Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

kezzenek a párt helységében. A párt országos vezetői: Erdei Ferenc belügyminiszter, Darvas József, Kovács Imre, Veres Péter, Illyés Gyula, Szabó Zoltán és Tamási Áron együtt harcolnak a parasztsággal a magyar dolgozók jobb jövőjéért. Elvárják, hogy az az értelmiség, amely műveiken nevelődött, a politikai harcot is vállalja. A harcot az osztály vesztő nyilasok, németbérencek és háborús bűnösök felelősségrevonásáért és a közéletből való kitakarításáért, a Vörös Hadsereg támogatásáért, az új magyar honvédség felállításáért és a hitleri Németország elleni szabadságharc győzelmes befejezéséért. A harcot a parasztság gazdasági felszabadításáért, kulturális felemelkedéséért és teljes társadalmi és politikai egyenjogúsításáért. Az öntudatos parasztságnak és a néppel együttartó értelmiségnek a Nemzeti Parasztpártban a helye. (Új Dunántúl, 1945. március 20.) FÖLD! Tengeren hányódók torkán szakadhatott fel olyan örömmel a kiáltás, ha szabadulásuk láthatárán felbukkant az életet jelentő földcsík, mint amilyen örömmel kell köszöntse az egész magyarság a földbirtokrendező javaslatot. Könyvtárra menő művek igenelték, tagadták a lehetőségét éppen úgy, mint a szükségességét, de az elméleti vita eddig nem ért el a tettekig. Hiába volt érvényes az axióma: akié a föld azé az ország, a furfang, az akadékoskodás, a kaméleon színeit váltó reakció mindig megtalálta a módját, hogy megakadályozza az elkerülhetetlent: a több milliós magyar parasztság végre „úr" legyen a maga hazájában, talpa alatt a fogható, tapintható valósággal: a földdel. . . A földreform nem ajándékozás, de munkatöbblet is. Nemcsak a haszonélvezők eddigi „jogainak" megszüntetése, de próbakő is. Nemcsak igazságszolgáltatás, de igazolása is annak, hogy érdemesek és érettek vagyunk arra, ami történik. Sikere vagy kudarca nemcsak azon múlik, hogy a föld végre azok kezébe kerül, akik megmunkálják, de azon is, hogy a földhöz jutottak felkészültek-e, vállalják-e a többi munkát, ugyanakkor a társadalom többi rétege milyen készséggel, milyen együttműködéssel veszi ki részét az életünket gyökeresen átváltoztató reform tökéletes — emberileg tökéletes — megvalósításából.. . Munkára fel magyarok ! A magunkéban, magunkért ! (Üj Dunántúl, 1945. március 25.) A DUNÁNTÚL SZEREPE A FÖLDREFORMBAN, jelentősége az új Magyarország gazdasági és politikai szerkezetében soha nagyobb fontosságú nem volt, mint lesz most, amikor Magyarországnak ez a dunántúli terület kell legyen egyik gazdasági és politikai bázisa. — Terra Pannóniáé —, új jelentőséggel telik meg és a magyar élet minden vitalitásának elsősorban erre a területre kell összpontosulnia, mert ez a terület lesz az új magyar államiság legfőbb gazdasági és politikai tartó oszlopa. . . A Dunántúl magyar gazdaságpolitikai jelentőségét a magyar jövő szempontjából eléggé felbecsülni nem is lehet. . . ... a földreform nyújtotta lehetőségeket kihasználva, elsősorban a tavaszi vetési munkálatok száz százalékos végrehajtásával megkezdjük a tényleges munkát és a gazdasági élet továbbfejlődésének kapuit megnvitjuk. ZÁHONYI (Üj Dunántúl, 1945. március 27.) FÖLD, KENYÉR, SZABADSÁG A felszabaduló és újjászülető Magyarország a népek szabadságáért megindított nagy csatában ezen a tavaszon jut a nagy belső erőpróba elé; meg kell mutatnia, hogy méltó a szabad ságeszmékért annyiszor vérzett ősökhöz és méltó ahhoz a bizalomhoz, amellyel a Szovjetunió és az egyesült nemzetek a végre önmagához térő és legbelsőbb, legigazibb jellemvonásaiból megújulni kívánó magyar nemzetet megajándékozták. Európában még dörögnek az ágyuk, de a füstfelhők mögül, a romok alól már kibontakozik az új világnak a képe és ebben az új világban az a magyar nemzet „kér éltet vagy halált" amely mögött a szabadságért folytatott harcok egy ezredévnyi szenvedése áll. A germán veszedelem halálos öleléséből és saját nemzetüket s önmagukat is elárult „vezetőink" gúzsából kiszabadított nemzetnek most kifelé és befelé is meg kell mutatnia, hogy olyan építő erők szunnyadnak benne, amelyek vissza tudják adni az életet a sírból feltápászkodó nemzettestnek. A magyar nép ezekben a hónapokban megkapja azt, amiért egy ezredév óta hiába harcolt; a földet s idebenn az országban megindulhat az új magyar honfoglalás, amelyről eddig oly sok szó esett s oly kevés cselekedet mozdult érte. A föld most a magyar nép nincstelen százezreinek kezébe jut s ha nehéz feltételek mellett is, de megindíthatják rajta a munkát, azt a munkát, amely egyedül képes a szakadékba döntött nemzetet felemelni és új fejlődés útjára állítani. S nekünk, akik a magyar nép véréből való vér és lelkéből lelkedzett lélek vagyunk, nincs kétségünk, hogy a szó legnemesebb értelmében vett nemzet most megmutatja legmélyebb értékeit, csodát fog tenni és a fasiszta zsarnokság által rombadöntött, megsemmisített, kifosztott földből új életet teremt, új országot épít. De csak úgy építhetünk új országot, ha már most megteszünk mindent, hogy már az idén kenyerünk legyen, betevő falat jusson minden magyar dolgozó szájába, különben elvesztünk. A föld meg van s bizonyosak vagyunk benne, hogy a nép kezébe jutott földből a legsúlyosabb körülmények között is meg fog teremni az elegendő