Gállos Ferenc – Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez (Dunántúli Dolgozatok 8. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 8. Pécs, 1975)
II. A PÉCSVÁRADI EGYHÁZI NAGYBIRTOK ÉS BIRTOKKÖZPONT TÁRSADALMA ÉS GAZDASÁGI ÉLETE A KÖZÉPKORBAN
a második dombsági telepsornak régiségét is mutatják, mert hiszen e helyek a szomszédos falvak egyházi központjai is voltak. Az első telepsorba eső Pécsvárad helyét itt nem említjük különleges helynévi alakulása miatt, melyről már kimutattuk, hogy szintén az egyházalapítás koránál régebbi település. Éppen Pécsvárad monostorának helyén találunk a műtörténet megállapítása szerint a XI. század korai idejéből való templom-maradványokat. 58 Ezek arról adnak hírt, hogy az alapítás helyén a XI. század első felében tapasztalható egyházi építkezés aligha szorítkozhatott csupán a székhelyre, hanem az egyébként közeli környék első templomos helyeire is kiterjedt. Támogatja ezt az is, hogy a XI. század korai idejéből a korai Pécsváradon egy másik templomot is építenek, Szt. Péter egyházát, 59 mely mellett a vasárnap szokásos - tehát I. Béla ideje előtt kialakult - hetivásárt tartották a hegyfokon. 60 Ha a monostornál már a kezdetek idején is két templomot látunk, alaposan feltehetjük, hogy egyidejűleg a vidéki egyházi központokban is építkeztek, már a monostor terjeszkedő fellépéséből következtetve. Az 1256-ban említett Komló és az 1296-ban felmerülő Kátoly azok a további apátsági birtokok, melyeket ismeretlen időben - említésük első évében már bizonnyal fennálló - alapított apátsági plébánia működött. 61 Az apátság plébániáiról ránk maradt legszükségesebb adatok és a plébánosok nevei mellékletünkben szerepelnek. Az apátság exemptus plébániáinak sorából - adatok hiányában - kimaradt Berkesd. nem fordulván elő sem a hiteles helyi oklevelekben, sem az 13 33-13 3 5. évi pápai tized jegyzékben, noha a falu állandóan az apátságé volt. Plébániája a középkor későbbi idejében jöhetett létre, és kétségtelenül az apátság exemptus plébániái közé tartozott Ezt onnan tudjuk, hogy a hódoltság idején időként volt plébánosa, eszerint az alapítás még a hódoltság előtt történt. Az apátsági plébániákról tudnunk kell, hogy az alapítólevél mind e helyeken „sacerdos ab A b bate constit... populo divinum plenarie exhibeant servitium" - plébánosaikat tehát az apát nevezte ki, felügyeletük pedig a custos, az őrszerzetes hatáskörébe tartozott. Ebben állott a plébániák exemptus - a területileg illetékes püspök joghatósága alól kivett helyezete. A Koller Józseftől idézett 1353 —1335. évi pápai tizedszedő jegyzék arról tanúskodik, hogy e plébániák az egyházmegyeiektől elkülönítve rótták le ezt a rendkívüli adót is. A jegyzék „Sacerdotes Waradiensis", „Sacerdotes Abbatis 58 SZÖNYI 1934. 12-13, 18; GENTHON 1951. 129-30. 59 SZILAGYI-PAULER 1900. 301-03. 60 Az alapítólevél idevágó részletéből csak a „die dominico" megjelölést, valamint a hetipiacok helyének megjelölését tarthatjuk a "quarta feria" elkülönítő piacnap jelzéssel együtt az elpusztult alapítólevélből eredőnek, míg maga a fogalmazvány, az adatokat tartalmazó mondat a hamisítás korában és korábban is keletkezhetett. MOLNÁR (1952. I. 242.) tévesen a kolostor közelében fekvő két külön faluba helyezi ezt a két hetivásárt, holott mindkettő az alapítás helyén volt a település más-más pontján. A veszprémvölgyi alapítólevél nyomán bemutatja, hogy a vásárvám jog adományozása a XI. század kezdetén ismert jelenség. 61 ZICHY I. 9-10; HO VII. 250-52. Waradiensis" vagy összefoglalva „Abbatia Waradiensis" elnevezéssel kezdi felsorolásukat. 62 Az apátság plébániáit jórészt a hiteles helyi oklevelekből ismerjük plébánosaik nevével együtt, kik a monostor megbízásából jártak el a különböző vizsgálatoknál. 5ADATOK PÉCSVÁRAD KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ, HELYNEVEINEK KIALAKULÁSÁHOZ A XIII. századból származnak Pécsvárad településéről szóló első adataink. Az 1258. évi hospesper okleveléből ismerjük meg a korabeli faluképet, a falu lakóit és az apáthoz, a falu földesurához való viszonyukat. A hospesek és a szolgák lakta falurészek elkülönítése mellett feltünteti az oklevél a falu két forrásának helyét - Gyulakútja és Csigerkútja -, e források mellett kell keresnünk a település XI. századi magvát. A hegyfok két oldalán eredő források közül a nyugati magasabb szinten bukkan elő a törés mai néven Csiger-gödörnek nevezett öblében. Ez Csigerkútja. 63 A hegyfok keleti oldalán fakad a másik forrás, Gyulakútja az előbbinél alacsonyabb szinten, s így környezetét a hegyfok ez oldalán mélyen beöblöződő rétszinthez kapcsolja. Települése a forrást amfiteátrum-szerűén körülvevő lejtők alsó részeire helyezkedett el, az erdő és a rétség határán. Érdekes, hogy eredetileg nem kapcsolódott közvetlenül a hegytövi nagyúthoz és az annál kialakult vásáros helyhez. Az elhelyezkedésnek ez a lehetősége közömbös az első helyfoglalók számára. Csak a XIII. században egységessé váló Pécsvárad nyújtja ki utcáit a távolsági kereskedelemben számára jelentőssé vált útvonal felé. így éri el az 1258-ban említett Olaszfalva az utat és alsó vásár terét. Gyulakútja faluhatára - még megfigyelendő több jel szerint - tehát a rétszint legelőterületeire és az azt kísérő dombsorokra terjedt ki, a mai alsó határra. 1258-ban környékén túlnyomóan hospeseket találunk, hogy korábban is fennállt, bizonyítja a forrásból lefutó patak mentén nem messze emelkedő domb, a Baransag dombjának neve, mely legrégibb dűlőnevünk. 6 ' 1 Még a XIV. században is nemcsak hospesek, hanem a hegyfok körüli régebbi falurészen lakó magyar nevű emberek kezén találunk földeket annak jeleként, hogy legalább olyan régen művelés alá fogott területtel van dolgunk, mint a nyugati oldalon. 65 Itt nem a szőlő az uralkodó művelési ág, mint amott, hanem a magaslatokon a szántó, a kiszélesülő völgyekben pedig a legelő. A Csigerkútja forrásának vize a szőlőoptimum magasságában tör elő. Környékét 1258-ban szintén 62 GYÖRFFY (1966. 363.) idézi MON. VAT. Li. 243. helyét. G:i FEJÉR (IV/2. 190-93.) hitelességének kérdéséről ír SZENTPÉTERY 1930. 370. 64 ANJOU V. 260-61. 65 ANJOU IV. 410-11, 648-49. V. 117, 222, 360-61. VI. 41-42; MÁLYUSZ 1951. 277; ZICHY III. 343, 230-31. V. 37071. 403.
