Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
III. AZ ÁRUTERMELÉS MEGINDULÁSA ÉS PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN
las plébános is, noha mindketten a hegyfoki piactér Mindenszentek templomának voltak javadalmasai. A több plébánia a települések kettéosztott állapotát árulja el, különben nem kellene kiemelni, hogy a városnak papja van: „primo de Civitate Beke Sacerdos". 1347-ben éppenséggel két bírája van Pécsváradnak. Föltesszük, hogy egyikük a város, másikuk a falu bírája, noha nincsenek ily módon megkülönböztetve. Ugyanitt olvasunk esküdtekről is, kik nyilván a bíró vezetése alatt működtek, mint jellemző városi apparátus. Ugyanezt a kettős város-falu állapotot tükrözi a hegyfok és a Csigerkútja közé eső területre értett, többször olvasható „civitas superior" elnevezés is. 51 Ez egyszerű fordítása a Felváros elnevezésnek, melyet a Pécsváradról szóló legelső török defterekben 1554-ben ugyancsak így neveztek, természetesen török nyelven. 52 A defter szerint Pécsvárad 1554-ben megfogyatkozva is három részből állott: felsővárosi, váralji és alsóvárosi részből. Alsóvárost a középkori források nem említenek, ám, hogy ilyen mégis volt, legalábbis a völgyben fekvő telep egy részét így hívták, a „superior" megkülönböztető jelzős elnevezés bizonyíthatja. A város-falu kettősség abban nyilvánul meg, hogy a középkorban a városi élet - amennyiben erről beszélhetünk egyes vonatkozásokban -, a Felsőváros valóban városias terén és környékén tűnt fel, míg a völgybeli teleprész, a sokáig falunak maradt Váralja és a főként állatvásártérnek használt alsó piac környéke falusiasabb jellegű maradt. A Felváros mezővárosi jellegű, piac-utca r,:1 módjára kialakult hosszú, téglalap alakú piaca körül a XIII. század közepe óta kőházak állottak. Itt voltak a vagyonos polgárok házai, a beköltöző gazdagok is ide települtek. A piacutcát délfelől a monostor falai szegélyezték, annak kapuja is erre nyílt, itt e téren álltak a falu templomai is. Az a kevés műemlék, ami a középkorból fennmaradt, mind e területhez kapcsolódik. A Felsőváros jelentőségét növelte, hogy a monostor (egyházi központ, hiteles hely, uradalmi központ) forgalma is e téren vagy annak érintésével bonyolódott le. A „civitas nostra" - a XIV. század közepi földesúri kitétele, az 1404. évi adat*' 1 majd az alsóvárosnak a XVI. században előbukkanó említése egyaránt azt tanúsítja, hogy a Felsőváros talán csak a XIV. század derekáig maradhatott az egykori hospesi kiváltságos lakóterülete. Az ott kialakult parasztpolgári mezővárosi szervezet a XIV. század közepétől már az egykoron - egy évszázaddal előbb - elkülöníteti Váralja, utcájára is kiterjedt, azaz Pécsvárad egész középkori lakóterületére. A mai főutca, a buda-pécsi régi országút utcája a középkorban nem szerepel, nincs róla adat. Csakhogy ez az így kiterjesztett parasztpolgári önkormányzati jog, mondjuk mezővárosi jog már más,J * ZICHY II. 362-63. 1349: „in superiori Civitate waradiensi..."; ANJOU IV. 410-11. 1344: „in superiori civitate nostra Waradiensi . . ." 52 VELICS-KAMMERER 1886. II. 170. 0,5 MÁLYUSZ 1953. 139: a piac utca mezővárosra jellemző alakulat. 5Í Ld. 51. jegyzetünket!; ZICHY V. 370-71. T404: „civis predicte nostre Waradiensis civitatis ..." valami volt, mint az 1258. évi egyezség hospesi szabadsága, az abban kiharcolt félfüggő állapot az egyházi földesúrral szemben. Az előbb még viszonylagosan szabad - az egyén felemelkedését lehetővé tevő - Felsőváros földesúri várossá süllyedése az ott uralomra jutott gazdag polgárrétegnek a földesúrral létrehozott szövetségei viszonyán kívül más, általános vonatkozásokkal is magyarázható. A XIV. század derekára már előrehaladt az egységes jobbágyréteg kialakulása, melyben nem az eredet, hanem a parasztok különféle vagyoni helyzete alakított ki jól elkülöníthető rétegeket. Ilyen fejlemények mellett Pécsváradon is elhalványodtak az 1258. évi egyezség belső települési határai; a Felvősárosban és a Váralján egyaránt éltek vagyonosabb és szegény emberek. A városi fejlődés útjára került Felsőváros kiváltságai a feudális földesúrra hárulható minden kockázat, veszély nélkül voltak már kiterjeszthetők a nagybirtok székhelyének, Pécsváradnak egész lakóterületére, hiszen jó ideje már a Felsőváros is a földesúr városa. A városi jellegű - lényegesen megcsonkított - „szabadság" kiterjesztése nem járt többé a földesúr befolyásának megrövidítésével, melynek veszélye oly éles formában jelentkezett a XIII. században. így aztán a városban vagy a város határán kívül lakás mit sem jelentett többé, holott 1258-ban a kívül rekedés az örökös jobbágyi állapot megmerevítésével volt egyértelmű. A XIV. század közepétől - mint azt Csortán Jakab sorsán tapasztalhattuk - a földesúrral és a gazdag polgárral szemben a városban lakás sem jelentett már semmi védelmet. Az apát és a gazdag polgár együtesen végeztek vele. Már akkor hangsúlyozták, hogy a paraszt tönkrejutása, házának, telkének romlása nemhogy a földesúrnak, de a városnak is súlyos kárt okoz. Tagányi Károly az apátság 1439. évi jövedelembevallását elemezve''' ugyanarra az eredményre jut, hogy a XIII. századi 1117 telekből ekkorra már csak 699 telek maradt az apátság kezén. Más körülmények mégis azt tanúsítják, hogy az apátföldesúr vagyoni helyzete, hatalma korántsem romlott ilyen arányban. Az apátság jövedelme s ezek alapján a pápának fizetett ún. commune servitium összege és a katonai megváltás az egész XV. századon át csak kis ingadozást mutat fel' 1 ', jelentős hanyatlást 1506ban látunk először. (Bizonyos jelekből pár évtizeddel korábban is.) Az apát feudális hatalma azonban szilárd maradt ekkor is. A török beözönlése elleni védelem okát megnövelt fegyveres ereje: az 1439-ből kelt bevallás „stipendiarii contra Turcos" elnevezéssel említi az apátság 200 főnyi lovasseregét - szintén e hatalmat támogatta a védelem biztosítása mellett. Érdekes, hogy II. Ulászló 1498. évi dekrétumának 20. cikkelyében a pécsváradi apátság katonaállítási kötelezettsége még mindig 200 lovas. 57 A földesúr befolyása tehát szükségszerűen növekedett a XV. században elsősorban székvárosában. Míg a XIV. századból van olyan adatunk, mely a Felsőváros piacutcája körül kívülről beköltözött ncmesembereket mutat be, kik itt vásárolnak lakó55 TAGÁNYI 1899. 333-35. 56 SÖRÖS 1912. 16, 17, 26, 28. 57 KOLLER III. 373-76; CORPUS JURIS 606.
