Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
VII. A fekete és mázas edények használata
A német konyha és a szoba elrendezése lényeges eltérést nem mufat. Itt is megtaláljuk a füstös konyhát, amelyen keresztül lehet csak a lakószobába bejutni. A füstöskonyha lebontása és az udvaron történő felépítését az 1910-cs évek után a módosabb gazdáknál találjuk először. A lebontott helyiséget étkező konyhának alakítják át, amelyet télen főzésre is használnak. A szobát narancssárga, zöld és kék színű kandallóval melegítették. A fűtése a konyhából történt. A konyhabútorok közül a falhoz erősített asztalt kell megemlíteni, amelyet használat után a falhoz kapcsoltak, hogy a konyhában több helyet kapjanak. Az edényeket részben falra akasztották, részben erre a célra készült fapolcra rakták fel. A tányérok a tálasfogason kaptak helyet. A nagyméretű edényeket a kamrában tartották. A padlásra csak azok az edények kerültek, amelyek évente egy-két alkalommal lettek csak használva. Pl. a nagyméretű tálak disznóöléskor, a nagyfazék lakodalomkor került le. Töltöttkáposztát a legszívesebben főzőfazékban készítettek. A kifogott sertésvért kavarás után szintén a főzőfazékba öntötték át. A tűzálló edények közül a különböző formájú tésztasütők használata valamennyi nemzetiségnél napjainkig megmaradt. Kuglof-féle tésztasütőt karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, búcsúkor és lakodalom alkalmával használtak. A főzésnél, a különböző ételek tárolására használt mázas és mázatlan edények típusát egyaránt megtaláljuk. A tálasedények színe a századfordulóig zöld volt. A fehér engobos színű tálak és tányérok elterjedése az 1910-es évek után kezd általánossá válni, amikor a lakáskultúrára nagyobb gondot fordítanak. A tisz taszoba falát tányér és tál nem minden faluban díszítette. Tálakat nagy mennyiségben és különböző méretűeket használtak. A tányérból: egy családnak rendszerint kétszer annyi tányérja volt, mint ahányan voltak. Egyes falvakban (pl. Lippó) az agyagtányér használatát 1948-ig megtaláljuk. A kőből készült tányért csak nagyobb vendégfogadások és búcsúk alkalmával használják. A rendelésre készült zöld tálasedényeken gyakran fordul elő a tulajdonos neve bába. Eladásra kínálja. A körülálló vevők ócsárolják, gyalázzák a lovat. Ahányszor dicséri az eladó a lovat, annyiszor nyerít, ugrál, fejét mozgatja, farkával üti a körülállókat. A gyalázó szavakra pedig rúg, kapál, farkát emeli, vagy földet sepri. A gazda fütyül, mert vizelni akar (a lepedő alatt behozott üvegből a legény a vizet lassan kiönti). Hosszú alkudozás után sem talál vevőre és a lovat átkozó szavakkal, mérgében bunkosbottal agyonveri. (A fazékra üt, összetöri, a ló összeroskad. A gazda énekeli: ,,Ó mit ér a szép ló élete?" . . .)" és házszáma, mely kölcsönadásra utal. A tárolóedények közül a nagykanta említendő, amelyet savanyításon kívül büdöstúró készítésére is használtak. m A köcsög vásárlásánál szokás volt, hogy a német aszszony, miután megvásárolta, alsószoknyájával a belsejét megtörölte, az ilyen edényről azt tartották, hogy a tejfel vastagsága akkora lesz, mint ameddig a köcsög meg lett törölve. 1 '" A baranyai magyar, délszláv és német falvakban az a hiedelem járta, hogy az olyan köcsög, amelyen dűlt kereszt van rajzolva, a tejet a boszorkányrontástól megvédi. 1,1 A nyári mezőgazdasági munkáknál a vizet korsóban vitték. Vízhordásra és tárolásra bendist nem használtak. Minden háznak cserépből készült, többségében zöld színű szenteltvíztartója volt, amely rendszerint bejárati ajtó mellé volt téve. A szenteltvíztartóra egy-két rózsafüzért tettek. Vallásosabb családok minden lefekvés előtt magukat szenteltvízzel behintették, vagy homlokukra keresztet rajzoltak. De ugyanezt tették, ha nagyobb útra indultak. Szokás volt Gyűdről korsót szenteltvízzel hozni, amelyet idehaza használtak. A mohácsi sokácok szobadíszként őrizték meg. A különböző cserépdarabokat a gyerekek nagy örömmel gyűjtötték és azzal játszottak - direkt kis gyűjteményt hoztak össze. Legjobban a színes, mázas darabokat szerették. A fekete cserepek közül csak azt gyűjtötték, amelyen motívum volt. A lakodalmi ajándékok között a fiatal pár néhány tányért és tálat is kapott. Több testvér esetén a menyecskék az edényeiket lassan gyűjtötték, hogy osztozkodásuk után kevesebb gondjuk legyen. Öröklésnél legtöbb edény a házban maradt, de egyesek ezt is felosztották. Általában az edények felosztása körül nem volt nézeteltérés. Az edények használatát az 1880-as évektől próbáltuk bemutatni. Az etnikai csoportok és a nemzetiségiek közti különbségek ellenérc a kölcsönhatás az edényeken keresztül is kimutatható. 1 ' 2 Ez a kölcsönhatás nem az edényekben és a színek gazdagságában mutatkozik, hanem táplálkozásban és lakáskultúrában. 169 Trapp Mária: Fekete és mázas edények használata. KDM Adattár 212 - 69. A túrót megsózták, megpaprikázták és szódabikarbónát tettek hozzá, majd gombócokat gyúrtak belőle és azt addig tartották a kantában, míg meg nem savanyúsodott. Scheidler Nándor szíves közlése, aki ezt édesanyja mellett az edények eladása közben megfigyelte. 1,1 Mándoki László szíves közlése. ''- A német anyag leírásához, a gyűjtésen kívül igen hasznos útmutatást kaptam Trapp Máriától.
