Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

V. A korsós és a fazekasáru értékesítése

'•22 23 A tiszttartó edények formája tojás alakú. Díszesebb példányokon rövid nyak, kerek száj, kiugró perem, két oldalán szembeálló vízszintes fülek. Falán körbefutó vonaldíszek, felülete finoman barázdált. (26. kép, KDM 66.77.15.) Az egyszerű darabok nyak nélkül, de fedővel készültek. Az edény fala sima, legtöbbször díszítetlen. Ritkább esetben feliratos: „Gergulovics István 1920." 26 Kancsók. Formájukat tekintve vizeskancsók típusába sorolhatok. Díszítésük hagyományos. Nagyobb edényeken: „Bort igyunk Isten áldásával Markovics Tádé korsós Mester Mohácsi Emlék készítette 1924ben." A két sor szöveg között stilizált, karcolt virágok. (27. kép, KDM 66.83.20.) A vízszi'i'ők közül a csavartan barázdás felületű a legrégibb, amely kiöntőcsöves butykoskorsóra em24 27 lékeztet. A fülekkel ellátott szűrő a múlt század második felében készült. (28. kép, KDM 64.10.11.) Az egyéb célokra használt edények, a kádárok által készített formákra emlékeztetnek. (29-50. kép, KDM 67.27.2. és KDM 67.27.5.) A tésztaszűrőkből két típus ismert: szűrőtál és szűrőedény. Az edények fala vastag, formája durva. A tálak igen gondosan korongoltak, rámájuk széles és hagyományosan díszített. Az évszázadokon át kialakult formákon és díszítési technikákon a mesterek keveset változtattak. A századforduló táján a korsó formájában a balkáni kereskedők hatására változás következik be. Az edény fenekét a szokásosnál szélesebbre készítik. Ezáltal a váll nem tűnik szélesnek és a korsó veszít karcsúságából. A kialakult edényformákból kis módosítással az ismertnél több típust készítettek. A díszítésre különös gondot nem fordítanak. A cifrával írt kis