Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)
megyék területének Géza fejedelem által történt, megszállását a kard-leleteken kívül (Tokodi, győri csíkvándi, csánigi, kapuvári kardok) a többi nyugati eredetű tárgy (elsősorban a karoling lándzsák) is hitelesen igazolja. (1. térkép). Ezek a leletek egyúttal a nyugati áruk Magyarországra kerülésének útját is kirajzolják. A fentiek alapján hitelesnek kell tartanunk Petrus Ransanus azon híradását, hogy Géza fejedelem fegyveres erőit „egész Magyarországon alkalmas helyekre osztotta szét" 104 . A Géza fejedelem korában (970?—997) megindult folyamat I. István király idejében (997 — 1038) fejeződött be. Szent István, apja halála után közvetlenül megtörte Koppányt, az ezredforduló táján legyőzte az erdélyi Gyulát, 1003-ban pedig megsemmisítette Ajtony hatalmát s ezzel kiterjesztette a fejedelmi, ill. királyi hatalmat a történeti Magyarország egész területére, leszámítva a X —XII. században még lakatlan vidékeket, mint pl. Árva és Brassó vármegyék 105 . Az István király seregében harcoló magyar milesek többsége azonban már nem temetkezhetett pogány módra, mivel a XI. század derekára az egyházi szervezetek is kiépültek s aki feudális birtokát meg akarta tartani, halottait már a templomok köré temette 106 . István király uralkodásának első évtizedeiben halhattak meg azok a kardos, pontosabban szablyakardos katonák, akiknek sírjai vagy magánosan (Kiskundorozsma, Szentbékkálla?), vagy kis temetőkben (Mohács és Vécs) s csak legritkábban nagy köznépi temetőben (Szentes-Szentlászló) fordulnak elő. E lelőhelyek zömmel az ország peremvidékein fekszenek. A sírmellékletek alapján úgy látszik, hogy a szablyakardok viselői olyan emberek voltak, akik a régebbi nemzetségi rendben is tisztséget viseltek s korábbi szerepüket az új viszonyok között, a fejedelem szolgálatában is meg tudták tartani. A Szentes-szentlászlói temető 13. sírjában talált 4 nyílcsúcs arról tanúskodik, hogy katonai rangjuk megegyezett a többi zömmel köznépi származású katona rangjával, tehát beleolvadtak a későbbi miles-rétegbe. (A keceli és új fehértói temetők esetében is ilyen beolvadásra gondolok!) Géza fejedelem a későbbi Csongrád vármegye területén jelentős birtokokat hagyott a földek régi gazdái kezén, annak fejében, hogy hívei lettek. Feltételezésem szerint a kiskundorozsmai magányos sírban a Dorozsma-nem 1000—1010 körül elhunyt őse pihent, aki testvérével (cum Beche fratre Drusba) a Becsegergely és Dorozsma-nem megalapítója volt. Utódaik buzgó kereszténységét későbbi monostoraik bizonyítják 107 . Hasonló esetet tételezek fel a XII—XIII. században épült töttöskáli templom mellett talált lovas sírnál is (Szentbékkálla). A mohácsi öt sírós temetőben két szablyamarkolatú kardos harcos nyugodott. Ebben az esetben kétféle magyarázat is lehetséges : Koppány katonái voltak, vagy az István által korán áttelepített erdélyi Gyula fiainak, Bójának és Bonyhának a népéből származtak. A pogány temetési módot az utóbbi feltételezés is jól magyarázza, hiszen ismeretes, hogy a Gyula-fiúkat Orseolo Péter 1046ban a pogány Vászoly fiaihoz való ragaszkodásuk miatt ölette meg 108 . A Géza fejedelem által szervezett új fejedelmi katonaság tehát vegyes összetételű volt 109 s ezért úgy gondolom, nem a „Megver törzs (?) népéből" 110 , hanem a magyarság szabad, de nem előkelő tagjaiból szerveződött. A Géza és István alatt létrejött miles-réteg lett az alapja a későbbi kisnemességnek 111 . JEGYZET 1 Szőke, A honfoglaló magyarság 83. 