Dankó Imre: A magyarhertelendi női fazekasság (Dunántúli Dolgozatok 5. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 5. Pécs, 1965)
Filipovic megállapításait szerencsésen bővíthetjük a balkáni kerámia másik kiváló szakértőjének, Persida Tomic-m&k. megállapításával. Szerinte a jugoszláviai népi kerámia három csoportba osztható. Az első csoportot a korong nélkül, nők által készített kerámiák, főleg tálsizerű tartók, sütőharangok alkotják. Ilyenek főleg Jugoszlávia déli és délkeleti részén találhatók. A második csoportot a kézi korongon, férfiak által készített különböző cserépedények alkotják. Ez a csoport a Szávától délre elterülő területeken mindenütt megtalálható. A harmadik csoportba a mázas, lábhajtós korongon késsült, foglalkozásszerűen férfiak által csinált kerámiát sorolja. Ez a fajta főleg a Dráva és a Száva közére, a Vajdaságra, Szlovéniára jellemző. Tekintve a foglalkozásszerű készítési módot, a városokban mindenütt megtalálható. Tomié tehát a jugoszláviai népi kerámia meghatározásánál, illetőleg osztályozásánál két alapvető szempontot vesz figyelembe: először a korongot, annak fajtáit, illetve hiányát és másodszor azt, hogy a kerámiát nő vagy férfi készíti-e. Osztályozását térképen is rögzítette. Ez azt mutatja, hogy területünk, Magyarhertelend, a lábkorong használatával és a foglalkozásszerűen férfiak által készített kerámiacsoporttal szomszédos és a kézi korong használatának területe (második csoport) is közelebb esik hozzá, mint a korong nélküli, női fazekasság területe. 1 ' 1 A magyarhertelendi női fazekasságra, mint alaposabban megismerendő témára Mándoki László hívta fel a figyelmemet. 1964-ben, majd 1965-ben és végül 1967-ben jártam a községben és gyűjtöttem adatokat rá vonatkozóan. Kutatásaim alig jártak eredménnyel, hiszen — mint ahogy kiderült — körülbelül 80 éve 'kihalt dologról, elhagyott szokásról van szó. Előttem kevéssel Andrásfalvy Bertalan járt a községben, hasonló céllal, de kutatásait — látva az adatok majd teljes hiányát — nem folytatta. Kutatásaim során mindenekelőtt megismertem azokat az elszórt, csak általánosságban mozgó megjegyzéseket, amelyek a tárgyra vonatkoznak és nem igen különböznek a Ballagi—Király-iéle országleírástól, amely azt mondja, hogy »Magyarheirtelend falunak asszonyai készítik az úgynevezett bugyogós korsókaW' A magyarhertelendi női fazekasságra vonatkozóan a legértékesebb feljegyzést Thomaier Ignác helybeli plébános tájékoztatása alapján Haas Mihály hagyta hátra. Haas előbb a baranyai fazekasságról írt általában, kiemelve, hogy a Mecsekhegyháton az agyagedénykészítés nem »ipar«, hanem valósá13 Persida, Tomié: Naroda keramika u Jugoslaviji. Etnoloski Pregled 6—7. (Beograd) 1965. 39—48. A térkép: 41. p. 14 Ballagi Károly—Király Pál: A magyar birodalom leírása. Bp. 1877. 83. gos népfoglalkozás, hiszen »csäk magában Nádasd faluban találtatik 50 fazekas, Vaszarban csaknem minden lakos fazekas^. 15 Magáról a magyarhertelendi fazekasságról pedig, amit a hegyháti fazekassághoz számít, ezt írja: »Erdekies és idetartozó ez, mit Thomaier Ignácz, magyarhertelendi plébános úr ekképpen ír többek közt a' gondjára bízott népről: »M. Hertelenden egy különös művészet virágzik, mellyben a' lakosnak a' hajdani hetruskofckal vetélkednek, és ez — a' korsókészítés. A' fiatalabb vászoncseléd — asszonyok, leányok — itt korong' segedelmével kisebb nagyobb cserépkorsókat készít, melylyek közt az ivóvíz' vitelére használt keskenyebbek »bugyogos korsód név alatt nagy földön ismeretesek. Nevök onnan van, mivel vízmerítéskor bugyognak, szájukon kívül nem lévén rajtuk szelelő lyuk. Az öblösebb száj- és hasúak közönségesen vízhordasra szolgálnak. Különös az, hogy az e' korsók' készítésére alkalmas föld Bodolán, Hertelendhez egy órányira, ásatik, és ott senkitől nem használtatik, Hertelenden pedig, hová alkalmatlan terhes úton szállíttatik, örömmel földolgoztatik. E' munkára, úgy látszik, éppen csak a' hertelendi fejérszemélyeknek van kizáró szabadalmuk. A' leány, ki azt Hertelenden gyakorolja, akárhova, ha szinte Bodolára vitetik is, korsókészítésről többé nem gondolkodik; ellenben hozassék bárhonnan leány férjül Hertelendbe, korsós házhoz, a' korsógyártást meg kell okvetlenül tanulnia.« 16 Mielőtt bármi többet is mondanánk a magyarhertelendi női fazekasságról, ismerkedjünk meg a község történetével, gazdasági- és társadalmi, kulturális körülményeivel. Csak ezek ismerete adhat feleletet az itteni női fazekasság kialakulására, eredetének, fennmaradásának összetevőire, megszűnésének okaira. Györffy György 1332-ből ismeri a község első előfordulását Horcholond alakban. 17 Azonban minden bizonnyal tévesen Horváth értelén d del azonosítja. Minthogy Baranyában három Hertelend is ismeretes, ajánlatos a nagy helyismerettel rendelkező Németh Bélához fordulni, aki kiadatlan baranyai hely névgyűjtemény ében a község történetét is jól öszszefoglalta. Németh 'szerint Magyarhertelend ^község a hegyháton Magyar-Széktől éjszak nyugotra, mely egy dombot kerít be. Eredetére nézve igen régi, már a pápai adóívekben előfordul 1333-ban Horcholond névvel mi azt látszanék mutatni, hogy neve a hordó szóból származik. Valószínűbb azonban, hogy a pápai ív e nevet csak elferdítette, — bár régi okmányok éppen 13 Haas Mihály: Baranya. Pécs 1845. 72. 16 Uo. 17 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1966. 316. — Vö.: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában. Bp. 1890. II. 490.
