Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS A BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN I. A PÉCSVÁRADI APÁTSÁG 1220 KÖRÜL KÉSZÍTETT INTERPOLÁLT ALAPÍTÓLEVELE Az I220 körül készített és II. Andrástól megerősített alapítólevél megszületése, 1 és ezzel a monostor addig szerzett javainak és az apát földesúri jogainak elismertetése az egyháziaknak azon a gyakorlatán alapul, hogy a szakrális magasságokba emele Szent István-i adományozás tényét állandóan kiterjesszék újabban szerzett birtokaikra is, ezzel biztosítva azok sérthetetlenségét. Ez mindaddig jó módszer, míg az oklevélírás gyakorlata, az ellenőrzés és bizonyítás nagyjából a XII. század közepétől, ezt a rugalmas eljárást meg nem nehezíti. 2 Valóban a XII. század közepétől kezdődik esetünkben is az a kritikus idő - az eredeti alapítólevél állítólagos elégésétől, a pécsi püspökkel folytatott tizedpertől - mikor írott bizonyítékot kellett bemutatni az eddig szerzett vagyonról. Ekkor jelentkeznek veszélyes versenytársként a környék világi földesurai is indítanak támadást a kisebb birtokosok és az egyházi vagyon ellen. Éppen a kis- és középbirtokosok nagybirtokellenes mozgalma az első Aranybulla időszaka az, melyben az alapítólevél a végleges formát öltötte, melyet ismerünk. Hysi apát 1212. évi pereskedése a hetényi királyi serviensekkel, majd a per elvesztése is olyan középbirtokos jobbágyréteg megerősödéséről tanúskodik, mely az apátság területén cl, de viszonylagos függetlenségét a királyi kiváltságlevél biztosítja. Nézetünk szerint nemcsak a központi birtoktest, de a nagybirtok egész területe telítve volt függő és még független viszonyban élő kisebb birtokos elemekkel, akik függetlenségüket természetesen a nagybirtok rovására igyekeztek érvényre juttatni, korántsem olyan sikerrel, mint a hetényi serviensek 1212-ben. 1158ban Anthim és Gaufréd éppen a vendégnépek, nemesek és nemtelenek dézsmája felett perelt, s a II. 1 GYÖRFFY (1969. 202.) szerint az oklevelet hitelesnek tartották: KARÁCSONYI 1891. 76-100; FEJÉRPATAKY 1878. 160. et passim, míg SÖRÖS-ERDÉLYI (I. 56.). HÓMAN (1935), SZENTPÉTERY (1918. 11-37.) és MARCZALI (1896. 236.) hamisnak, melyet az 1228. év előtt István király pécsi és pannonhalmi alapítlevelénok felhasználásával készítettek. 2 SZENTPÉTERY 1930. 34-35: az István király uralkodásának második felétől megszűnő oklevélkiállításnak újból való megindulásáról. Géza-féle oklevél ennek elbeszélésénél csaknem ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint István király oklevele. A nemesek és nemtelenek kiűzhetéséről szóló kitételnek okát (ha azok idő jártával földjüket a királytól származónak mondanák) a hetényihez hasonló esetekben kell keresnünk. 3 Az apátság István királytól állítólag 1015-ben oklevelet kapott, mikor a 998-ban elkezdett monostorépítés befejeződött. 4 . A birtokok adományozása már előbb megtörtént, iooi-ben. Ez az alapítólevél mint már felhívtuk erre a figyelmet - a XII. század közepén, Gaufréd apát idejében állítólag tűzvész martaléka lett. Ezzel együtt pusztultak el Domoszló herceg, I. László és II. Béla adománylevelei is. Az elpusztult és II. Géza részéről 1158-ban másolatok alapján megerősített okleveleket 1215 és 1228 között, valószínűleg kevéssel 1228 előtt kiegészítették az időközben megszerzett exemptióra, Szt. Péter és Fehéregyház plébániákra, a tizedszedésre, erdők, vámok jövedelmére, nemesek és nemtelenek kiűzhetésénck, valamint vízvezeték építésének jogára, a földesúr bíráskodási jogára, az ellenálló kisebb birtokos szabadok megbüntetésére és az 1158 óta szerzett falvakra, vagyontárgyakra/' A kiegészítéseket mind István király II. Géza átiratából ismert oklevelén hajtották végre, Domoszló, I. László és II. Béla kivonatosan fennmaradt adományjegyzékein valószínűleg 3 SZENTPÉTERY 1918. 17. 4 SZENTPÉTERY szerint (1918. 17.) a pécsváradi apátság XIII. századi alapítólevele kétségtelenül hamisítvány. Az alapítólevél II. Géza-féle átirata azonban kétségtelenül valamely eredeti oklevél felhasználásával készült, mert a felsorolt méltóságnevek megegyeznek Martyrius érsek oklevelének és II. Géza 1157. évi, esztergomi egyház megrendelésére készített oklevelének méltóságneveivel. Magunk is kellő óvatossággal vizsgáltuk az oklevelet, a megfelelő helyen mindig indokolva a forrás felhívott helyeinek hitcltérclcmlőségét. MON. VAT. IV. 572-73. alatt közölt 1403. évi Bonifác-félc átiratból vizsgáljuk az alapítólevél hosszabb változatának szövegét KOLLER (I. 193-94.) és FEJÉR (III/2. 118-19.) közlései helyett, melyek hibásak. A rövidebb változat szószerinti, szolgai kivonata a hosszabbnak, nincs tehát számunkra különösebb jelentősége. 5 SZENTPÉTERY (1918. 16.) szerint az alapítólevél XIII. századi betoldásai a következők: malmok, halastavak építésének joga, az apátság földjén lakó nemesek, nemtelenek kiűzhetésének joga, az egyházi kegyszerek gazdag felsorolása. GYÖRFFY (1966. 364.) szerint ezeken kívül ide sorolható: az apát bíráskodási kiváltsága, a jövevények által fizetett szabadok dénárjának egyharmada, erdők jövedelme, vámok birtoklása, a kolostor vízvezetéke, a lábasjószág gazdag felsorolása.
