Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)
1. A kard és a szablya összsúlya a penge végpontjában hat. 2. A kardot és a szablyát markolatok vízszintes állásából, a markolat tőpontján átmenő tengelyre vonatkoztatva a pengék függőleges helyzetébe ejtjük le. A fellépő forgatónyomatékokat vizsgáljuk! 3. A szablya pengéjének enyhe görbületétől eltekintünk. 4. A szablya pengéjének végpontján és a forgástengelyen átmenő egyenest tekintjük a szablyának. Alapképletünk : M = mrg • cosa Ebből I. a kétélű kard esetében (20. kép 2) a =45° r = 0,9 m m = 1,00 kg g = 9,81 msec-2 A képletből számítással nyerjük; M x = 6,39 Nm (newton-méter) II. A szablya esetében: (20. kép 1) r = s • cosß ahol (3 =20° s = 0,8 m Tehát r = 0,75 m Minthogy : s ^ r oc já 45° s — = tga a =43,2° m = 0,5 kg. A kapott adatokat alapképletünkbe behelyettesítve a következő eredményt kapjuk: M 2 = 2,69 Nm A kétélű kard forgatónyomatéka (M^ tehát a szablyáénak (M 2 ) 2,38-szorosa. A végeredmény természetesen relatív értelemben tekinthető csak valóságosnak. A támadó fegyverzet megváltozása szükségszerűen maga után vonja a védfegyverzet átalakulását is, ugyanakkor — más vonatkozásban — a védőfegyverzet új fegyverek bevezetését váltja ki. Itt tehát dinamikus kölcsönhatásról van szó. Példaként az észak-kaukázusi késő-alán viszonyokat említem meg. 20 Az előkerült leletek világosan bizonyítják, hogy ezen a területen a szablya és a kard együtt szerepel. A steppei népekkel való kapcsolat idézte elő a szablya térhódítását, míg a szilárd védőfegyverzetű, nehéz támadó fegyverekkel felszerelt irániak nyomására jött divatba a nehéz kard és a páncélzat. (Gsmiben például sodronyingek társaságában fordultak elő nehéz kardok). A kard pengéjének kettős élét Merpert éppen azzal magyarázza, hogy az ellenség páncélján könnyen eltompulnak, vagy kicsorbulnak. 21 E lehetőség fenntartása mellett, szeretnék felvetni egy másik szempontot is. Véleményem szerint a kettős él kialakításának legfőbb oka a súlypont racionálisabb elhelyezésében rejlik. Az egyélű kardok esetében a súlypont a penge fokához közel esik tehát, ha szilárd felületre ütünk vele könnyen lapjára fordulhat. A kard fokának eltüntetésével, vagyis a súlypont mélyebbre helyezésével a penge lapjára fordulásának valószínűsége nagymértékben csökken. JEGYZET 1 Hampel J., Lenz E., Zakharov A. és Arendt V. a magyarokkal hozta kapcsolatba a szablya elterjedését. Hampel, Alterthümer I. E. Lenz, Zeitschrift für historische Waffenkunde 4 (1914) H. 6 A. Zakharov - V. Arendt, Studia Levedica. Régészeti adatok a magyarság IX. századi történetéhez. —Archaeologischer Beitrag zur Geschichte der Altungarn im IX. Jh. Arch. Hung. 16 (1934) 67. A szovjet régészek ezt a nacionalista elméletet kellő kritikával illették: A. B. ApuuxoecKuű, BBezjeHHe B apxeojiorHK). MOCKBH 1947, 51. H.H. Mepnepm, KCHMMK 36 (1951) 28 -29. H. H. Mepnepm, COB. APX. 23 (1955) 143 -152, 166. V. ö. Fehér G., Studia Slavica 5 (1959) 268 -269. 2 Kalmár J., A magyar kard művészete. — Der ungarische Prunksäbel. Budapest 1938, 4. s Posta B., Dolgozatok 8 (1918) 5-10. és ábrák. 4 Kovács I., Közlemények 1 (1941) 129 -131. 5 A szükséges adatokat a Magyar Nemzeti Múzeum, a székesfehérvári István Király Múzeum és a nyíregyházi Jósa András Múzeum raktárában őrzött példányok vizsgálata során kaptam. » Zakharov - Arendt, Studia Levedica 59., 21a. j. 1 Tóth Z. Attila's Schwert. Budapest 1930, 35, 41. (A továbbiakban Tóth, Attila) 8 Fettich N., Arch. Ért. 14 (1931) 68. Fettich N., Századok 67 (1933) 394 -395. 9 Tóth, Attila 26. A. B. ApuuxoecKuű, OpywHe. HcTopna KyjibTypbi jipeBHefl PycH. I. MocKBa—JleHHHrpan 1948, 422* (továbbiakban ApuuxoecKuű, Opywne) 10 H. H. Mepnepm, COB. APX. 23 (1955) 152-154. 11 Tóth, Attila 28. 12 H. R. Mepnepm, id. mű 154. 13 The Bayeux tapestry. Reproduced in autotype plates with historic notes by frank rede fowke. London 1875, VII, VIII, X. XXII, XXXIII, XL, LXII1, LXVII, LXVIII, LXIX, LXX LXXII, LXXIV, LXXV, LXXVIII. t. 14 E. R. Oakeshott, The archaeology of Weapons. London 1960, 53 és 77. kép (A továbbiakban Oakeshott, Archaeology) is p. c. Tacitus, Históriáé I. 79. is László Gy., A honfoglaló magyarok művésszete ErdélybenKolozsvár 1943, 82, 1 7 V. ö. H. H. Mepnepm, id. mű 142. 18 Szőke, A honfoglaló magyarság 83. 19 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár 1943, 82., 242. j. 2 <> H. B. Mepnepm, id. mű 164 -165. sí u. ott 154.
