Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN

nem változtattak, noha az azokban említett birtokok egy része már nem volt akkor az apátság kezén. Györffy György felhívja figyelmünket arra, hogy az 1228. évi hamisításkor készített 1158. évi átírószövegben említik István király két oklevelét: az átírt nagy oklevél (az ismert szövegű hamis szerkesztmény) mellett egy másik, rövidebb oklevélre is utalnak. Ez a kisebb pécsváradi oklevél a hiteles pannonhalmi alapítólevél nyomán a XI. században készülhetett, csak az a kérdés, István valamely későbbi önállótlan Írnoka fogalmazta-e, avagy már a király halála után hamisították. A XIII. századi interpolator ebbe a rövid alapszövegbe több későbbi oklevél szövegét dolgozta bele, részint szószerint, részint kivonatosan. Szinte teljes mértékben beleágyazta a monostor birtokainak és ingóságainak XI. század végi összeírását, továbbá bőven merített a fent elősorolt adománylevelekből. Egy hiteles 1158-as oklevélből formálta az 1158. évi átírószöveget is.'' II. Géza 1158. évi megerősítő oklevelének eredetije nincs meg, azt csak a legközelebb, II. András korában 1220 körül kieszközölt megerősítés továbbszármazott szövegéből ismerjük. Ebben a szövegben pedig az oklevélnek az a része, mely István király állítólagos alapítólevelét őrzi, már kétségtelenül eltér a II. Géza korában bemutatott másolattól. Ezt a legrégibb, leginkább döntő részt tehát meghamisították ír58 és 1228 között. A II. Géza-kori átírás, mely már maga sem az eredeti alapján jött létre, mert az az oklevél állítólag elégett, hanem másolat alapján, kétes körülményeit különös jelentőségűvé teszi, hogy I. Károly 1323. évi oklevele részletesen átírván István király pécsváradi oklevelét, a II. Géza idejéből való átírásról mit sem tud, és az oklevelet István király eredeti oklevele gyanánt írja át, mely pedig az 1158-as adataink szerint elégett.

7 Az így átírt okleveleket az említett későbbi adományok kivonatos felsorolásával együtt foglalták egy iratba és adták ki privilégium alakjában 1220 körül, II. András királytól, mint I. István oklevelét.

8 Ebből a megerősített példányból készült aztán egy rövidebb oklevél is. Az átírásban figyelemre méltó, hogy a későbbiekkel szemben egyedül ennek szövegében van csak szó kifejezetten tűz-, víz- és más veszélyről, melyek ellen újabb átírásokkal kell megvédelmezni a régebbi okleveleket. Ez a megjegyzés mindenesetre figyelmet érdemel, hiszen az előző átírás közvetlen indoka egy tűzvész pusztítása volt. A XIII. századi alapítólevél készítői éppen úgy jártak el, mint a Kálmán király utasítására készített - hivatalos jellegű - történeti művében Hartvik püspök, aki mintegy száz évvel az alapítás után, a XI. század végén „ex donativis sancti ducis" származtatja a közben már megnövekedett birtokállományt, nem különböztetve régi és új szerzés között.'

J A XIII. századi interpolator is felhasználta Hartvik művét, átvéve belőle a pécsváradi apátság alapítá(i GYÖRFFY 1969. 203. 7 SZENTPÉTERY 1918. 13, 18. 8 FEJÉR III/2. 1186 az átírás közelebbi megjelölése: „priuilegium Ecclesiac B. Bencdicti Varadiensis dc radice ferrei montis, super possessionibus suis . . ." 8 SZENTPÉTERY 1937. 411. sára és adományozására vonatkozó szavakat; a fent idézetteket pl. így iktatta be: „ex donativis nostris... dotavimus". Végül felhasználta a datálás megszerkesztésénél, ahol elmondja, hogy a monostort 1015ben Ascricus kalocsai érsek, a monostor első apátja szentelte fel. E dátum fiktív voltára figyelmeztet a munkánk elején idézett Pozsonyi Annales 1038-as dátuma, István király halálának éve. István király adományai GYÖRFFY GYÖRGY (1966:364) felsorolásában: 41 faluban 1136 háznép - szabadok és szolgák, 200 vitéz (miles), közülük 12 lovas (équités) az apát kísérete, 156 lóval és 409 fogattal szolgálattevő (ministri), no szőlős (vinitorcs), 36 szántó (aratores), 12 méhész (apiarii), 20 vasas (tributarii ferri), 50 halász (piscatores), 10 kovács (fabri), 6 kádár (preparatorcs vasorum ad cellarium), 12 esztergályos (tornatores), 9 pék (pistores), 10 szakács (coqui), 3 fazekas (figuli), 6 tímár (coriarii), 5 poroszló (pristaldi), 5 ötvös (aurifices), 8 ács (carpentarii), 3 molnár (molendinarii), 13 juhász (opiliones), 3 lovász (agazones), 3 kanász (subulci), 3 vendégellátó (ministri hospitum), 4 betegellátó (ministri infirmorum), 5 harangozó (pulatores), 6 fürdős (balnearum servituti deputatis, quos a stuba stubularios vocare possumus), összesen 1107. Ezek és más köztük lakók dézsmája a monostoré. István király adománya a két királyi kápolna és Fehércgyháza, a két hetivásár, melyek vámja a monostoré. XIII. századi beszúrások: az apát bíráskodási kiváltsága, a jövevények által fizetett szabadok dénárja harmadának adománya, erdők jövedelme, vámok birtoklása, malmok, halastavak építésének joga, az apát földjén lakó nemesek, nemtelenek kiűzhetésének joga, vízvezeték építése. Lábasjószág: 120 ló, 84 tehén, 1464 juh, 137 disznó, 92 kecske. Radó nádor adománya 1057-ben Kölkeden 3 halász és I szántó. Domoszló XI. századi adománya Marton és Fegyvernek falvak Szolnok megyében. Szt. Benedek oltára elé egy ezüst táblát és egy úti oltárt adott és létesítette a Mindenszentek egyházát. I. László 200 háznépet adott 5 faluban: Begey, Zamar, (Kun)Baja, Dráva(Rád), Medviz és 2 vásárhely - Haltón, Szombathely. II. Béla adománya a tolnai vásárvám és 3 szőlő. 2. A PÉCSVÁRADI APÁTSÁG NAGYBIRTOKA. A BEREGI SÖEGYEZMÉNY István király a pécsváradi monostort bőkezűen ellátta anyagi javakkal, éppen úgy, mint a bencés rend terjedését támogató nyugati uralkodók. A volt pécsváradi és mohácsi járások területén, a DunaDráva szögletén sok falut, nagy területeket adományozott Asztriknak és utódainak, de minden jel szerint ebből az időből való az apátság tolnai és Buda környéki területe is. A nagybirtok északon a Zselic erdőig (Mecsek) terjedt ki, mely elnevezés hajdan nem korlátozódott Somogy megye erdős hátságára, hanem ez volt a