Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
III. AZ ÁRUTERMELÉS MEGINDULÁSA ÉS PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN
PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉNEK BETELJESEDÉSE ÉS A TOVÁBBFEJLŐDÉS KORLÁTAI E fejlődési folyamat beteljesedése a XIV, század első felében következett be, mivel az ipari munkamegosztás jelentős fordulata Pécsváradon is bekövetkezett, az árutermelés továbbfejlődött, és ennek eredményeként erős differenciálódás jelentkezett a mezőváros és a környék társadalmában. Civitasként 1333ban, 2 '' majd 1384-, [391-, 1400-, 1408-, 1439-ben stb. 20 említik Pécsváradot. Előfordul oppidumként is: pl. 1439-ben s a XV-XVI. század fordulóján. 2 ' Abból, hogy a XIV. század negyvenes és ötvenes éveiben már több iparosnak - egyiknek-másiknak hosszabb idő óta - lakóháza és telke van a Felsővárosban Szent Péter egyházának piaca mellett, bízvást következtethető, hogy Pécsváradon már a XIV. század elő felében több önálló iparos élt kizárólag iparából. A következő iparosok adatai maradtak fenn: 1347: Pál szabó, Finta szíjgyártó, 28 1439: Kozma bognár, ki a Felsőváros piacán korábban bírt lakóházát még ez évben bocsátotta áruba, 29 1357-ből Lőrinc szabó házát találjuk ugyanitt, 30 1353-ból Rubyn vargáról tudjuk, hogy malomrészjog tulajdonos a Malmokvölgye-dűlőben. Ugyanez a név 1292-97ben is megtalálható a pécsváradi gazdag hospesek sorában. 31 Az 1420. évben Molnár Péternek az apát elengedte tizedfizetési kötelezettségét. Családi neve a felmenő ág molnáriparos voltáról ad hírt. 1455-ből János, pécsváradi kovács, 32 később, 1481-ből az apát udvartartásában élő posztóványoló, pék adata maradt fenn. 33 Pécsváradon 1481. körül üzemben tartott lőpormalmot sejtet Csula Dénes apátsági uradalmi provisor 1482-ben kelt levele: ,,Vulgo nomine Patanthepor"-t küldtek eszerint Zágrábba. 3 ' 1 Az új iparágak jelenléte is bizonyosra vehető a mezővárosban. Munkamegosztást látunk a bőriparban, s a korábban elő sem forduló textiliparban: szabók, ványolók. Az adatok a valóságnál szegényesebb képet adnak az iparok, iparosok számáról. Így van ez többek között Pécsnél is. Itt a XIV. századi 5 pécsváradi iparoshoz csupán négyet találunk, iparuk városibb jellegű: ötvös, festő, szűcs, kardcsiszoló. 30 Pécs mezővárossá fejlődése valamivel Pécsvárad előtt járt: 1297: cives de Peech. 36 Mind Pécs, mind Pécsvárad mezővárosában az igazi kereskedők helyett elsőül az ún. kereskedővállalkozó típusa tűnt fel a helyi fejlődés eredményeként a XIV-XV. században. E gazdag polgárok 25 KOLLER IL 406-07. 26 ZICHY IV. 278-79, 493-94- V. 549- XII. 75-77; CSÁNKI 1890-1913. II. 465. 27 KOLLER III. 373. 28 FEJÉR IX/i. 555-56. 29 ZICHY II. 362-63. VI. 2-3. 30 ANJOU VII. 562-63. 31 ANJOU VI. 47: JAKUBOVICH-PAIS 1929. 109. 32 SÖRÖS 1912. 24. 33 KOLLER IV. 324. "* TKALCIC 1905. 263-64. 33 MÁLYUSZ 1953. 161. 36 CSÁNKI 1890-1913. II. 460-67. tőkéjüket vállalkozásokba, egyebek közt kereskedelmi ügyletekbe fektették. A tőke középkori formája éppen a kereskedő- és uzsoratőke. Ilyen kereskedővállalkozó volt a XV. század első felében Birófi János ,,civis civitatis Pechwaradiensis, alias vicecamarius dictarum camararum salium" (ti. a szondi és a dávodi kir. sókamrák ispánja, bérlője volt az 1420-as években). Bérlőtársai között olyan világi nagyurak is voltak, mint szekcsői Herceg László és Töttös János, szekcsői Kincses Imre. 1430-ból maradtak ránk neveik, mikor pert indítottak Töttös János majd ennek halála után Töttös László ellen a kamarai bérletbe fektetett és ott megszaporodott vagyonrészük kiadatása miatt. 1436-ban, mikor Birófi már Töttös László özvegye ellen pereskedett, Zsigmond király is beavatkozott a perbe, a döntés a maga személyes bíráskodásának tartva fenn. Jellemzőnek kell mondanunk, hogy a keresetben pénzről nincs is szó, hanem csupa áruként tekinthető cikkről: sóról, borról, lovakról stb. Ebből világlik ki, hogy kereskedővállalkozóról és nem igazi kereskedőről van itt szó. 3 ' Egy 1481-es zágrábi adat szerint a zágrábi püspöki udvar részére odautazott pécsváradiaktól borsot, sáf rányt vásároltak. Másutt lóvételt jegyeznek fel. 38 Ez esetekben úgy látszik, valódi kereskedőkről írnak. A kereskedő-vállalkozóknál sokkal jellemzőbb a gazdag polgárság rétegének feltüncdezése. Első közelebbi adatunk a már idézett 1292-97. évi hospesnévsor. A XIV. század második negyedétől ennél részletesebb adataink is maradtak. Egyes családok felemelkedésével párhuzamosan ugyanegy időben tűnnek fel az eladósodó, tönkremenő parasztságokról szóló adatok. 39 Nagy Kelemen fia Gergely 1344-ben vásárolja meg Pécsvárad Felsővárosában néhai Csortán Jakab düledező házát. Csortán Jakab az ügyletkötéskor 8 évi collectával, két hordó árával tartozott földesurának. Pécsett fogságba esett és halálos veszedelembe került fiának, Bekének kiváltásáért 1 márkával az apátság jegyzőjének, János mesternek is tartozott. Kelemenfi Gergely, - aki 1349-ben viselt comesi címe után ítélve ekkor már talán az apátság udvarbírája volt (később „iudex de civitate Waradiensi" címmel tűnik fel) -, az apáttól az adóságok kifizetése, azaz a telek tehermentesítése fejében 4 és fél báni márkáért vásárolta meg a düledező házat és tartozékait. Csortán Jakab jobbágyparaszt telkének, házának tulajdonosa tehát az apát volt. Ezért kötik ki a vevővel szemben, ha a jobbágy gyermekei a vételárat és a helyreállításra kifizetett költséget megadják, akkor j sessio az övék lehet. 40 Perekeden két szökött jobbágy telkét vette meg Kelemenfi 1346-ban. Pető fiai, Bálint és Márton menekülve és titokban kényszerültek elhagyni gazdaságukat, melyből a szőlők a jobbágyok tulajdonai voltak. Ezeket azzal a kikötéssel adta el az apátság Kclemenfinek, hogy ha Bálint és Márton 4 éven belül visszatérnek az apát szolgálatába, akkor a szőlőt kizárólag nekik - a vételár és a ráfordított ki37 ZICHY VIII. 402, 417-18. XII. 132, 140, 151, 164-67. 38 TKALClC 1905. XI. 253, 261. 39 SZÉKELY 1953b 392. 40 ANJOU IV. 410-11; LEDERER 1932. 25-26.
