása alapján tárgyalom és álló (ma is élő), ill. dőlt kiemeléssel (eltűnt) különböztetem meg a ma is fellelhető és az eltűnt vagy kérdéses fajokat (a legújabb, genetikai alapokon nyugvó taxonómiai kutatások eredményeit az egyes fajok új besorolása szerinti tudományos nevekkel is jelzem). Eredmények Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus L.) - Majer Móric 150 évvel ezelőtti, Pécs „Mecsek" adata (in: HORVÁT 1942) óta nem került elő, minden bizonnyal kipusztult. Kislevelű nőszőfű (E. microphylla (Ehrh) SW.) - Majer 150 éves adata (in: HORVÁT 1942) óta csak jómagam közöltem a Remete-rét közeléből, sekély talajú bokorerdő-szerü állomány alól (NAGY 1998). Máshol azóta sem fedeztük fel. Az ismert, apró állomány sérülékeny, jelentősen veszélyeztetett.