Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pál Róbert, Henn Tamás és Nyúlási Judit: Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

PÁL-HENN-NYULASI: ADATOK A DÉL-DUNÁNTÚL GYOMFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 99 Szántóföldek A szántóföldi növénytermesztést hazánkban alapvetően két nagy művelési csoportba sorolhatjuk: gabonakultúrák és kapáskultúrák. Művelési intenzitásukat tekintve a szőlőültetvényekhez hasonló trendeket figyelhetünk meg, így megkülönböztetünk úgynevezett extenzív és intenzív gazdálkodású területeket. Az extenzív művelési eljárások jellemzői a következőkben foglalhatók össze (

HOFMEISTER 1992, PINKE és PÁL 2005): - kisebb táblaméret, - a vetésforgóban magas gabonaarány, - saját vetőmag felhasználása, - kisebb vetéssürűség alkalmazása, - kíméletes talaj müvelés, - műtrágyák és növényvédőszerek mellőzése, - kései tarlóhántás, - mechanikai gyomirtás csak kivételesen. Az intenzíven művelt szántók ezzel szemben a következő tulajdonságokkal jellemezhetőek: - nagyobb táblaméret, - vetésforgó szigorú betartása, - intenzív talaj müvelés, - tisztított vetőmag alkalmazása, - műtrágyák és herbicidek nagyarányú alkalmazása, - korai tarlóhántás, - nagyfokú gépesítettség. Kutatások igazolták, hogy az extenzív szántók gyomfajokban lényegesen gazdagabbak és számos védett, ill. vöröslistás fajnak nyújtanak menedéket a Dunántúlon (PINKE és PÁL 2008, PINKE és mtsai. 2008). Ruderális élőhelyek Az előbbiekben tárgyalt szőlőültetvények és a szántóföldek esetében az agrotechnika alkalmazása rendszeres és intenzív. A ruderális élőhelyek nem állnak közvetlenül a növénytermesztés szolgálatában, kialakításukban és fenntartásukban azonban szintén nagy szerepe van az antropogén zavarásnak, de az korántsem olyan intenzív és rendszeres, mint az agrár biocönózisok esetében. Ruderális élőhelynek tekintjük például a vasúti töltéseket, útszéleket és szemétdombokat (DANCZA 2003). Anyag és módszer A veszélyeztetett gyomfajok kiválasztásában PINKE (1995), PÁL (2006) és KIRÁLY (2007) munkái nyújtottak segítséget, a további közölt taxon esetében pedig leginkább a terepi tapasztalatokra hagyatkoztunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fajok jellemzése esetében a ritka vagy éppen a gyakori elterjedés kizárólag a vizsgált élettérre (szántóföldekre, szőlőültetvényekre, ezek mezsgyéire, valamint a ruderális élőhelyekre) vonatkozik! A florisztikai adatokat 2000 és 2009 között gyűjtöttük. Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy fő célunk nem a florisztikai adatok begyűjtése volt, hanem cönológiai felvételek készítése a térség gyomvegetációjára vonatkozóan. A Mecsek és a Tolna-Baranyaidombvidék középtáj minden településén jártunk, azonban felvételeket általában csak ott