Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

G. Detky Rita: Pécs táj arculatának változásai a kezdetektől napjainkig - Konfliktusok és megoldási javaslatok

14 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 PÉCSI SZÉKESEBYHAZ ÉS PÜSPÖKI PALOTA. mindössze 0,8-1 épület/ha. Valószínű, hogy a várostól távolabbi szőlők ára alacsonyabb volt, ezért a nehezen megközelíthető, magasan fekvő, távoli területek a szegényebb réteg tulajdonába kerültek. Ebből is következően a földrészlet osztódása már korábban kialakult, és mintegy megelőlegezte a mai épületsürüséget (LAPOSA 1997). A város 1928-ban pályázatot írt ki szabályozási tervének elkészítésére, amelyet az 1930as években fogadtak el. Az I. díjas pályamű alkotói: Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula több megállapítása városépítészeti és ökológiai szempontból máig helytálló gondolatot fogalmazott meg. Pécs fejlesztési irányát a síkból dél felé emelkedő domboktól déli irányban (tehát nem a mélyfekvésű Pécsi medence, hanem a Baranyai dombság irányában) jelölte meg, a Magaslati út vonalától északra viszont nem tartotta kívánatosnak a Mecsek beépítését. Ez a rendezési terv eredményezte Kőszeghy Gyula 1930-ban készült, a „régi" Megyeri Kertváros beépítési tervét, amely annak megfelelően valósult meg. A változások a II. világháborút követően gyorsultak fel. Az 1945-öt követő időszakban a történelemben páratlan mértékű tulajdoni állapot változás következett be. A TSZ-esítés, államosítás, tulajdoni korlátozás következtében az 1920-as térképen még egy tömbbe tartozó több hektáros szőlők nagy része felosztódott. Emellett újabb családi házas lakóterületek (Szigeti városrész bővülése a Rácváros felé) sportterületek, reptér jelentek meg az Alsómakár területén. Valószínű, hogy a falusi magángazdálkodás ellehetetlenítése és az erőltetett iparosítás miatt megnövekedett létszámú városi lakosság egy része mindinkább lakás céljára kezdte használni a szőlők présházait. A II. világháborút követő lakáshiányon az állami kézbe került szénbánya és az akkor induló uránbánya vállalatok próbáltak segíteni, a város keleti és nyugati részén épített lakónegyedekkel - Budai városrész, Uránváros. Itt az úgynevezett „szocreál" épületek még viszonylag kertes, jól fásított környezetben épültek fel. Ekkortájt kezdődött a hegyoldal