Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

nélkül: „Az ország minden részéből hallunk olyan jelenségekről, hogy a reakciós elemek beférkőznek egyes demokratikus pártok soraiba — és ez alól a megállapítás alól egyik párt sem kivétel — ott, a pártokon belül egyenetlenségeket szítanak... Mindezek a jelenségek Pécsett éppen úgy tapasztalhatók, mint az ország más helyein... A blokkban levő demokratikus pártok tevékenységének irányvonala, akcióinak éle mindig csak a reakció ellen irányuljon és soha sem egymás ellen. A kicsinyes párt-féltékenységnek nem szabad úrrá lenni a demokrata fronton belül... Bizonyos diagnózisunk van róla, hogy egyik párt sem kivétel a fertőzöttség ténye alól. Egyre nagyobb erővel hangoztatják a cikkek a koalíción belüli összefogást a reakció ellen, de inkább csak a két munkáspárt akcióegységéről beszélnek. Sőt, arra következtethetünk, hogy elkezdődnek a bajok ezzel is, annyira erősen hangsúlyozzák ennek fontosságát. (Új Dunántúl, 1945. június 28.: „Pécs-Baranya dolgozó népe" c. felhívás a reakció ellen — még mindhárom párt aláírja, „Szabad köztársaságért folyik a harc" — Dunántúli Népszava, augusztus 7. — a két munkáspárt akcióegységéről esik szó, augusztus 24. Dunántúli Népszava: „A két munkáspárt" — „mozgalom lehet több is, de munkásság, mint osztály csak egy van..." stb., stb.) Teljes élességével robban ki az egyenetlenség a kommunista párt és a szociáldemokrata párt között a főkapitányjelölés ügyében. Erről először az Üj Dunántúl számol be szeptember 19-i számában két helyen is, egy tudósításban és egy vezércikkben. A tudósítás: „A munkásság tüntetett a városi közgyűlés határozata ellen" : „Az elnöklő dr. Boros István főispán elvtárs bejelentette, hogy a kommunista párt a főkapitányi állásra Vörös László mostani főkapitányt, a szociáldemokrata és a polgári demokrata pártok Minkén Ádám volt főkapitányt, míg a kisgazda párt és a nemzeti parasztpárt nem állított külön jelöltet. E szerint tehát két jelölt felett folyt le a titkos szavazás, amelynek kimenetele már eleve nem volt kétséges, hiszen az egyik oldalon három párt fogott össze kettő ellen, mert kétségtelen, hogy a kisgazda pártiak is a szociáldemokrata párt jelöltjére szavaztak... (kiemelés tőlem, Sz. Sz.) A vezércikk így reagál: „Régi taktika a reakció részéről, hogy amikor gyengének érzi magát, nem fedi fel nyíltan célkitűzéseit, hanem lassan és óvatosan kitapogatja ellenfeleinek sebezhető pontjait. . . előbb Mohácson, majd Pécsett teljesen helyi jellegű kérdésekben szembe került egymással..." a két munkáspárt. „... Elvi differenciák nincsenek. A személyi ellentéteket kölcsönös megegyezés alapján és kellő objektivitással eddig is mindig ki tudtuk küszöbölni. Hogy történhetett mégis az, hogy az egyik munkáspárt képviselői nem álltak szilárdan a másik munkáspárt oldalán, sőt a Kisgazda Párttal, sőt a Polgári Demokrata Párttal fogódzkodtak össze?..." Szeptember 20-án a Dunántúli Népszava válaszol, természetesen vezércikkben: „Hát akkor megírjuk, hogy mi is történt a botrányos pécsi törvényhatósági bizottsági ülésen, és mi volt az oka annak, hogy a reakció lesipuskásai újra markukba nevethettek a két munkáspárt látványos és nyilvános közjátéka felett. Mi a magunk részéről a legnagyobb nyugalommal napirendre tértünk volna az egész eset felett, amelynek nem vagyunk hajlandók semmiféle nagyobb jelentőséget tulajdonítani, de laptársunk első cikke olyan megállapításokat közöl, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az egész ügyet merőben téves megítélés tárgyává tegyék. .." És következik a szociáldemokrata párt kimosásának kísérlete a vádak alól: „... a Szociáldemokrata Pártot súlyos sérelem érte, amit még csak fokozott az a durva és minősíthetetlen tüntetés, amely a pártot és annak vezetőségi tagjait gyalázta... Merőben helyi vonatkozású ügy az egész, de tartalmában benne van az a tény, hogy bizonyos politikai tényezők a két munkáspárt együttműködését úgy képzelik el, hogy abban az egyik fél mindenben alárendeli magát a másiknak, minden pozíciót felad és minden háttérbeszorítást tudomásul vesz és mindenek tetejébe kölcsönadja a másiknak mindazt az erkölcsi tőkét, amit súlyos és véres áldozatok árán szerzett a múltban..." A cikk szerzője „előre megszervezett tüntető csoport"-ról beszél, és „.. .A magyar nép józan ítéletét nem lehet megtéveszteni. A magyar nép, ha azt fogja látni, hogy a két munkáspárt nem tud őszintén együttműködni, akkor sem az egyik, sem a másik munkáspártot nem fogja olyan mértékben támogatni, mint amilyen mértékben a magyar demokrácia érdekében szükséges lenne. . ." írja még a továbbiakban. Szeptember már a választási harcok előszelét hozza. („Harci egység" Üj Dunántúl szeptember 2. — „Baranya, Tolna és Pécs egy választókerület és negyven képviselőt választ" — Dunántúli Népszava szeptember 14. „Választási megyei értekezletet tart a Szociáldemokrata Párt pécsi és baranyai szervezete." — Dunántúli Népszava, szeptember 19.). A forradalom megrekesztése restauráció, olyan formában, mely ha létrejön, veszélyezteti a függetlenség és a demokrácia kérdését is. Ennek felismerése, vagy fel nem ismerése a kritériuma a kommunistákkal való együtthaladásnak a szocialista forradalom célkitűzései felé, vagy az ellentáborhoz való csatlakozásnak. A reakció ezt felismeri — a kommunista párt is. Ezt tükrözik konkrétan az 1945-ös őszi választások. Ez azonban már egy másik fejezete hazánk — és ezzel együtt Pécs és Baranya megye történetének. A rendelkezésemre álló sajtóanyag az Üj Dunántúl (1944. december 17-től) és a Dunántúli Népszava (1945. július 12-től) volt. Ebből következik, hogy a legtöbb anyag — mivel a leghosszabb időszakra nézve csak egy napilap állt rendelkezésemre — az Új Dunántúlból származik. A cikkválogatásnál igyekeztem megtartani a „naptár jelleget" — tehát az időrendbeli egymásutániságot. Gondolom, hogy az olvasó előtt így áll össze a maga szerteágazottságában is egységes képpé a bemutatott időszak. E bevezetővel nem volt célom e kort átfogó, kellő tudományos igényt kielégítő, mélységeket bejáró tanulmányt adni az olvasó kezébe, csupán néhány gondolatot rögzítettem le, melyek a sajtóanyag feltárása közben merültek fel bennem. Természetesen ezek a gondolatok voltak nagyrészt a válogatás szempontjai is.