Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Salamon-Albert Éva és Lőrincz Péter: Szibériai nőszirmos gyepek szerveződése és természetvédelmi helyzete a Mecsek déli lábánál

SALAMON-ALBERT-LŐRINC: SZIBÉRIAI NŐSZIRMOS GYEPEK SZERVEZŐDÉSE 173 ának mondható az erőteljes cserjésedés, a meglévő fajok konstanciájának növekedése, illetve új fajok megjelenése. Kiemelendő az egybibés galagonya (

Crataegus monogyna) terjedése, amely alkalmas indikátora a szárazodásnak. A vegetáció belső szerkezetére reflektáló szociális magatartás típus kategóriák elmozdulásában is tehető néhány markáns megállapítás (1. ábra). A természetességet jelző növények (specialistáktól a természetes pionírokig) minden kategóriában kismértékben csökkentek. Kivételt képeznek a természetes pionírok, amelyek a vegetációszegélyben és a szárazodással felnyíló növényzeti foltokban jelentek meg. A zavarásjelző csoportok (természetes zavarásjelzőktől az agresszív kompetítorokig) fajai egyértelmű növekedést mutatnak 2006-ról 2009-re. Különösen figyelmeztető a ruderális és agresszív kompetítorok előretörése, amely fajok idővel átvehetik a társulás természetes társulásalkotó fajainak szerepét. A hosszabb távú hatásként értékelhető életforma csoportok változásait kismértékben rövid távon is tapasztaltuk (2. ábra). A gyepszint cserjésedése kismértékben csökkent, amelyet az alacsony fásszárúak cserjeszintbe történt felnövekedésének tulajdoníthatunk. Pozitív elmozdulást tapasztaltunk a lágyszárú évelőknél (hemikryptophyta) és az egy-kétéves növényeknél (therophyta és hemitherophyta), csökkent viszont a vízinövények (hydato-helophyta) és az áttelelő szervvel túlélők (geophyta) aránya. A flóraelem csoportokban a vezető eurázsiai csoport képviselete nem változott jelentősen (3. ábra). Az európai és a szubmediterrán fajok részesedése csökkent, míg a cirkumpoláris és a kozmopolita fajok relatív mennyisége emelkedett. 2006-os mennyiségükhöz képest az adventiv elemek aránya jelentősen emelkedett, egyelőre csak jelzés értékkel. A termőhelyi indikációban néhány indikátorszám jelez rövidtávú változásokat (3. táblázat). A szárazságjelző növények (W2), a bázisjelzők (R8), a tápanyagban gazdag termőhelyek növényei (N7 és N9) és a kontinentális fajok (C7) részesedése rövid távon emelkedett. Ezzel ellentétben a tápanyagszegény termőhelyek növényeinek (N2 és N3) részesedése csökkent. A természetvédelmi érték megítélésekor közvetlen eszköz a védett növényfajok bemutatása és becsült mennyiségük megadása (4. táblázat). Az érvényes védettségi listák alapján (13/2001. (V. 9.) KÖM, 23/2005. (VIII. 31.) KvVM, 22/2008. (IX. 12.) KvVM) a Pellérdirétek nedves gyepjeiben 7 védett növényfajjal találkozhatunk. Ezek között legmagasabb eszmei értékkel és tömegességgel a szibériai nőszirom (Iris sibirica) rendelkezik. Mindhárom vegetációtípusban jellemző faj a mocsári kocsord (Peucedanum palustre), nagyobb területen elterjedt a kacstalan lednek (Lathyrus nissolia). Szórványosan jelenik meg a réti iszalag (Clematis integrifolia), a pázsitos nőszirom (Iris graminea) és a hosszúlevelü veronika (Veronica longifolia). Ha magukat a növénytársulásokat értékeljük egy természetvédelmi szüntaxon-skálán, mindhárom vegetációállomány területtől függetlenül, önmagában is védettségre érdemes (Borhidi és Sántha 2003). A nedves csenkeszes kaszálórét védelemre javasolt (VJ), az ecsetpázsitos mocsárrét potenciálisan veszélyeztetett (VU), a szibériai nőszirmos pedig fokozott védelemre érdemes (FVJ). Megvitatás (diszkusszió) A szibériai nőszirom előfordulása a Dráva-síkon néhány lokalitásban, kaszálóréteken és legelőkön ismeretes, közöttük is kiemelt helyzetű a Gölyényi-rétek területe (DÉNES 1996, 1997b, DÉNES és mtsi 1998). A Gölyényi-rétek vizsgált nedves gyeptársulásainak állomá-