Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gondolkodása a XVIII. és XIX. században (Dunántúli Dolgozatok 3. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 3. Pécs, )
Jegyzetek
! E (i Y Z E T E K A magyar földrajzi névadásban gyakran találkozunk hasonló példával: a kisebb és nagyobb víz köze a kisebb víztől kapja nevét. A Sárköz — mint két víz köze — azonban csak földrajzi fogalom. Látni fogjuk, a nép nyelvében és történetileg a Sárköz mint tájelnevezés határai túlnyúltak a keretező vizeken. A Pannon-korban a tengerből kiemelkedő Magyar Medence, (melyben korábban csak a Középhegység és a Mecsek mint sziget képezett szárazulatot) a pleisztocénban megtörik és a mai alföldi része újra süllyedni kezd. Az észak—déli törésben talál medret magának a Duna. Ez a törés közvetlen a Szekszárdi Dombvidék pereménél halad dél felé. A sárközi sík délkeleti irányban billenve ma is álladóan süllyed, de süllyedésével párhuzamosan a Duna, s kisebb részben a Sárvízzel egyesült Sió, valamint a Szekszárdi Dombvidék felöl érkező patakok töltik fel. A Sárközt nyugatról keretező dombok agyaga pannon-agyag, melyre 10—30 méter vastagságig lösz telepedett. A dombok tövében levő terasz gyakran harmadlagosan is áttelepített humuszos lösz, melyet az eső és szél hordott le. A dombokon a patakok és közlekedési utak meredekfalú, mély lösz-kányonokat vágtak, melyeket itt szurdok-nak, még gyakrabban szurdik-nak neveznek. A sárközi árterület felszínét negyedkori üledékek alkotják. Homokos iszapon szurokfekete öntéstalajt találunk a szigetszerű hátakon ma már megkötött futóhomokkal. Lásd bővebben Dr. Pataki József: A Sárköz természeti Földrajza. Szekszárd Î955. Arany Dénes: A decsi református egyház története. Szekszárd. 1940. 2. Az említett térkép: „Mappa Saárvizium per I: Comitatum Tolnensem defluentum. . . per Sámuel Krieger, Franciscus Böhm, Josephus Deaky. . . Anno 1772. Másolat és kiegészítés 1783. Szekszárdi Állami Levéltár (Követezőkben rövidítve: Sz. L.) Térképtár 132. Csalog József janyavári ásatásánál középkori sütőkemencéket talált 50—60 cm-es iszapréteg alatt, holott ezek valaha az árvízszint felett voltak. A folyóágyak feltöltődése az utolsó 10^ év alatt a Siónál 67 cm a Sárvíznél 100 — 120 cm volt. Pataki József: A Sárköz gazdaság- és településföldrajza. Pécs 1936. Geographia Pannonica XXI. 11 és 15. 1690-ben lakott hely, 1715-ben lakatlan. Az 1722-ben kötött úrbéri szerződés említi, hogy Sárpilis ,,egy időben sok rossz csavargók miatt kéntelenítettvén elhagyni helyét és Detsre és Nyékre költözni." Sz. L. Processus civilis (Következőkben rövidítve: I.) 418. Weidlein János: A Tolna megyei német telepítések. Szekszárd. 1937. 37. Bátaszéket, az apátság központját, történetének sajátos alakulása elválasztotta a sárközi népességtől. A török idők alatt mocsárvár, állandó őrséggel és mohamedán lakossággal. Hermann Egyed: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Szekszárd. 1943. Tolna vármegye múltjából. 7. füzet. Szerk. Holub József. 53. A török kiűzése után lakói rácok és betelepített magyarok. A XVIII. sz. első évtizedeiben a Fekete-Erdőből nagyszámú német telepes érkezett, akik számszerűleg döntő túlsúlyba kerültek a mezővárosban. Egy külön utcában lakó néhány magyar család műveltsége némileg eltért a Sárközben lakó magyarokétól. A sárközi falvak népesedéstörténetére voiatkozoan lásd Pataki József: Adalékok a Sárköz népességének törtenetéhez. Szekszárd. 1937. Tolna vármegye múltjából. 4. kötet. Szerk. Holub József. Bátaszéktől délre, a Sárköz területén fekvő Báta magyarsága egy sárközivel rokon református és egy északbaranyai Szebénnyel rokonságot mutató katolikus népesség-részből áll. Gyakran a sárközi falvak közé sorolják. Sajátos, árvízmentes és Duna-melléki helyzete (tulajdonképpen a Sárvíz egykori medrétől délre, már nem is a két víz között) gazdálkodásának és társadalmi fejlődésének egészen más irányt szabott, SzekcsőVel és Moháccsal hasonlítható össze. ' Az elpusztult falvak egy részét már Csánki is lokalizálni tudta. Csánki Dezső: Hunyadiak kora Magyarországon. Bp. 1897. III. 397—481. Pataki József térképen is ábrázolta. (A Sárköz gazdaság- és településföldrajza i. m. 20—21.) Legújabban Éry István régész foglalkozott e terület középkori régészeti topográfiájával, kivel magam is terepbejárásokat végeztem. * Illetőleg az állattartás tette lehetővé az árterületek és szőlőhegyek termésének értékesítését, a kenyérgabona pótlását stb. Lásd a tanulmány megfelelő részeinél. 9 A Sárköz ármentesítése és az árterületek feltörése a XIX. század végére fejeződet be. Az átalakulás mértékét három sárközi falu adataival illusztrálom. Határukba a dombokalji, eredetileg nem ártéri falvak birtokát képező terraszokat is beleszámították. 1855 -1865-ben Decs öcsény Alsónyék Szántóföld 1 382 1 428 979 Rét 3 849 2 146 1179 Szőlő 479 566 151 Legelő 1 929 2 444 330 Erdő 2 285 1 435 877 Nádas 746 507 1315 Adómentes 6 6 3 2 3 510 2301 összesen 17 3O2 12 033 7102 1935-ben Szántóföld 10 093 7 820 4845 Kert 142 89 84 Rét 1 379 759 716 Szőlő 399 678 119 LegeD 1 061 1 119 778 Erdő 2 706 1 155 571 Nádas 94 83 33 Adómentes 1 554 756 388 Összesen 17 432 12 464 7537 Tehát a szántóterület Decs esetében hétszeresére, Öcsény és Alsónyék esetében ötszörösére emelkedett. A XVIII. században, a teraszföldeket is beleszámítva, a szántóterület (a XVIII. század második felében megkezdett lassú ütemű vízszabályozásokat tekintetbe véve) kb 15—2o%-kal kevesebb lehetett az 1855-ös felmérésnél. Adataimat Pataki Józsefi, m 23-24. lapjairól vettem. Perr Viktor szíves volt rendelkezésünkre bocsátani kéziratát, melyben öt helynévpárt említ:
