Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Kevey Balázs: Égeres mocsárerdők a Nyugati-Mecseken
KEVEY BALÁZS: ÉGERES MOCSÁRERDŐK A NYUGATI-MECSEKEN 223 A vizsgált égeres mocsárerdőket (Angelico-Alnetum) a velük olykor érintkező égerligetekkel (Carici pendulae-Alnetum glutinosae, ezután röviden: Carici pendülae-Alnetum) és a törékenyfüzes mocsárerdőkkel (Scirpo sylvatici-Salicetum fragilis, ezután röviden: ScirpoSalicetum) hasonlítottam össze. E célra sokváltozós elemzést, bináris cluster-analízist (PODANI 2001) végeztem (hasonlósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link). A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI, KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003) nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel ( OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY 2008). 3. Eredmények A Nyugati-Mecsek égeres mocsárerdeiből (Angelico-Alnetum) 25 felvételt készítettem. E felvételi anyagot összehasonlítottam a törékeny füzes mocsárerdők (Scirpo sylvaticiSalicetum) felvételeivel. A cluster-analízis során a két társulás felvételei csaknem teljesen elkülönültek azzal a különbséggel, hogy az égeres mocsárerdők három felvételét (2/23-25) a program a törékeny füzes mocsárerdők felvételei közé helyezte (2. ábra). Mivel e három felvétel faji összetétele és habitusképe már a felvételkészítés közben is eltérőnek bizonyult, ezért a további elemzéseket e felvételek mellőzésével végeztem, s alább az eredményeket is ennek megfelelően ismertetem. 3.1. Termőhelyi viszonyok, zonalitás Az égeres mocsárerdők (Angelico-Alnetum) a Mecsek északias lábainál levő, ellaposodó és kiszélesedő patakvölgyeiben találhatók, 120-230 m tengerszint feletti magasságban. Állományai a patak medrétől kissé távolabb levő „horpadások"-ban figyelhetők meg, ahol félig pangó vizes termőhelyek jönnek létre. Csapadékos időszakban (tavasz, nyár eleje, ősz) a patak vize megárad, mozgásba jön és elönti az aljnövényzetet, míg aszályos évszakokban a „horpadások"-ban visszamaradó víz pangó jelleget ölt. Mivel e mocsárerdők a nedves időszakokban oxigénben gazdag vizet is kapnak, talajuk kevesebb tőzeget tartalmaz, mint a valódi láperdőké. Állományaik a talajvíz által befolyásoltak, ezért az égeres mocsárerdők az azonális társulások közé sorolhatók. Mikroklímájuk ennek megfelelően hűvös és párás (vö. BORHIDI 1963, 1984, 2003; BORHIDI ÉS KEVEY 1996; KEVEY 2008). Az égeres mocsárerdők a Mecseken legtöbbször égerligetekkel (Carici pendulae-Alnetum) érintkeznek (1. ábra). Előfordulhat az is, hogy állományaik fokozatosan törékeny füzes mocsárerdőkbe (Scirpo sylvatici-Salicetum) mennek át. Állományaik közvetlenül, vagy közvetve - törékeny füzes mocsári cserjések (Berulo-Salicetum cinereae, ezután röviden: Berulo-Salicetum) közbeiktatódásával - kísérik az időszakosan mozgásba jövő vízfolyásokat.
