Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Kevey Balázs és Borhidi Attila: A Nyugati-Mecsek tetőerdei

202 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 Összefoglalás Jelen tanulmány egy ritka erdőtársulás jellemzését tartalmazza 50 cönológiai felvétel alapján. Ez az ún. „tetőerdő" (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) elsősorban olyan mészkőhegyeken fordul elő, ahol a meredek déli és északi oldalt egy viszonylag szélesen ellaposodó felszín választja el, s az alapkőzetet rendzinaszerű talaj borítja. A meleg, száraz déli oldalak mészkedvelő tölgyesei (Tamo-Quercetum virgilianae), és a hűvös, párás északi lejtők gyertyános-tölgyesei (Asperulo taurinae-Carpinetum) az átmeneti klímájú hegytetőkön szinte egymásba csúsznak, létrehozva a tetőerdőket. A déli oldalról a meleg, száraz klíma felhatol a hegytetőre, elősegítve ezzel a melegkedvelő fák (Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Quercus virgiliana, Sorbus torminalis) és cserjék (Cornus mas, Euonymus verrucosus, Viburnum lantana) terjeszkedését. Az aljnövényzetben már lényegesen kevesebb melegkedvelő növényfaj él. Ennek oka elsősorban az, hogy a lombkorona- és cserjeszint erősen beárnyékolja az aljnövényzetet, s ezáltal az északi oldal gyertyános-tölgyesei és bükkösei felől hűvös és párás mikroklímatikus hatás érkezik. A gyepszintben ezért elsősorban Fagetalia fajok élnek, míg a száraz tölgyesek elemei (Quercetea pubescentis-petraeae) inkább csak szórványosan fordulnak elő. A társulást ennek megfelelően xerofil ('Quercetea pubescentis-petraeae) lombkorona- és cserjeszint, valamint nagyrészt mezofil (Fagetalia) lágyszárúakból álló gyepszint jellemzi. Öt erdőtársulással történő összehasonlítás alapján e tetőerdők (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) átmeneti helyet képeznek a molyhos tölgyesek (Tamo-Quercetum virgilianae), a cseres-tölgyesek (Potentillo micranthae-Quercetum dalechampii), a gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum) és a sziklaerdők (Tilio tomentosae-Fraxinetum orni) között. Legjobban az északi lejtők bükköseitől (Helleboro odori-Fagetum) különülnek el, és a déli lejtők molyhos tölgyeseivel (Tamo-Quercetum virgilianae) mutatják a legközelebbi kapcsolatot. Cönológiai helyük ennek megfelelően a Quercetea pubescentis-petraeae (OBERD. 1948) JAKUCS 1960 osztály Orno-Cotinetalia JAKUCS 1960 rendjén belül az Orno-Cotinion Soó 1960 csoport Fraxino orno-Quercenion pubescentis KEVEY 2008 alcsoportjában jelölhető meg. E reliktum jellegű társulás több flóra- és vegetációtörténeti kor emlékeit őrzi, ezért természetvédelmi értéke jelentős.