Dankó Imre: A magyarhertelendi női fazekasság (Dunántúli Dolgozatok 5. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 5. Pécs, 1965)
lésnél az első égetés után, amikor az edény lehűlt, rövid ideig vizbe áztatták s aztán ismét szárították és azután égették másodszor. A készítményeket kezdetleges díszítéssel látták el. A szaradásra kitett edények falába kihegyezett fapálcikával vonalakat karcoltak, vagy egy fából készült, derelyemetszőhöz hasonló faeszközzel apró vonalakból álló sorokat nyomtak bele. Olykor-olykor pontdíszítés is előfordult. Ezek a mélyített, nyomott díszek aztán a maguk érdes szélével, eredeti, durva mivoltukban maradtak meg az edényeken az égetés után. Festést nem alkalmaztak, a földfestékeket nem ismerték. A magyarhertelendi női fazekasság fő készítménye a korsó volt. A »fazekassag« elnevezés nem ás volt használatos köztük, ma nem is ismerák. Nyilvánvaló ugyan, hogy a korsóken kívül más edénykészítményeik is voltak, de azok is formában és funkcióban leginkább a vizeskorsókhoz hasonlítottak. Ezek azonban nem voltak jellemzőek. A korsókészítés annyira általános és jellemző erre a fazekasságra, hogy a vele kapcsolatos elnevezésiek zöme is magában foglalja a korsó szót. A fazekassággal foglalkozó családokat korsósoknak, a kemencét korsóégetőnek, vagy csak röviden égetőnek, az agyagbányászóhelyet korsóföldnek nevezték. Kétféle korsót készítettek. A kétfajta korsó csupán egy apró részletben 5. kép. Spirális technikával készült korsó. Készítési ideje 1850—1860. A pécsi JPM tulajdona, ltsz.: 67.31.1. Jól látható a szabálytalan forma, a kezdetleges kiképzés, a gyönge anyag és égetés. A korsó szájrésze jellegzetesen hertelendi forma. A fül gallérrészét a készítő a nyakra ledolgozta. különbözik egymástól. A korsók többsége úgynevezett gallér nélkül készült; sámanyakú. Ez az ősibb, a kezdetlegesebb és egyben a jellegzetes magyarhertelendi forma. A korsó nyakára ledolgozott fülrész, a gallér, az ilyen korsók nyakának, szájának fallisztikus külsőt adott. A gallér nem más, mint a fül felső végének a korsó nyakán, kevéssel a száj alatt való széles, peremszerű kiképzése. A galléros korsók az újabbkeletűek, amit az is bizonyít, hogy kizárólagosan korongon készültek, felületük simább és ami talán legfontosabb, más hegyháti fazekasfalvakban is ismertek. Például Kisvaiszaron a legutóbbi időkig is készítettek. De általánosak más dunántúli fazekasközpontokban is. Például a hedrehelyi gölöncsérek készítményei között is vannak velük rokon típusok. 27 27 Knézy id. m. 23.: »Mezei korso«. ^Nyomott forma, széles, kevésbé gömbalakú, füle kihúzott, szája peremesen képzett a fül enyhén gallérosán képzett. 23. ábra.-" És: 30. p. »A korsók közül legtöbbet a tulajdonképpeni korsókból a mázatlan »mezei korsók«, »cserkorsók«-ból készítettek, kerek szájjal, szűrő nélkül derékszögben hajtott füllel, cmely a szájtól indul s a szájnál tányérszerű kiképzést ad. A fülön egy kis szúrt lyuk van. A korsó hasa gömbszerű és rajta fánkszaggatóval szurkált csiga vonalasán körbefutó díszítés van.« 6. kép. Kézzel formált korsó. Készítési ideje 1850—1860. A JPM tulajdona, ltsz.: 67.31.2. Az előbbinél erősebb megtartású, fogaskerék lenyomattal díszített korsó. A kézi formálás a nyakrészen különösen jól látható.
