Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
I. PÉCSVÁRAD EGYHÁZTÖRTÉNETÉNEK ELSŐ KORSZAKA
hagyományban, majd a másokkal együtt a pécsváradi szerzetesek kiküldése a csanádi egyházmegye megszervezéséhez 1030-ban. 2- Az államalapítás korára visszatekintve az alapító király és hívei - a szerzetesi írók tolmácsolása szerint - a Vashegy tövének monostorát fontos állomásnak tartották. Nem szabad itt szem elöl tévesztenünk Asztrik apát jelentékenynek mutatkozó befolyását e korban. 23 3A TÉRÍTÉS ÉVTIZEDEI István király törvénykönyvének I. fejezete, a 847. évi mainzi zsinat határozmányainak átvétele azt mutatja, hogy nálunk éppúgy mint nyugaton kezdetben komoly ellenállással találkozott az egyház földesúrrá, a birtokos réteg egyenrangú tagjává emelésének aktusa: ,,Ne hallgasson pedig senki afféle meggondolatlan bizonygatásokra, hogy nem kell egyházi vagyon, azaz az Urak Urának nem kell jószágot adni." (2. §) „Valaki tehát esztelenül és jámbor botorságból megkísértené a királyt, hogy jószándékától elfordítsa, és az ilyennek elméjét megcsendesíteni nem lehetne, ha szinte valamelyes ideiglenes szolgálatra alkalmatos tag lenne is, vágja el a király magától és vesse ki . . ." 2/ ' (4. §) Az egyház ugyanis mindenütt idegen, emberei jövevények még. Miféle joguk van tehát a hazai föld birtoklásához? Az államalapítás korának pogány lázadásainak legszembetűnőbb célja az újonnan szervezkedő feudális államhatalom és támogatója, az egyelőre idegen papokból álló egyházi szervezet megdöntése volt. Az az adat, hogy az 1091-ben alapított szomszédos somogyvári bencés monostor védelmére is még 100 katonát telepítettek a monostor közelébe 25 - bár zendülésről nem esik szó az alapítólevélben -, megerősíti a XIII. század eleji pécsváradi alapítólevél azon híradását, hogy az alapítás idején a XI. század elején István király 200 katonát rendelt a Vashegy tövén épült monostor oltalmára, „ha netán zendülés ütne ki a vidéken". Ezeket a szabad, nem dolgozó katonákat, illetve utódaikat szintén az apátság népei tartották el, akiknek féken tartására odatelepítették őket. A fegyveres védelem ilyen közvetlen biztosításának más okai is voltak. István király II. dekrétumának I. fejezetéből megtudjuk, hogy nemcsak a köznép, hanem az előkelők is erősen támadták az egyháziak földesúri hatalmát, részükre vagyon adományozását. 26 Ám I. László törvényeiben egy évszázad múlva már nem a létjogosultságában is tagadott egyházi földesúr magyarázkodik és fenyegetőzik a törvény 22 ENDLICHER 1931. 221: István és Anzelm pécsváradi bencés szerzetesek „Scolari" - tanult papokként - kerültek 1030-ban a csanádi egyházmegyébe, ahová Gellért osztotta be őket. 23 SZENTPÉTERY 1937. 410-14, 1938. 381-84: bizonyítja ezt a Nagy Legenda 8. fejezete, majd Hartvik püspök ennek alapján írt művének 8. fojezete. 24 MARCZALI 1902. 67; CORPUS JURIS 1896. 21. 25 MARCZALI 1902. 102. 20 CORPUS JURIS 1896. 20. szavával a többi honi birtokos úr felé, hanem az egyházi és világi birtokosok együtt hoznak rendszabályokat a gazdasági versenytárs zsidók és izraeliták ellen, a magántudajdoni rend védelmében pedig a „tolvajok" ellen. 2 ' Nem egy csapásra, hanem az állam terjeszkedésével és megszilárdulásával lett bevett taggá, a birtokos úri osztály tagjává az egyház és nagyobb birtokai is csak a XII. század elejére érik el teljes feudális szervezettségüket. A Vashegy tövi monostor a Nagyobb Legenda idézett részlete szerint - úgy látszik - nagyobb kárvallás nélkül jutott túl a veszélyes évtizedeken, mert hiszen azt olvashatjuk a jól értesült szerző tollából, hogy az 1080-as évek elején már igen bővelkedett anyagi javakban, úgy, hogy az író mentegeti is a szerzeteseket, akik nem gondolnak másra, csak hogy az evangélium szellemét terjesszék. István király, mint már jeleztük, a törvényes intézkedések egész sorával gondoskodott a papság kivételes jogállásáról és az egyházi élet bevezetéséről. Az egyház megszervezőjeként maga intézkedik arról, hogy a püspököknek „legyen hatalmuk az egyház ügyeit ellátni, igazgatni és kormányozni", az egyház szolgálatában álló világiaknak pedig meghagyja, hogy engedelmesek legyenek. Az ispánok és bírák egyházi elöljáróikkal egyetértésben, az isteni törvények értelmében osszák az igazságot (2. fej.). Kimondja, hogy pap ellen világi ember nem tanúskodhat (3. fej.), mert hiszen a pap mindenkiért dolgo zik (4. fej.). Vasárnap tilos mindennemű munka, a falvak bírái ezen a napon küldjenek mindenkit a templomba, otthon csak az maradhat, aki a tüzet őrzi (8. fej.). A boszorkányokat a pap oktassa és böjtöltcsse. Aki bűnébe visszaesne, a templom kulcsával kell megbélyegezni, utoljára pedig adják át a bíráknak (31. fej.). A következő fejezet a bűbájosokról, a jövendőmondókról intézkedik, ugyancsak szigorú megtorlással fenyegetve az ilyeneket. E két utóbbi fejezet kíméletlen harcot hirdet tehát a honfoglaló nép magával hozott vallása, hiedelmei és annak terjesztői, képviselői ellen, kiket a kor terminológiája szerint nevez boszorkányoknak, jósoknak stb. Végül a törvénykönyv elrendeli, hogy minden tíz falu építsen templomot, adván hozzá két szolgatelket és meghatározott számú igás- és aprójószágot. Ruhákról a király, papról és könyvekről a püspök gondoskodik (34. fej.). Az egyházat a hívek kötelesek fenntartani termésük tizedrészének beszolgáltatásával (52. fej.). Hazánkban évszázadokon át csak a föld termékei és az állatállomány után kellett tizedet fizetni. Csak a király fizetett egyéb jövedelmei: vám, pénzverés, adó után is tizedet az egyháznak (Kálmán I. dekr. 25. fej.). Ez az igen nagy jövedelem tulajdonképpen a püspököt illette meg, de a kiváltságos apátságok is szedtek tizedet népeiktől már a XI. században. Ezek közé tartozott a pécsváradi is. A térítés nagy területeket ölelt fel, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nyugtalan, ellenálló népeket lecsendesítse, s velük az új helyzetet elfogadtassa. Szent Gellért sok részletben helytálló, de csak 27 CORPUS JURIS 1896. 50-51.
