Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése
56 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 cus feltehetőleg csak a Kárpát-medence középső és nyugati tájain fordul elő (cf. PIFKÓ 2004). 2. C. arenarius Simk. 1888: SIMONKAI (1888) a Duna-Tisza közéről (Monor és Pilis települések) írta le. Jellemző rá, hogy a szár és a csésze szorosan rásimuló szőrű, és a termés is inkább rásimuló, mint gyapjasodó. Ezt a taxont CRISTOFOLINI (1991) mint a C. austriacus subsp. heuffelii szinonimája, Soó (1966) pedig mint C. austriacus var. austriacus f. arenarius tárgyalja. Soó (1966) ennek ellenére létrehozott egy új kombinációt: C. albus subsp. arenarius (Simk.) Soó. Ez feltehetőleg tévesen jelent meg, helyesen a név C. austriacus subsp. arenarius (Simk.) Soó. A szerző szerint a C. arenarius a Ch. austriacus alá sorolandó. Jellemző tulajdonságai nem a Ch. heujfelii-ve\ való rokonságra, inkább a Ch. ratisbonensis (Schaeff.) Rothm.-rel (selymes zanót) való kapcsolatra utalnak, melynek az areája a Duna-Tisza közén átfed a Ch. austriacus areájával. 3. C. jankae Velen. 1890: Razgrad (Pa3rpa/t, Bulgária) környékéről írta le Velenovsky (1890a). Kis termetű, a szár, a csésze és a termés rányomott szőrű. Általában önálló fajként tárgyalják (HEYWOOD és FRODIN 1968, KUZMANOV 1976, CRISTOFOLINI 1991, OPREA 2005). Ehhez a taxonhoz sorolják még a C. pseudopygmaeus Dav.-t és a C. georgievi Dav.-t is (cf. KUZMANOV 1976). 4. C. danubialis Velen. 1890: Lom Palanka (Lom, JIOM, Bulgária) mellől írta le VELENOVSKY (1890b). A csésze elálló szőrű, a hüvely gyapjasodó (cf. HEYWOOD és FRODIN 1968). A Ch. danubialis-X KUZMANOV (1976), HEYWOOD és FRODIN (1968) és OPREA (2005) mint önálló fajt, Cristofolini (1991) mint a C. austriacus subsp. austriacus szinonimája tárgyalja. Státusa vizsgálandó. 5. C. noeanus Reichb. in Briq. 1894: Nikápoly (Nikopol, Hmconon, Bulgária) mellől került leírásra (cf. BRIQUET 1894) szintén rányomott szár, csésze és termésszőrrel. A C. noeanus-1 Soó (1966) mint C. austriacus var. noeanus, KUZMANOV (1976) mint a Ch. danubialis (Velen.) Rothm., CRISTOFOLINI (1991) mint a C. eriocarpus Boiss. szinonimája hivatkozza. A magyar botanikusok általában a C. arenarius-szal megegyező értelemben használják a nevet. Rendszertani helye tisztázandó. 6. C. thessalus (Boiss.) Halácsy 1900: a leírás alapján, nem azonosítható pontosan. Feltehetőleg nem egyezik meg sem a Ch. heuffelii-ve\, sem a Ch. austriacus s.s.-val. 7. A Ch. eriocarpus agg. alá sorolt több taxon hasonló morfológiai bélyegekkel rendelkezik, mint a Ch. austriacus agg. fajai. Ezen taxonokat nem részletezzük. A Chamaecytisus albus agg. taxonjainak bemutatása: 1. C. albus Hacq. 1790 (s. s.): Baltazar Hacquet (1790) írta le az Északi-Kárpátokból. A leírás szerint jellemzője a fehér virágszín, de a magyarországi, erdélyi és ukrajnai populációkban egyszerre fordulnak elő csontfehér, halványsárga és sötétsárga virágú egyedek. A sárgás virágú példányokat nálunk, mint „C. paliidus Schrad.", illetve gyakran, mint Ch. austriacus határozták meg. A csésze általában rásimuló, ritkán felálló szőrű. Az ukrán példányok esetében a szár alsó része többé-kevésbé elálló szőrű. Általában önálló fajként tárgyalják (HEYWOOD és FRODIN 1968, DIKLIC 1972, KUZMANOV 1976, CRISTOFOLINI 1991, OPREA 2005). 2. C. leucanthus W. et K. 1805: Kitaibel Pál és Waldstein Ádám írta le ( WALDSTEIN és