2 MHK 546. a Kiss L., SZAJ 1928, 211 -212. 3a ". . .nagvobb ásatással e helyről sok érdekes tárgv kerülne felszínre. . .„ - írta Csallány Gábor, Arch.Ért. 19 (1899) 46. 4 Fettich, A honfoglaló magyarság 71. 5 Szőke Béla a nem hiteles feltárású férfi sírok anyagában található női ékszerek alapján gondolt páros temetkezésekre. Feltételezését mind a régebbi, mind az újabb szakszerű ásatások megcáfolják, mivel gyakran fordulnak elő női ékszerek férfiak sírjaiban is. Pl. Öcsöd, Szob-Kiserdő 21. sír, stb. V. ö. Dienes I., Arch. Ért. 91 (1964) 137. « Váczy P., Századok 92 (1958) 312. Lederer F., A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Budapest 1959. 35. (A továbbiakban Lederer, Feudalizmus). Bartha A., Századok 97 (1963) 277. 7 Szilágyi L., Árpádkori törvények, (egyetemi jegvzet) Budapest 1957, 27 -28. 8 László, HMNÉ 470 -472. » Szendrei, Hadtörténeti emlékek 27. 10 Nagy G., Arch. Ért. 16 (1896) 346 -347. 11 Posta Béla vette észre a cikói avar temetőben. Újabban Csallány Dezső foglalkozik ezzel a kérdéssel. (Csallány D., A hajdúdorogi avar mellpáncél. DDMÉ 1958 -59, 17 -22.) Kalmár János kimutatta, hogy a szegedi és dévényújfalusi avar sírleletekben amulettként kis sodronv-páncél darabok voltak, v. ö. Győrffy, Tanulmányok 125., 34. j. 12 Szendrei, Hadtörténeti emlékek 28. Tóth, Attila 27., 2. j. 13 Dienes I., Acta Arch. Hung. 7 (1956) 270. Dienes I.. Arch. Ért. 84 (1957) 36. 14 P. Paulsen az ún. Szent Vendel sisakot I. István királyunknak tulajdonítja (Viking leletek 56., XIV. t. la-b). Lásd erre László Gyula bírálatát: László Gy., Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. SZIEmk. III.Budapest 1938, 527., 8. j. A cseh és lengyel kutatók szerint a Vencel-sisak X. századi és valahol Nyugat-Európában készült. V. ö. J. Eisner, Obzor prehistoricky 13 (1946) 5 —9. Kalmár János szerint a pécsi sisak is X. századi. Kalmár J., Pécsi sisak a honfoglalás körüli időből. Pécs város Múzeumának Értesítője 1942, 22 —29. Állítólag IX—X. századi sisak került elő a Duna medréből is. V. ö. Fehér —Éry — Kralovánszky, Sírleletek 26., 135. tétel. Minden valószínűség szerint XI. századi emlékanyagunkhoz sorolandó az a sisak, amelyik a debreceni Déri Múzeum raktárában található s amelynek pontos párhuzama Nvémija faluban került elő Oroszországban. A. II. KupnwmuKoe, COB. APX. 2 (1962) 230 -234. 15 V.Hruby, Meée v staroslovenskych hrobech na Morávé. Casopis Moravskeho Musea v Brnè 35 (1950) 5 —11. is A. H.KupnuHHUKoe, COB. APX. 4 (1961) 182. A vikingek is vállon átvetett szíjon viselték a kardot s ennek a szíjnak külön neve is volt: „lindi". X. E. Epaudenöypz, KypraHw lOwHoro npnjia«o>KbH. MAP Ns 18. CnB. 1895, 60. (A továbbiakban Epahidenúypz, KvpraHbi). 17 A. Nadolshi, Wiadomosci Archeologiczne (a továbbiakban WA) 22 (1955) 186 -192. 18 A. Nadolski, Studia nad uzbrojeniem Polskim w X, XI. i XII. wieku. Lódz 1954, 98., 13. kép (A továbbiakban Nadolski, Studia). 19 Az István-kori magyar katonaságra Bónis György leírása nem nagyon illik rá. J3ó?iis, István 67.
