Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VII. A fekete és mázas edények használata

tal és a két sarokpad mindig a szoba sarkában állt. A sarokpad fölött pedig a tányéros fogas (raj). A fogason a bokályok lógtak, míg a tányérokat a léchez egymás mellé állították. A szentképek és a tányérok sorát az asztalsaroktól jobbra és balra helyezték el. A lakószobában a tányérok száma kevesebb volt, mint a századforduló előtt kialakult tisztaszobában, ahol a dekoratív jelleg lett a hangsúlyosabb. A tányérok összeválogatására nagy gondot fordítanak. A szentképek szinte teljes sorozatát megtaláljuk. A tányérok száma eléri a 20 db-ot is. A bokályokat 1900-as évekig használják. A használatuk megszüntetése után a díszítő jellegüket az 1930-as évekig megtartják. Bokályaikat ebben az időszakban kizárólag a siklósi mesterektől (még a mohácsiak is) vásárolják. A szcnteltvíztartót a szobába belépve az ajtófélfa mellett találjuk, hogy az közvetlen kéznél legyen. A szenteltvíz használatának az elhagyásával azt a lakószobából nem teszik ki, hanem a szoba ellentétes, de jól látható falrészére teszik. A cserépből készült tányérokat és a szenteltvíztartót az 1900as évek után olcsó termék, gyári termék váltja fel. A mázas és mázatlan tárgyak használatát megtaláljuk a különböző népszokásoknál is. A karácsonyi asztalra tett csírázott búzát cserépből készült tányérba vagy bögrébe vetették el. A különböző gabonaféléket: árpát, búzát, rozsot és kukoricát egy bokályba rakva tették a karácsonyi asztalra. A bővedesti vacsora előtti füstölést tányérba vagy gombásfedőre tett parázzsal és tömjénnel végezték. A temetés esetén a halotti tort főző asszonyok egyike a halottasmenet udvarból való elindulása után egy cserépedényt csapott a földhöz, hogy a szerencsétlenség a megboldogulttal együtt távozzon. Amennyiben az edény nem tört össze, rossz előjelnek tartották. Lakodalom napján, amikor a menyasszonyt esküvő után a vőlegény házához vitték, mielőtt a szobába belépett volna - Mohácson a két kezébe egy-egy orros kancsót ,- falun bokályt adtak. Mohácson a lakodalom másnap reggelén a menyasszonyt végigvitték a sokác negyed utcáin, a násznép kíséretében, hogy azt bemutassák. A nézőket ilyenkor kerek pálinkásperccből kínálták, amiből a pálinkát csak szopni lehet.

1

'" A névnapját ünneplő legény vagy leány udvarában Mohácson szokás volt fekete korsót az udvarba bedobni. A bedobásnál arra ügyeltek, hogy a korsó minél több darabra törjön szét. Néha három korsót is bedobtak, hogy a lánynak legyen mit söpörni. A bedobás mindig a kora esti órákban történt, hogy a tettes ismeretlen maradjon. Égetés után a selejtkorsók nyakát a gyermekek nagy szeretettel szedték össze és lovast játszottak vele. A legkopottabb edényeket a mohácsi sokácok a szigeti tanyára és a szőlőhegyi présházba, a falusiak szintén a présházba vitték ki, ahol munkaalkalmak szerint azokban főztek. A kevésbé hasznos darabok a padlásra kerültek. A főzőfazékban, a tálakban és a kantákban babot, törtpaprikát és egyéb magvakat 167 Sárosácz György: Baranyai délszláv népszokások I. JPM Évkönyve 1967. 118-220. tároltak. Az egykori kályhafiókból a csibéket itatják. Mohácson a testvérek osztozkodásakor az edényeket is felosztották. Falun a ház és az ott található eszközökön kívül az edény a szülőket eltartó gyermeké lett. Lakodalom és egyéb alkalomkor különböző cserépedényeket nem ajándékoztak. Edényt nagyobb tételekben csak lakodalmak alkalmával a módosabb gazdák vásároltak. Ilyenkor 100-200 db tányért, 50-100 db tálat és egyéb edényt rendeltek egyszerre. A nagy fazekakat lakodalmak esetén úgy kérték kölcsön. A kölcsönkért tányért, tálat és edényt minden tulajdonos saját megszokott jelével látta el, hogy azok gazdát ne cseréljenek. /V mohácsi református és katolikus magyarság edényhasználata sok azonosságot mutat a helyi sokácságéval. Ezért kanták, korsók és kancsók használatára és a megkopott edényekre külön nem térünk ki. A meglévő különbségek egyes edények színeiben és edények használatában mutatkozik. A füstöskonyhát a ház közelében találjuk, amelyhez két oldalt egy nagyobb és egy kisebb szoba tartozott. 1920-1940 között épülő házaknál még mindig építenek füstöskonyhát, de ezek elsősorban húsfüstölésre, kenyérsütésre és nyári főzésre konyhának szolgáltak. A funkció csökkenésével az újonnan felépített füstöskonyha a ház végén kapott helyett. Azt a változást valamcnynvi etnikai csoportnál megtaláljuk. Tálasedények az újonnan épült konyha falára már nem kerültek fel. Edényeik igen vegyesek. A református magyarságnál gyűjtött tálak és tányérok arra engednek következtetni, hogy az 1880-as évek táján a sárközi tálasedény volt az uralkodó. A katolikus magyarság edényei csontszínűek. A főzőfazekak között számos csákvári fazék található, amelyet tarka színei miatt kedveltek. Víztárolásra a korsót és a bendist használták, mint a sokácok. A vizet többségében a Dunáról férfiak hordták. A hordáshoz egy hosszú fát használtak, amelynek két végéhez egy-egy lánc vagy vaskampó volt felerősítve. A vízhordót két vállán keresztül fektették, a korsót vagy a bendist felerősítve és utána kézzel megfogták, hogy az ne mozogjon. Nyáron az étel hordása a mezőre általánosabb volt, mint a sokácoknál. A levest erre a célra készült ételhordóban, a főzeléket tálban vitték ki. A halászok a hal tisztításakor nagyméretű tálat használtak, amelyet a fazekasok halásztálnak neveztek el. A Luca napján cseréptányérba vetett búza ismert szokása volt a katolikus és a református magyarságnál is. A katolikus magyarok lakodalomban - hajnal felé, amikor a násznép már kissé fáradt és álmos volt, a ,,vén ló búcsúztatása" című mókát játszották. A ló fejét repedt fazékból vagy bendisből készítették."'

8 108 Schneider Lajos: A mohácsi katolikus magyar lakodalom a múltban. KDM Adattár 70-67. A vén ló búcsúztatásának leírása: „Két legény egymással háttal áll, derékon kötéllel egymáshoz kötve lehajolnak. Egyikük kezében rövid karó, melyen repedt bendis, cserépfazék van: ez a ló feje, a másik legény kezében seprő, a ló farka. Lepedővel letakarják őket. A lovat kötőféken vezeti a szobába a ló gazdája, vagy a lócsiszár, vagy pedig a ló hátán ülve jön a szo-