Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

III. A korsós és fazekas céh története

taira, pecsétjére, valamint a céhzászlóra, duplérokra és egyéb tárgyakra. Ügyelt és ellenőrizte a mesterek munkáját, eljárt, ha az előírt törvényességet nem tartották be. Kötelessége volt a céh tekintélyét megtartani, a mesterség hírnevét növelni, a mesterek érdekeit megvédeni és a boldogulásukon munkálkodni. A korsósok a mesterek nagy száma miatt alcéhmestert választottak. Az alcéhmester segítője és helyettesítője volt a céhmesternek, „Míg a céhmester a mesterek céhének volt a feje, a legények céhének, vagy a kiscéheknek feje az atyamester volt. Ö a legények ügyének intézője és bírája."

00 Gondoskodik a vándorló legény elhelyezkedéséről, szállásáról és élelmezéséről. Gyűléseiken elnökölt és tapasztalatokkal látta el őket. Viselkedésüket, munkájukat és tanulásukat figyelemmel kísérte, adott esetekben intézkedett. Szolgálómesternek mindig a céhbe legutoljára belépő mestert nevezték ki. Szolgálatért a céhmester nél naponkint jelentkezett, annak esetleges parancsait azonnal köteles volt végrehajtani. A céhgyűléseket ő hívta össze. Segédkezett a közgyűlések előkészületeiben. A céhlakomán ő szolgált fel.

51 A céh hivatalos levelezését a céh jegyzője végezte. Bejegyzéseket, szabadulóleveleket, bizonyítványokat állított ki. Ezért arra törekedtek, hogy erre a tisztségre értelmes, szépírású mestert jelöljenek. Egy-egyjegyző munkáját hosszú éveken át végezte.

52 A két duplérost a mesterek közül ugyancsak a közgyűlés jelölte ki. Istentiszteletek, körmenetek és temetések alkalmával kötelesek voltak az égő gyertyákra és duplérokra ügyelni és azokat vinni. „A helytartótanács 1805-ben elrendelte, hogy a céhek élére céhbiztosokat kell állítani (komisszáriusokat), mivel egyes céhek hatalmukkal visszaéltek."'

3 Formailag a céhbiztost is választották. 1846-tól a céhbiztosnak ellenőrző munkáért évi öt forintot fizetett.

0

'' A céh vezetők a választott tisztség betöltéséért fizetést nem kaptak. A céhmesternek csupán csak a konyha és a szobák használatát fizették meg. A szolgálómester és a duplértartó tisztség alól a mester magát 1846-1853 között 10-15 forinttal, 1854 után 4 forinttal, míg a duplértartó megváltás díja 2,4 és 4 forint volt. Mielőtt a céhmester a többi elöljáróval együtt leköszönt, a céhládát ünnepélyesen felnyitották. A megválasztott új vezetők esküt tettek. Az eskü után felolvasták a céhszabályt, majd a régi céhmester házától a céhládát ünnepélyesen átvitték az új céhmesterhez. 56 80 U. o. 25. itl Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. Nagykőrös 1943. 44. :

'

2 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. 56. 81. u. A jegyzői teendőket 1855-1871 között Simonovics György látta el. Horváth Zoltán: I. m. 44. 54 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgv. 56. 8r. 12. . 55 U. o. 00 Horváth Zoltán: I. m. 41. A céh irányító szervezete a céhgyűlés volt. A gyűlésen való megjelenést kötelezőnek tartották, a hiányzást szigorúan bírságolták. „Kovatsits Mihál a Czéh törvényére nem akar reá állni, nem jött a Czéhbe 4 forintra"

0

' büntették. A gyűlésre a céhláda felnyitása előtt kellett megérkezni, mert aki nyitás után érkezett, egy forint bírságot fizetett.

58 A céhgyűlés összehívása céhtáblával történt. „A céhtábla egy berakásos, díszes faládikó volt, felnyitható ajtóval. Ebbe helyezte cl a céhmester a meghívót, a tudósítást, amely jelezte a céhgyűlés idejét, tárgyát, s küldte el a szolgálómesterrel a céhtagoknak."

09 A meghívást abban az esetben is tudomásul kellett venni, ha a mesteren kívül csak a feleség, inasa vagy a segédje volt odahaza. A gyűlésről csak ágyban fekvő beteg maradhatott távol. A gyűlést a céhmester házánál tartották. Céhgyűlést csak céhmester hívhatott össze, de a gyűlés összehívását valamely mester, legény vagy inas is kérhette. Az összehívott gyűlésért a mesternek 85, a legénynek 42 pénzt kellett fizetni. Az előírt gyűléseiket: „Böjti kántor, Pünkösdi kántor, Mátyás kántor, Karácsonyi kántor" szerint tartották. Ezeken az összejöveteleken tárgyalták az időközönként összegyűlt fegyelmi kérdéseket, a bírságok kiszabását, a céhbe való belépést, rendezték a számadásokat, a tanoncok szegődtetését és felszabadításukat, rendezték a kántorpénzt és a taksát.

1,0 „A kántornapí gyűléseken eskették fel a céhbe belépő új mestereket is."

01 A céh articulusainak a felolvasása minden céhválasztó gyűlésen és kántorgyűlésen kötelező volt, hogy azt minden legény és mester jól ismerje és ahhoz alkalmazkodni tudjon. Ha valamely mester vagy legény a „gyülekezeten kívül elolvasását kívánná, az neki megengedtessék az huszonöt pénznek a céhládába való letétele után."

02 A kántornapi és a választógyűlések előtt a mesterek a legényekkel és az inasokkal együtt kötelesek voltak istentiszteleten megjelenni. Az istentisztelettől távolmaradt mestert egy font sárga, vagy fehér viaszgyertya megvételére büntették. A távolmaradt legényre a mester büntetésének a felét szabták ki.

63 A gyűlésen csak ünneplőben lehetett megjelenni. Botot, vagy ütő eszközt vinni tilos volt. Továbbá tilos volt az asztaltól való felkelés, közbeszólás, a céhmestert, vagy másokat szidni, a céhtestületre megjegyzéseket tenni.

0

'' A céhgyűlés határozatait és döntéseit a számadásból, inasok szegődtetési és szabaduló könyveiből, mesterfclvételekből és büntetésekből ismerjük. Ezek a feljegyzések szűkszavúak. Ennek ellenére a közgyűlések helyét és irányító szerepét a két céhen belül jól jelzik. 53 Céh büntető-könyve, KDM Hgv. 56. 81. 14. 58 U. 0. 58 Horváth Zoltán: I. m. 40. 60 Céh kiadások és bevételek könyve, KDM Hgy. <,(>. 81. ír. Horváth Zoltán: I. m. 61. 62 Céhszabálvzat, KDM Hgy. 56. Sí. 8. 03 U. 0. 0/1 Horváth Zoltán: I. m. 61.