Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
I. PÉCSVÁRAD EGYHÁZTÖRTÉNETÉNEK ELSŐ KORSZAKA
Adalbert és köre Magyarországon megtalálta tehát azt a területet, ahol a központi hatalom már eléggé megszilárdult ahhoz, hogy a térítés és egyházszervezés lehetővé váljék. Messze túl nézve a kialakuló közép-európai államok területén mindig az egyetemes egyház, a kereszténység ügyének terjesztését tartották szem előtt. Letelepedésük hazánkra nem jelentett idegen behatolást semmilyen irányból, körük alkalmazkodott, hozzászegődött az őket befogadó ország vezetőihez. Miközben cseh és lengyel földön elszenvedett kudarcaik után megtalálták végleges állomásukat, Adalbert új útra indult 997-ben, s térítőtevékenysége közben lengyel földön vértanúságot szenvedett. 111 Hazánkban ebben az időben dőlt el a Géza fejedelem halálával kirobbant küzdelem a központi hatalom elnyeréséért, egyszersmind a feudális keresztény álla m megalapítása kérdésében. A fejlődés, a külpolitikai helyzet központilag szervezett, erős, modern állam létrehozását kívánta, melyben közvetve vagy közvetlenül a társadalom minden tagja a fejedelemnek van alárendelve. István fejedelem, miután a behívott német lovagok segítségével, azok fejlettebb haditechnikáját alkalmazva 997-ben Veszprémnél legyőzte a lázadó Koppány seregét, végleg megszilárdította hatalmát a dunántúli területek felett. István király 1077 és 1083 között írásbafoglalt Nagy Legendája a 7. fejezetben, közvetlenül Koppány leverésének elbeszélése után így adja elő a történeteket: „Minekutána Krisztus vitéze az ő ellenségeit legyőzte, lelki örömmel telten eltökélte magában, hogy elméjének minden tehetségével az evangélium magvának befogadására adja magát." Elmondja a legenda, hogy István mindenfelől országába hívta a térítőmunkára vállalkozó papokat, apátokat, majd így folytatja, ugyancsak a 998-as sorsfordító évről szólva: „Eljőve közéjük a jámbor életű Ascherik atya is az ő tanítványaival, kit mondottak Bonifácnak, később Ascherik helyébe apáttá választatván . . ." Utánuk pedig Szt. Zoeard András és társa, Benedek jött lengyel földről. Itt szokatlan bensőséggel folytatja elbeszélését a legenda írója, a nyolcvanegynéhány évvel azelőtt történtekről: Ascherik .apát övéivel tisztességgel befogadtatván, a Vashegy tövében Szt. Benedek atyáról elnevezett monostort épített, hol is a monostori gyülekezet a regula szerinti fegyelemben, mai napig virágozván, ideig való bőségének táplálékában bővelkedvén semmi egyébben nem szűkölködik, csak hogy a maga és egyebek lábait az Evangéliumnak szerinte megmosogassa." Nagyon érdekes és feltűnő, hogy a térítés és államalapítás fontos, hiteles forrása, Szt. István Nagy Legendája a pannonhalmi monostor alapításáról csak ezek után szól, és hozzá egészen röviden, amiről már Marczali Henrik gyanította, hogy a Nagy Legenda erősen pécsváradi érdekeltségű, pécsváradi vonatkozású. 20 Okát abban kereshetjük, hogy írója valószínűleg Pécsváradról kikerült szerzetes lehetett, aki a 1!) HÓMAN 1935. 174. 20 MARCZALI 1896. X. és XI. század írott forrásait is használta, emellé-*azonban sok személyes értesülést szerzehetett még közvetlenül az alapítóktól. Bizonyítékát abban látjuk, hogy műve 7. fejezetének 32 sorából 16 soie szentel Asztriknak és monostorának, míg az egyházszervezésről szóló 8. fejezetben 20 sorból csak 7 sornyit juttat a jelentőségben, szerepben később kiemel kedőbb pannonhalmi monostornak, amit korábban alapítottak, s így arról az elbeszélésben a pécsváradi előtt kellett volna megemlékezni. A később, Kálmán király korában, a XII. században készült ún. Kisebb Legendában meg éppen csak a pannonhalmi monostorról emlékezik meg a szerző, Pécsváradot pedig nem említi. Ez a körülmény még valószínűbbé teszi a Nagy Legendában felismerhető pécsváradi kapcsolatokat. Az előadásnak azon elrendezése, hogy a Koppány-felkelés (6. fej.) után mindjárt a Vashegyi alapítását közli (7. fej.), s csak ezután a korábbi pannonhalmi alapítást, pécsváradi érdekeltségre vall. Itt említjük meg, hogy a pécsváradi apátság XIII. századi interpolált alapítólevelének a XIII. század elejéről vissza vetített azon megjegyzése, hogy a kolostor azért kapott 200 fegyverest, hogy zendülés esetén - mely a vidéken kitörhet - a kolostor védelmére siessenek, csak a XI. századra vezethető vissza: vagy a Koppány-felkelés idejére, vagy az István király halálát követő ún. pogány lázadásokra. 21 Az új térítőközpontot az Árpádok fejedelmi szállásterületén, Baranya és Tolna határán, a Mecsek hegység délkeleti lejtőjén jelölték ki. A hely kiválasztásában minden bizonnyal közrejátszott az a tény is, hogy a Vashegy töve minden jel szerint kialakult közlekedési csomópont, amely nem volt sem túl közel, sem túl messze a Duna és Dráva vonalától. Emellett a fejedelmi, központi szállásterületek, s általában a Dunántúl belsejéből nagyobb nehézség nélkül is el lehetett érni ezt a helyet, innen pedig ugyancsak könnyen adatott a továbbjutás a déli és keleti révhelyek felé. Ez az elhelyezkedés kissé előreugrik, mintegy a háta mögött hagyva Somogyot, Tolnát, s a folyóvizek, a régi utak lefutásából ítélve olyan előretolt állomás benyomását kelti, mely a körülötte elterülő vidékeken túlmenően tovább, dél és kelet felé fogja majd az egyház megszervezését előkészíteni. István király a feladat nagyságához mért gazdag adományokkal látta el a monostort mindjárt annak megalapítása idején, az adományozást pedig oklevélbe foglaltatta, állítólag 1015-ben. A későbbi események igazolják, hogy a monostor feladata nemcsak a körülötte fekvő vidékek, hanem távolabbi - a Dunán és a Dráván túl fekvő szállások népeinek megtérítése volt. Itteni tevékenységükkel szorosan összefügg az államhatalom déli és keleti irányban történő terjeszkedése. Ezt jelzi Asztrik későbbi kalocsai püspöksége, valamint Bonifác térítőútjának és megsebesülésének emléke az egyházi 21 A XIII. századi alapítólevelet nemcsak MARCZALI (1896. 237) használja forrásérték tekintetében, a XI. századra kissé messzemenően is, hanem MOLNÁR (1949a 242) is. MARCZALI 1902. 102: az 1901-ben alapított somogyvári apátsághoz is adományoztak - ezúttal 100 - fegyverest. Ezek házairól olvasunk. Lázadásról, efféle veszélyekről azonban nincs szó már ebben az időben.
