Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)

Korukat a kísérő leletanyag egyértelműen meghatározza: a X. század utolsó évtizedei és a XI. század eleje. Nyilvánvalóan hazai műhelyek termékei, annak ellenére, hogy tőlünk keletre is szép számmal megtalálhatók.

91 A szablyamarkolatú kardok abban az időben keletkeztek nálunk is, amikor az általános európai kardformák erősebben elterjedtek

92 s így a hagyományos vágó fegyver, a szablya már nem volt megfelelő. A fegyverkovácsok azonban meg akarták tartani a szablya előnyeit is, ezért a markolat kiképzésén nem változtattak. A nyugati kardok befolyását tehát kétségbevonni nem lehet. Ezt a széles, kétélű pengén kívül a vércsatorna is bizonyítja, mely nyugati eredetű.

93 Végeredményként azt mondhatjuk, hogy a magyarság a kétélű nehéz karddal még Levediában megismerkedhetett, valószínűleg orosz és normann hatásra.

94 Ezt bizonyítja néhány korai kardunk (Benepuszta, Székesfehérvár-Rádiótelep „A" sír.) A normannokkal való kapcsolat később sem szakadt meg. A X. század végén több északi díszítésű kard (és egyéb fegyver) jutott el Magyarországra kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok következtében. A magyarországi kétélű kardok zöme azonban a X század utolsó harmadában és a XI. század elején behozott nyugati kard volt. A X. században néhány bizánci karddal is számolnunk kell.

95 (pl. Kunágota). Ez a modernebb nyugati fegyverzet és harcmód tette lehetővé Gézának és Istvánnak azt, hogy megerősítse hatalmát, leverje az ellenállókat. Ennek a kemény, véres küzdelemnek emlékét láthatjuk Ademarus Cabbaniensis (t 1035) azon híradásában, hogy Magyarország két részből állt, Fehér- és Fekete-Magyarországból, s hogy „István király haddal menve Fekete-Magyarországra, erővel és szeretettel megtérítette az egész földet."

96 JEGYZET I J. Petersen, De norske Vikingesverd. Videnskapsselskapets. Skrifter Hist. Filos. Klasse 1 (1919), Kristiania. {A továbbiakban Petersen, Vikingesverd). 2 R. E. M. Wheeler 1927-ben egyszerűbb tipológiát dolgozott ki. J Petersen 26 típusát 7 alaptípusra csökkentette. Ezt a felosztást vette át E. Oakeshott, két újabb típussal bővítve Wheeler rendszerét. Oakeshott, Archaeology 133., 57. kép és 135 -138. 3 A felsorolt kardoknak körülbelül csak a fele volt elemezhető ebből a szempontból. 4 Petersen, Vikingesverd 89., 79. kép 5 L Lindeschrnit, Die Alterthümer unserer heidnischen Vorzeit. IV. Mainz 1900, 23. t. 4. 6 W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 301, 315. ' A. H. KupnuHHUKoe, COB. APX. 4 (1961) 185. 8 Petersen, Vikingesverd 142 —149., 114 —116. kép 9 H. Jankuhn, Praehist. Zeitschrift 21 (1930) 280 -285., 1, 3. kép ' 10 K. Jazdzewski, MW 1 (1949) 107., 11. kép »' W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 302. 1

2 A. H. KupnuumiKoe, COB. APX. 4 (1961) 185, 187. 13 B. K. romiapoe, PaftKOBeuKoe ropoAHUie. KneB 1950, 91., XI. t. 1. II Oakeshott, Archaeology 139., 62. kép 15 Paulsen, Viking leletek 35 -39. i« K. Jazdzewski, MW 1 (1949) 108. 17 W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 315. v. ö. Paulsen, Viking leletek 37. » r. 0. Kop3yxuna, COB. APX. 13 (1950) 63 skk. és P. Paulsen, Schwertortbänder. i» T. <f>. Kop3yxuna, COB. APX. 13 (1950) 65, 67, 69, 71. Elsősorban T. J. Arne és B. Nerinan keltezéseire támaszkodott. 20 F. <£>. Kop3yxuHa, a gyulafehérvári kardhüvelyvéget nem ismeri, a dombrádi pedig később került elő. 21 Fehér G., A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik. — Les monuments de la culture protobulgare et leurs relations hongroises. Arch. Hung. 7 (1931) 73. Paulsen, Schwertortbänder 63. 22 Paulsen, Schwertbänder 67. 23 u. ott 67 -73. 24 Pau

Isen, Viking leletek 40—41. r. 0. Kop3yxuna, COB. APX. 13 (1950) 71 -74. Paulsen, Schwertortbänder 73. A treydeni hüvely végnek közeli párhuzama került elő 1960-ban Krimuldában (Lettország) a II. csoport 4. kurgánjában. fi.fi. Fpaydonuc—3. W .T MHUCCOH , COB. APX. 1 (1963) 250., 10 kép. 25 AI. H. Kapeep, ApxeojiorHHecKne HCCJiepoBaHHH «peBHero Knesa. KneB 1951, 101 -104. P. <í>. Kop3yxuna, COB. APX. 13 (1950) 63 -64. Paulsen, Schwertortbänder 81-82. 28 Paulsen, Viking leletek 42. 27 T. a>. Kopayxnna, COB. APX. 13 (1950) 68. 28 u. ott 73 -74. v. ö. Paulsen, Schwertortbänder 95. 29 T. J. Arne, Einige Schwert-Ortbänder aus der Wikingerzeit. Archaeologica Oscari Montelio septuagenario dicata. Stockholm 1913, 384. (A továbbiakban Arne, Schwertortbänder) Paulsen, Schwertortbänder 59, 65, 140. 30 J, Antoniewicz, WA 22 (1955) 261., 17. kép. 31 Hodinka A., Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest 1916, 51. 32 László, HMNÉ 123 -124. 3:1 Paulsen, Schwertortbänder 87. 34 Fettich, Szent István kard 504. 35 Arne, Schwertortbänder 378. 2 -3. kép. Pa. Paulsen ezeket a kard hüvelyvégeket a germán négylábú állatmotívummal díszített kotatók csoportjába sorolta: Schwertotbänder 41. 3

