Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok

G. DETKY RITA: PÉCS TÁJ ARCULATÁNAK VÁLTOZÁSAI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG 17 szólag ugyan követik a domborzati adottságokat, ám mesterséges felületté változtatják a domboldalt. Az élő talajfelszín lefedésével jelentősen módosították a felmelegedési és átszellőzési viszonyokat, ami kedvezőtlenül befolyásolja a lejjebb fekvő városrészek helyi klímáját, a tájképet pedig szegényíti. Az eddig felsoroltaknál sokkal veszélyesebbek a rabló tájhasználatok. A rendszerváltást követő vadkapitalizmus és a nem megfelelő szabályozás, a „puha" rendezési tervek miatt a Mecsekoldal presztízs beépítések áldozatává vált. A „kastélyméretű" épületek a táj igen értékes részeire kerültek, ahonnan a lakók számára ugyan gyönyörű kilátás nyílott, a város- és tájképben azonban súlyos, helyrehozhatatlannak tűnő károkat okoztak. A dombélekre jelentős földmunkával, nagyméretű, tájidegen, természeti környezettel mit sem törődő épületeket, sőt épület-együtteseket építettek. Az építmény helyére és környezetébe - kert, medence részére - sík területet planíroztak, ez a hegy felé 2-3 m-es bevágást, a város irányába pedig ennél nagyobb, helyenként 6 m (!) magas feltöltést eredményezett. Ezt az óriási szintkülömbséget beton, jobb esetben kő támfalakkal, gyakran Flóra-kosaras támfalakkal hidalták át. A telken belüli szabad területek nagy részét leburkolták, a megmaradó zöldfelületre gyep, néhány örökzöld került, lombos fa szinte elvétve. A valamikori híres pécsi mandula, majd őszibarack virágzás, ami a város fölött megannyi menyasszonyi csokrot formázva jelent meg tavasszal, zömében a beépítések áldozata lett, néhány megmaradt fával önmaga torzójává kezd válni. Az önrontó folyamatok káros hatásai pedig egyre jobban érződnek. Az egykori keskeny dűlőutak nem bírják az ugrásszerűen megnövekedett terhelést, a közművesítés gyorsított ütemben óriási költséggel ma is folytatódik. A csapadékvíz elvezetés megoldatlan, a nyári záporok nyomán sárpatakok folynak; ugyanakkor a víz helyben tartására csak kevesen gondolnak. Az így keletkezett tájkép siralmas, léptékvesztett, reménytelenséget sugall. A bekövetkezett ökológiai hatások ijesztőek. A város hegy felőli természetes átszellőzése szinte megszűnt, ezáltal mérhetően romlott a levegő minősége. Ehhez járult a Hőerőmű magas porkibocsátása és a város közvetlen határában működő két külszíni lignitbánya is. Az évtized végére ezek ugyan bezárásra kerültek, rekultivációjuk azonban akadozva folyik. A Hőerőmű a 90-es évek közepétől már gázzal működik, illetve 2004-ben üzembe helyezik a biomassza tüzelésű blokkot, ezáltal csökkent a káros anyagok emissziója. A városi levegő minősége ennek ellenére a természetes átszellőzés megszűnése miatt alig javult. A 90-es évektől a Mecsekoldal „megtelt", így a befektetők a dombokat is megcélozták. Aránytalanul nagy beépítések tűntek föl a Makár dombon, a Pap-szőlőben, Rigóderben, a Tettye völgy keleti és nyugati lejtőin, hegylábi területeken, és nem menekülhettek az egykori külvárosok sem. Az évtized végére újabb rabló táj- illetve területhasználat alakult ki főként a Szigeti városrészben, de a történelmi belvárosban is találhatunk ilyet. A dolog lényege, hogy az egykor hosszú, far- illetve oldalmezsgyéjükön kerttel csatlakozó, ezért nagy összefüggő belső zölddel bíró lakótömböket alkotó telkeket, a rajtuk álló utcafronti házakkal, amelyeket 1-2, legfeljebb 4 család lakott, megvásárolták. A telek egészére 12-16 lakásos társasházat építettek, garázsokkal, kocsibehajtóval. Szinte az egész felületet leburkolták, növény legfeljebb néhány burkolatba nyomorított fa vagy beton virágtartókba ültetett árvácska formájában képviselteti magát. Ez a fajta beépítés napjainkban is terjedőben van, már a történelmi belvárosban is előfordul. Az egyedülállóan laza, zölddel átszőtt városszerkezet, ami Pécset a középkor óta jellemezte, mára egyre kevesebb légzőfelületet nyújthat.