Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)

III. AZ ÁRUTERMELÉS MEGINDULÁSA ÉS PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

Pécsvárad XIV. századi földjeire, malmaira, útjaira, vizeire, dűlőire utaló források: A Vasárut és a Pécs felé vezető nagyút között szőlők, szántók vegyesen: 1347(ANJOU V 117), i 3 57(ANJOU VII 562-63); A Rácok szőlő terüle­tén szántók az útnál: i34q(ANJOU V 267-68); A Malmokvölgyében elkerített, tanyaszerűen művelt földek, szőlő: i 3 5 2(ANJOU V 540-41); i 3 5 3 (AN­JOU VI 41-42); A Baransag művelt földjei: 1349 (ANJOU V 260-61); A Poklosnádasdi szőlők: 1348CA.NJOU V 222); Malmok: 1349: a) Sreyber, pécsi polgár; b) Kclemenfi Gergely; c) Sreyber mal­mai (ANJOU V 549-41, 267-68). Ezektől délre az elhagyott patakmeder, Aqua Osed a Várkonyvize itt gaath-nak hívott élő medrével párhuzamosan, a Kö­zépföldek felőli oldalon húzódott. Itt állt a negye­dik malom; d) Vörös Jcklim malma (ANJOU V 540-41 267-68). A következő egymás melletti három malmot a patak esésének máig azonos ottani erőssége alapján helyezzük a Hármas-dűlőbe, a Baransag mellé: 1353; e) Detmár özvegye; f) Vörös(Rufus) László, Rubyn; g) Balázsfi Tamás (ANJOU V 47). A következő két malmot adataikból következően helyezzük az erzsébeti Városrét-dűlőbe: 1364; h) Szenterzsébeti György özvegye, Szentgáli János pécsi polgár; i) Ágostonfi Tamás és Hippolit erzsébeti lakosok (ZICHY III 230-31 248-49). A b) jelzésű, Kelemenfi Gergely-féle malom leírá­sából következik, hogy a malmok közelében általá­ban voltak művelt földterületek is, noha a malom­jogok eladása alkalmával ezekről nem minden eset­ben szólnak: ezek még nem váltak elválhatatlan részévé a malomteleknek, mint azt a legújabb kor­ban a telekkönyv az uradalmi (közalapítványi) ere­detű, megváltott malomtcleknél mutatja. Az itt kö­vetett betűjelzéssel térképünkön csak a malmokat láttuk cl. Térképvázlatunk a természeti környezet és a nö­vénytakaró nagy állandóságán, az itt nagyobbrészt önmagával határos nagybirtok tartós birtoklási vi­szonyain alapul a XIII-XIV. századi határ dűlőinek művelési ágak szerinti bemutatásánál, melyeket írott források útmutatása alapján szemlélhetünk. E forrá­sok XIV. századiak, de a művelt területek adatai, a malmok világosan jelzik, hogy már régebben kiakná­zás alá vett területekről va szó. A Szállás (8), Derékalja (17), Baransag (23), Öregszőlő (11), Középföldek (19), Külső-tanya (15), Öreg Beke (12) egészükben, a többi dűlő javarészt művelt terület volt a középkor végén. Részbeni ki­használtságuk arányára adatunk nem volt, de a sző­lők, gyümölcsösök elterjedtsége e dűlőkben indokol­ja, hogy túlnyomórészt hasznosított területek voltak korábban is. Az erdővel borított hegygerinc és a falu között húzódó dombsor - Győrhegy (7), Szártető (6) - mély völgyekkel tagolt, kopár, később hatol­tak oda fel a szőlők. A völgynek a legalsó dombsor mélyen elterülő hátságára nyílnak, melyet barna er­dei talaj borít. A források körül - Csigerkútja (1), Gyulakútja (2) - már a középkor hajnalán kiirthat­ták az erdőt, s e részen a művelés azóta sem, a török hódoltság alatt sem szakadt meg. Itt valószínűleg már a honfoglalók sem találtak erdőt. A határ pa­takvölgyekben fekvő, településhez felnyúló rétségeit a szántóföldek megkerülték, ezeket nem törték fel, hanem legelőnek használták. A legelők pedig mélyen benyúltak a ligetes erdők ritkább állományába, ott folyt a tulajdonképpeni erdei legeltetés, míg a mak­koltatás, a kecskenyájak legeltetése a hegyi nagyer­dőre is kiterjedt s a Szártető kopár fennsíkjára. A művelt területek gyarapodása a XII. században ér­hette el első állomását, majd megállt, hogy azután a vendégnépek betelepítése után tovább terjeszked­jék, s a jelek szerint a XV. század derekán érje el középkor végi legnagyobb kiterjedését az erdőöv mellett a rétszint felé, a malmok köré is elhatolva. A XVIII. századi német telepítés előtti helyzet a határ művelési ágak szerinti megoszlását tekintve a középkor végének képét tartotta fenn, mivel a török hódoltság korában szükségszerűen csak hanyatlással számolhatunk, bár akkor is érkezett egy szerb ven­dégnép-csoport. Ezért felelhet a német telepítés ko­ra, a XVIII. századi állapot a középkor vége álla­potának. Számításainkat a Pécsváradi Járásbíróság telekkönyvtárának hivatalos nyilvántartása alapján végeztünk a legújabb kori helyzetet is figyelembe véve: Középkor végi áll apot 1912. évi állapot Művelt föld 763 kh ií% 2932 kh 5 3,2% Erdő 2880 kh 5 5% 1655 kh 29,8% Rét 1047 kh •8% 340 kh 6% Legelő 590 kh 10% 397 kh 7,i% Utak, vizek, település 263 kh 4% 216 kh 3,9% Elhanyagolt mennyiség 3 kh 5 543 kh 5 543 kh Ld. még Aufname-Protocoll der Riedweisen Ver­messung in der Gemeinde Pécs-Várad, 1854, Ba­ranya vm. Nr. 222; PESTHY 1888 II Pécsvárad leírása.

Next

/
Thumbnails
Contents