« Itt mondok köszönetet D. H. Wilsonnak (London) értékes tanácsaiért.dr, 37 A. H. KHPJIH4HHK0B, COB. APX. 4 (1961) 187. 38 W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 304, 319. 39 G. Kossina, Mannus 21 (1929) 303. 40 B. Nerman, Die Verbindung zwischen Skandinavien und dem Ostbaltikum in der jüngeren Eisenzeit. Stockholm 1929, 81. " Fettich, Szent István kard 506. 42 A. H.KupnwHUKOG, COB. APX. 4 (1961) 188. 43 Pontos párhuzamát lásd: A. H. KupnmnuKoe, id. mű 186., 4. kép 3. Ez a kard — négy másikkal együtt — a Dnyeper zúgóiból került elő. Valószínűleg szállítás közben süllyedt vízbe a csónak rakománya. A kard pengéjén ULFBERTH felirat van. A. B. ApnHXOBCKHÜ, OpywHe, 419., 243 —244. kép. 44 A. H.KupnuuHUKoe, COB. APX. 4 (1961) 188. ™ Petersen, Vikingesverd 158 -167., 124 -127. kép. 48 W. Sarnowska, Swiatowit 21 (1955) 305. E. Kihl - Byczko, WA 27 (1962) 326. 47 K. Jazdzewski, MW 1 (1949) 109., 13. kép. 48 J. Gassowski, MW 2 (1950) 130 -131. 152 -153. 49 K. Langenheim, Altschlesien 6 (1936) XXIX. t. 1-3. s» Z. Vinski, Vesnik 2 (1955) 43 -50. 61 E. A. PbtőaKoe, Pejwec/io flpeBHeö PycH. MocKBa 1948, 224 -228. 52 Z. Vinski a Székesfehérvár-rádiótelepi temető 36. sírjából előkerült kard pontos hasonmását, amelynek lelőhelye Brodski Drenovác, IX -X. századinak mondja: Vesnik 2 (1955) 43 —44., IV. t. 3. Ugyanakkor bírálja Fettich Nándort azért, mert a keceli kardot normannak mondja és a XI. századra keltezi, (id. mű 46). Bírálatának csak az első fele fogadható el, mivel a keceli temető X. század végi—XI. század eleji korhatározása helyes. V. ö. Dienes L, Arc. Ért. 91 (1964) 139. Az X-típusú kardok később, a XII -XIII. században is előfordulnak, különösen Észak-Európában, v. ö. A. B. Hoffmeyer, Mlddelaldererns tveaeggede svaerd. 1 -2. Kbenhavn 1954, IV. t. a-e. és fl. H. rpaydoHuc—3. K>. TUHUCCOH, COB. APX. 1 (1963) 249. 53 H. Arbman, Schweden und das karolingische Reich. Stockholm 1937, 228. Oakeshott, Archaeology 137. s

4 J. Petersen keltezését (Vikingesverd 1 67 -171., 130 -133. kép) A. H. KupnwmuKoe, (id. mű 189) és A. Nadolski (Studia VII. t. 1.) is megerősíti. 55 W. Sarnowska, Swiatowit 11 (1955) 307 -308. A. H.KupnuHHuKoe, COB. APX. 4 (1961) 188 -189. 66 Oakeshott, Archaeology 138. s' K. Jazdzewski, MW 1 (1949) 109. 68 Kalmár J., Arch. Ért. 86 (1959) 190. 59 T. J. Arne, La Suède et l'Orient. Uppsala 1914. «o W. Arendt, Mannus 25 (1933) 155 -175. 61 A. B. ApuuxxoecKuü, PyccKoe opywHe X

—XIII. BB. JHOKjiaflbi H cooőmeHHH HCTopwqecKoro ({jaKyjiTexa MTy. MocKBa 1946, 5. 62 Epandenoype, KypraHbi 61. C. M. Frähn és H. Arbman alapján László Gyula is közli Ihn Fadhlan tudósítását. László, Budapest története 806., 169. j. és László, HMNÉ 122. 83 E. A. PbiőaKoe, PeMecjTo 228 -229. 84 B. M. UomuH, COB. APX. 1 (1963) 64 -68. «5/. Lndsei, Arch. Ért. 10 (1890) 164 -166. 88 M. Ebért, Zu den Beziehungen der Ostseeprovinzen mit Skandinavien in der ersten Hälfte des XI. Jahrhunderts. Baltische Studien zur Archäologie und Geschichte (a továbbiakban BSA) Berlin 1914, 137. 87 M. Ebert, Ein Schwert mit tauschierter Klinge von Liiimmada auf Oesel. BSA. Berlin 1914, 155. 88 László Gy., Folia Arch. 1 -2 (1939) 232. 69 If. Shetelig-H. Falk, Skandinávián archaelogy. Oxford 1937, 382. A. H. KupmmmtKoe, COB. APX. 4 (1961) 194. 70 G. Kossina, Mannus 21 (1929) 94. 3* 35