Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)

séretet alkotó harcosokhoz kapcsolható. Nemzetségi, nagycsaládi kötelékben a Felső-Tiszavidéken és talán Nyitrában éltek ; az országban másutt való magányos előfordulásuk a részben belőlük álló s az ő divatjuk szerint öltözködő harcos jobbágyság, a katonai kíséret leletanyaga." Győrffy György feltételezése annál is indokoltabb, mivel Bíborbanszületett Konstantinos a kabarokról másképpen ír, mint a többi „türk" törzsről; „. . . a kabarok a kazárok nemzetségéből valók . . . letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül és a háborúban elöl jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan."

16 A kabarok tehát 950-ben is egy fő alatt állottak, megőrizték törzsszervezetüket. A régészeti leletanyag alapján azt kell feltételeznünk, hogy a fentebb említett leletcsoport vezető rétegünk emlékanyaga, melybe a kabarok is beletartoztak. Ha mindezeket összevetjük a kutatás újabb eredményeivel

17 elgondolkodtató kép bontakozik ki előttünk. A törökös vezető réteg kötött törzsrendszerben élt és — természetesen — temetkezett. Minden valószínűség szerint az ő hagyatékukat kell látnunk azokban a kis sírszámú nagycsaládi temetőkben, melyekben szigorúan meg volt határozva kinek-kinek a helye, s amelyeknek emlékanyaga szoros szálakkal kapcsolódik a steppei népek műveltségéhez. A magányos sírokból nyilvánvaló, hogy — társadalmi tagozódás szempontjából — ez a törökös réteg sem volt egységes.

18 A régészeti adatok vallomása alapján úgy látszik, hogy vezető rétegünk a gazdasági és társadalmi fejlődés alacsonyabb fokán állt, mint a köznép és az itt talált lakosság

19

. A törzsszervezet szétesése is főként azzal magyarázható, hogy a köznép már megtelepült életmódon élt, a mozgékony, kevésbé helyhez kötött vezető rétegtől eltérően. Az ősi, vérségi kötelékeket véglegesen felbomlasztotta az egyre élesebb vagyoni különbség s az egykor vérségi alapon szerveződött magyar nemzetségek helyét már a X. század derekán területi szervezeti formák foglalták el

20

. A törzsi-nemzetségi kötelékek azonban nem Géza fejedelem hatalmi politikájának eredményeképpen lazultak meg, hanem jóval korábban, feltehetőleg még Etelközben. A besenyőktől elszenvedett csapás súlyos sebeket ütött

21

. Az emberveszteség és a vagyont jelentő állatállomány nagy károsodása feltétlen hozzájárult a vezető réteg és a köznép közötti vagyoni szakadék növekedéséhez, vagyis az osztályviszonyok kibontakozásához

22

. A közrendű szabadok — életmódjuknak megfelelően — nagy temetőkbe temették halottaikat

23

. Arra nézve, hogy az egyszerű ( „bjelobrdói") mellékletű, népes temetők milyen korból valók és kiket takarnak, meg kell említenünk Nagy Géza nagyszerű megállapítását: „Van-e időbeli különbség a honfoglaláskorinak nevezett pogány-magyar, meg a hajkarikák, nyakperecek által jellemzett s rendesen. Arpádházi-beli királyaink érmeivel datált keresztény magyar temetők között: erre határozott választ nemigen adhatunk. Mégis valószínűbbnek tartom, hogy inkább nemzetségi és társadalmi különbség van a két csoport között".

24 A honfoglaló magyarság társadalma tehát két nagy rétegre bomlik; az uralmat gyakorló vezető réteg és a zömében pásztorkodással és földműveléssel foglalkozó köznép. E kettős tagolódás eleinte bizonyos etnikai különbséget is jelenthetett

25

. A honfoglalás utáni évtizedekben a hatalom országszerte a törökös vezető réteg tagjainak a kezében összpontosult, akiknek olyan hatalmi erő állott rendelkezésükre, amellyel biztosítani tudták pozícióikat. Ez az erő a katonai kíséret volt. Egy-egy vidék urának, sőt a gazdag nemzetségfőknek is saját katonaságuk volt. Ebben az időben már nem az jellemző a magyar társadalomra, hogy minden pásztor fegyveres katona.

26 A nép zöme nem harcolt; ezek ugor eredetű „falu" (eredetileg talán nagycsalád) szavunk tanúsága szerint nagyobb lélekszámú közösségekben éltek.

27 A fejedelmek kezdetben éppen erre a törökös, szablyával, íjjal, kopjával és fokossal felfegyverzett katonaságra támaszkodva igyekeztek hatalmukat biztosítani. Amíg Kurszán főfejedelem élt (904-ig), a törzsi arisztokrácia többé-kevésbé elismerte a fejedelmi hatalmat, hiszen „a magyar törzsek élén a kündü katonai kíséretének egy-egy tagja állt."

2

* Árpád — aki a kabarok, tehát a fő katonai erő parancsnoka volt

29-egyeduralmi törekvés indíthatta el azt a folyamatot, amely végül is az ország egyes vidékein élő tartományurak elhatalmasodásához vezetett. Az új hazába költözött magyarság meglazult törzsi szervezete objektíve lehetővé tette azt, hogy meginduljon a harc a hatalom megszerzéséért. Árpád halála után a fejedelmi hatalom egyre kisebb területre szorult.

30 A volt törzsi arisztokrácia leggazdagabbjai olyan hatalomra tettek szert, amely vetekedett a fejedelmekével. A legjobb példa erre a erdélyi Gyula és Ajtony története, akiknek valóságos országuk volt, különböző tisztségviselőkkel (nobiles) és nagyszámú katonasággal (milites).

31 Itt azonban nem „törzsi önállósulásról "

32 van szó, hanem területi szervezetekről. Váczy Péter helyesen emeli ki; „Gyula és Ajtony országa jelzi, hogy a királyság megalapítását megelőzően már megindult a törzsi szervezet felszámolása és a territóriumok kialakulása. Ez a folyamat nyilván a nyugati részeken is jeleni kezett, de ott korán került a fejedelmi hatalom ellenőrzése alá és ezért kibontakozása elakadt."

33, A fejedelmi hatalom megszilárdítása érdekében a régi, törökös vezető réteg hatalmát szét kellett zúzni. Mivel pedig a meglévő katonai kiséret a régi vezető réteg készséges kiszolgálója volt, új fejedelemhű sereget kellett szervezni! Géza fejedelem és István király volt az, aki biztosította a hatalmat a régi vezető réteg felett. Két-