Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

IV. Eredetkérdés

IV. EREDETKÉRDÉS A dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának eredetével kapcsolatban ismét az eddigi kutatás történetét kell elsőként idéznünk, különösen azokat az elképzeléseket, melyek általánosabban elterjedtek. Több irányzat figyelhető meg a kultúra eredetére vonatkozóan, melyeken belül természetesen észrevehetőik kisebb eltérések is. 1. A kultúra nem egy időben alakult ki. népi alapja is több összetevőből áll, eltérő, aszerint, hogy a régebbi északi vagy a fiatalabb déli csoportról beszélünk. Ezek a vélemények a kultúra kialakulási folyamatát ÉNy—DK irányú folyamatként értelmezik, kizárólag összehasonlító tipológiai vizsgálat alapján. Ennek az irányzatnak első képviselője Wosinsky volt, aki bár helyesen látta, hogy a zóki és a mészbetétes kerámia között egyértelműen szoros genetikai kapcsolat a Dél-Dunántúlon nincs, mégis a zóki kultúrából származtatta e művelődést úgy, hogy egymásbafejlődésüket a Kárpátmedencén kívüli területre helyezte és a kialakult kultúrát visszavándoroltatta a Dunántúlra.-'

11

' Bármennyire is túlhaladottnak tekinthető Wosinsky véleménye, az őt követő elméletek bár lényegében folytatták elképzeléseit, sokikal inkább a kerámia stíluskritikai elemzésén alapultak s a történeti következtetésig egyetlen esetben sem jutottak el. Tompa Ferenc ma már igen nehezen értékelhető véleményéből talán az a gondolat emelhető ki, hogy a mészbetétes kerámia északon a helyi őslakosság, délen a zóki népesség kerámiai alapjain fejlődött ki. majd továbbfejlődve, főleg a déli területeken barokkossá válik. Mindez természetesen Tószeg szemszögéből tekintve.1

' Ez az elmélet lett az alapja a műveltséget két önálló, egymástól szervesen elválasztható kultúrára osztó elképzeléseknek. Patay Pálnál a Tompa féle időrendi besorolást szinte változtatás nélkül megtaláljuk, mely szerint az északdunántúli kultúra régebbi a déldunántúlinál. A két kultúrát ennek ellenére nem származtatja egymásból, hanem mindkettő közös őseként a Vucedol—zóki műveltséget jelölte meg.

238 2. Az észak és déldunántúli kultúra egyidőben alakult ki. sőt életük folyamán végig párhuzamosan élt a két területen. Ennek megfelelően az eredetnél is kétféle népi alappal kell számolni. Ezt az elképzelést Mozsolics Amália dolgozta ki. A veszprémi kultúrát Báden—Harangedény— Kisapostag, majd Kisapostag—Magyarád alapokból származtatta. A déli. szekszárdi kultúra a vucedol—zókiból alakult ki véleménye szerint.

239 M. Dusek, bár csupán a szlovákiai terület viszonylatában foglalkozott a kérdéssel, az eredetre vonatkozóan hasonló véleményre jutott Mozsoliccsal. amikor a kultúrát a Szlavón és kisapostagi műveltségek összeolvadásából vezette le. 3. Az egész Dunántúlra kiterjedő, nagyjából egyidős, egységes népi alapú, több csoportra oszló kultúra fogalmával, ezzel a bizonyos fokig már Wosinskynál is meglévő elképzeléssel Csalog Józsefnél találkozunk elsőízben az újabb kutatásban. Bóna István is hasonló eredményre jutott kutatásai során. A kultúrát tipikusan déli, balkáni eredetűnek tekintette a szerző, népi alapjának a zóki kultúrát tartotta, melyből az egész középső bronzkori műveltség kialakult. Időrendjében, bár az egész területen jórészt azonos terminusok közé helyezi a kultúra valamennyi csoportját. — a déli származás gondolatának megfelelően. — bizonyos DK—ÉNy irányú eltolódás figyelhető meg.

2

''

2 E véleményekben felmerült különböző elgondolásokból néhány dolog azonnal kiemelhető a további elemzés alapjaként: a) Az egész Dunántúlra kiterjedő kultúrát egységként fogadjuk el, mely kialakulási tényezőitől függetlenül, életének jelentős részében, egy bizonyos népességet (etnikumot) jelent. b) A különböző területeken elterjedő népesség. — ÉLETÉNEK EGY BIZONYOS SZAKASZÁBAN, — belső összetételétől, az őslakosságtól, az adott földrajzi helyzettől, valamint gaz-