Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VT. A fekete és mázas edények díszítése

Kályhafiók. Máza sárga vagy zöld. (Az idősebb adatközlők elmondása szerint kék színben is volt, de gyűjtésem során nem került elő.) Az utóbbi díszítetlen. A sárga kályhafiók motívumai: fehér és zöld macskakörmök, sarkokban „ecsetfoltok", vagy körben elhelyezkedő barna és zöld macskakörmök, öblében zöld vagy barna színű ágon álló madár, vagy barna ccsetfolt. A madár ábrázolása a tálasedényekhez viszonyítva gyengébb, vonala kevésbé rajzos. A falat körülvevő motívumok a színek azonos hatása következtében a felületet eltérően a hagyományoktól, lazán zárják le. Ennek következtében a madár dekoratív kiemelése elmarad. A zöldes változatoknál pedig árnyékszerű ábrázolást kap. A madaras motívumon kívül a pávatollas és macskakörmös variációt kedvelték a legjobban, amelynek foltja egységesebb. (101-103. kép, KDM 66.98.2, 66.98.1, 66.121.18) A fekete és mázas edények gyűjteményének kézjegyes és jegy nélküli darabjai arra utalnak, hogy készítői között számos kiemelkedő mester volt. A mester nevéhez kapcsolódó tárgyak a néhány évszámos darabon kívül, azokat 1880-as évektől tudjuk visszavezetni. Kimutatásukra külön nem térünk ki, mert formában és díszítésben azonos edényt készítettek. Egyes mesterek közti különbség azonban jól kirajzolódik. Formában és díszítésben mutatkozó sajátos mohácsi jegyek megteremtésében egyes műhelyek kétség nélkül nagy szerepet játszottak, amíg a gyöngén dolgozók a tárgyak másolása révén jártak közre a kialakult formák és motívumok elterjesztésében. A mázas edények archaikus díszítése nemcsak egy meghatározott időszakra utal, hanem jelzi a piac problémáját és a mester korát is. A néhány macskakörmös, pávatollas és folyatott technikával készült edény készítését azonosításkor a mesterek a XIX. század elejére teszik. A virágzó mázkultúra időszakában a kiöregedett mesterek remegő keze a madaras és vonalakból összeállított motívumok irókázására már nem vállalkozik. Helyette kevésbé rajzkészséget igénylő, de dekoratív hatást keltő tárgyakat készítenek. A két világháború között a piac alacsony árai miatt a mesterek kevésbé munkaigényes darabok előállítására térnek át. A tálak és tányérok pompázó színeit elhagyják. A vonalakból összeállított motívumokat, virágokat és a madarakat egy vagy két színnel jelölik. Ezáltal nemcsak egy gazdag korsós és fazekas központ művészi hanyatlása következett be, vele együtt feledésbe merült a régi formák, motívumok és színek gazdag világa is. 102 03