Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
III. AZ ÁRUTERMELÉS MEGINDULÁSA ÉS PÉCSVÁRAD MEZŐVÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN
az őrszerzctesck céljaira szolgált, míg a harmadik szőlő jövedelme az apátot illette. E szőlőkben egykori majorsági szőlőket kell látnunk. A bort az apát tárolta és a rendelkezésre álló lovas és kocsis szolgáival alkalmas helyen és időben piacra vitte. Majorságában szolgáinak munkaerejével termelt, hegyvám szedése útján az idegen birtokosokat is megadóztatta szőlőhegyein. 1 ' Az elnéptelenedett birtokokat bérbeadta, helyettük másokat szerzett, bérelt, pl. 1224-ben a Perekedtől nem messze fekvő Sarlóst „cum molendinis montanis terragys, sensudacionibus muneribus, ceterisque utilitatibus... 18 Az árutermelés másik haszonélvezője az egyre nagyobb számban és súllyal feltűnő, gazdagodó kisebb úri birtokos- és polgárrétcg volt. Az idézett 1258. évi oklevélben az apát „de consilio omnium Jobagiorum nostrorum" adta meg a szőlő eladására az engedélyt. E réteg tagjai 1259-től ott láthatók már a földesúr igazgatási szervezetében mint udvarbírák, comes curialisok, comes minorok stb. Az egyházi nemesek mellett 1292-97-től közöttük találhatók már a meggazdagodott pécsváradi hospesek is. 1!) Az önellátó, természeti gazdálkodás uralmát tehát a földművelésnek ebben az áfában, a bortermelésben jelentkező árutermelés, valamint az ezzel kapcsolatos ipari tevékenység törte meg Pécsvárad vidékén is, mint az országos viszonylatban is történt. Meszszemenő következtetéseket mégsem vonhatunk le a termelés jellegének átalakulására. Az iparcikktermelés viszont állított már elő olyan termékeket, melyekre a termelők is igényt tartottak: a hordó- és szekérkészítés, valamint a kovácsmunka terén számolhatunk tehát azzal, hogy árut adtak Pécsvárad piacterein az odahozott mezőgazdasági termékek és termények ellenében már a XIII. század előtt. A XIV. század első felében a piactéren saját házzal rendelkező szekérkészítő nem néhány évtizedes, hanem hosszabb előzmények után jelent ott meg. Iparának különválása a mindenes termeléstől a XIII, század adatszerűen kimutatható nagy szekérszükségletével kezdődhetett meg. Ez érvényes a kádárokra, kovácsokra is. Az iparos szolgák iparuktól eltérő, másnemű szolgáltatásaiktól fokozatosan megszabadították magukat, 1269-ben Tihanyban egy iparos teljes szabadságot ért el. Mivel a piacok „tributum fori"-ja a földesúr kezén maradt, arra következtethetünk, hogy az említett kiemelkedőben levő iparágakban a termelők részérc 17 ZICHY II. 169-70, 259-60. 1345-47: Bátatő szőlőhegyen, melyet elnéptelenedés miatt bérbeadott, majd eladott. 18 HO VII. io-n. 1!) JAKUBOVICH-PAIS 1929. 109. árukat is kínáltak, s a piacok forgalma jelentős volt. Hangsúlyozni kell mindemellett, hogy a jelentkező árukínálat még szűk körre terjedt csak, és így a mezőgazdasági termékeket piacra vivő parasztság a maga cikkei ellenében túlnyomóan még ugyancsak mezőgazdasági eredetű cikkekre talált. 20 Az egyszerű csere általánosságb ü : a5 árucsere, árueladás és vétel növekvőben levő, de t.iég kis helyet foglalt el. Az önellátó gazdáJkodás egyeduralma azonban megtört, megindult az ipar kiválása a mindenes jellegű tevékenységből. Alkalmi jel. : vándorkereskedők is megjelentek Pécsvá'rad hetivásárain, de magának a piachelynek a XIII-XIV. század fordulója előtt nem volt még önálló ipart 'tegc, nem voltak kereskedő-vállalkozói sem. Eb vetkezik, hogy a hely kettős piaca főleg az utak találkozásának, majd pedig az egyházi birtokközpont létrejöttének, templomé; Vckezéseinek hatására alakult ki. Az így szokásba jött hetivásárok pedig fejlesztően hatottak az iparosok termelésérc. Pécsváradnak, e kibontakozó mezővárosnak saját termelői a körülmények kedvező összejátszása folytán korábban létrejött termékcserehelyeit a XIII. század mácodik felétől fokozatosan az ipar és a mezőgazdaság termékeinek árupiacává fejlesztette. E fejlődés útjelzője a pécsváradi hospesek harca 1258-ban legalább az egyik piac vámszedési jogáért. Mivel ez a harc eredménytelen maradt és a termelők a földesúr vásáraira voltak kénytelenek járni, a magánföldesúri hatalom meggátolta itt és sok más földesúri mezővárosban is a fejlődés továbbhaladását, az igazi városok kialakulását. 21 A XIV. és XV. században Pécsvárad mezővárosában fél évszázad alatt négy perbeidéző, határozathirdető kikiáltásról értesülünk. 22 Ezek gyakoriságából ítélve a vásárok elég népesek, látogatottak lehettek. Ezek adatait felhasználva Pécsvárad körül mintegv 20-30 km-ig terjedő távolságra találjuk a szomszédos piachelyeket: Gyula, Babarc, Vék, Lippó, Csele, Mohács, Szckcső, Szeremle, Pécs és az egyetlen közelebb cső Nádasd. 23 A piacmentes terület tehát nagy, ösztönző hatású. Mohács és Siklós körül már megközelítően sem találunk ekkora piacmentes zónát. 2 ' 1 20 MOLNÁR 1949b I. 202, 214. II. 150. 1 MÁLYUSZ 1953. 154, 160-61. -- ZICHY IV. 278-79, 493-94. V. 555-61. VI. 601-02, 1384, 1392, 1408, 1433. 23 Ld. az előző forráshelyeket; CSÁNKI 1890-1913. II. 460-67; MÁLYUSZ 1953. 186, 379. jzet. Ide vehető a más alkalom révén fennmaradt Baranyavár, Dánóc, Bodolya mezővárosa. Ld. 23. jegyzetünket!
