Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Purger Dragica: A Pécs-Nagyárpád melletti Natura

150 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 voltak megtalálhatók. A magyarok a sík völgyeket, legelőket szállták meg, még a füzes, cserjés ritkás tölgyeseket is lakták. Egyes történelmi források szerint 900-ban a magyar vezér, Árpád téli szállását az újjáéledt antik romváros Pécs mellett választotta ki, ahol az Árpád helynév őrzi emlékét (GYÖRFFY 1987). Baranya megye területén a 12-13. században legalább 500 település volt. A tatárjárás a 13. században nagy pusztítást okozott és a népesség számának csökkenéséhez vezetett. Az ősi települések többsége a mai napig megmaradt. A 14. század elején a területen két Árpád nevü falu létezett egymás mellett és mindkettőnek külön temploma volt. A török hódoltság végén már csak a mai Nagyárpádot jegyezték fel az adóösszeírásokban, a hódoltság végére azonban ez is elnéptelenedett. A 16-17. században Dről, a törökök által elfoglalt területekről vándoroltak be szláv népek Baranyába. Német betelepülések a 18. században történtek. Nagyárpádon a 18. század első felében a falu lakosságának többségét németek tettek ki. Az emberi tevékenység, a népcsoportok vándorlása, kicserélődése, jelentős mértékben változtatták meg a táj arculatát és a természetet. A táj jellegéről, használatáról és azok változásairól sok hiteles információt olvashatunk le a régi térképekről. Ilyen értelemben a katonai térképek nagy jelentőséggel bírnak. Az I. Katonai Felmérés térképlapjain „Árpád" környékén természetközeli növényzet dominált. A domboldalakon gyepek terültek, helyenként cserjésfoltokkal. A völgyalján kanyargós vízfolyás mentén mocsarak és rétek húzódtak. Déli irányában, „Udvar" felé a térkép egy erdőfoltot jelez. Szántók alig voltak. A szőlők viszonylag kicsi területeket foglaltak el. A vízfolyáson az „Árpádi malom", mellette egy kút működött. A II. Katonai Felmérés térképlapjain, a XIX. század második feléből a szántó területek valamennyivel nagyobb területet foglalnak el, de még mindig a természetes növényzet nagyobb kiterjedésű. A térkép két erdőfoltot jelez. Az Árpád faluhoz közeli löszplatón, de a falutól legdélebbre eső domb platóján is sok ház (présház) állt, viszonylag sok szőlő és gyümölcsös volt. A patakvölgy „Misleny-i" oldalán futott a vasút. A III. Katonai felmérés térképlapján nem lehet nagyobb változást észlelni: a területet leginkább legelőként használták, a szántóföldek kiterjedése nem változott. Az 1980-as években készült 1:10 000 méretarányú térkép hasonló képet mutat: a platókon és délkeleti lejtőkön szőlők sorakoztak, szántóföldek a platón voltak, az ún. „hosszú szántók" területén. A völgyeket és a meredek oldalakat már akkor is részben cserjések borították. A patak mentén fák és többnyire mocsárrétek voltak. A terület egy része a Honvédséghez tartozott és katonai gyakorló területként szolgált. E tevékenység következményei a mai napig érzékelhetők: a dombtető szélén kiásott és lebetonozott árkok, a platón pedig rengeteg mélyedés látható. Az 1990-es években a szőlők egy részét felhagyták. A mostani Natura 2000 terület gyepjein, illetve a völgyaljak mocsárrétjein korábbanjelentős számú állatot legeltettek. A völgyben külterjes állattartás voltjellemző, nyomai - az állatitatók és kutak - csak részben maradtak fenn. A dombokat korábban juhokkal legeltették, jelenleg a faluhoz közel lovakat tartanak. A birka legeltetés hiányában elterjedtek, és jelenleg is terjednek a galagonyás és kökényes cserjések.