Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)

kőhegy, Szob-Vendelin, Szabolcsveresmart és Ágcsernyő. Ezek a kétélű kardokkal felfegyverzett katonák alkották a fejedelem új katonai kíséretét, a fejedelmi sereget, amely azonban nem azonos a fejedelmi testőrséggel.

28 A fejedelmi testőrség általában idegen származású és kisszámú volt. Világosan tükröződik ez a kettősség krónikáinkban is, ahol István katonaságáról azt olvassuk, hogy a testőrség élére két parancsnokot állított, Hontot és Pázmányt, az egész sereg vezérévé pedig a német Vencelinust tette meg. Győrffy György meggyőzően mutatta ki,

20 hogy a királyi testőrség ekkoriban nálunk is idegenekből állott (oroszok, varégok, németek, angolok stb.) Kétségtelen, hogy a testőrség is modern fegyverzetű volt, ezeknek a sírjait azonban semmiképpen sem kereshetjük a pogány ritusú magyar temetők halottai között!

30 Elsősorban azért nem, mert 1. a társadalmi rétegeződés már olyan fokon állott, hogy a megkülönböztetett, rangú elsősorban idegen eredetű testőröket nem temethették a javarészt pásztorkodó, szegénysorú szabad magyarok nemzetségi vagy nagycsaládi temetőibe. 2. A nyugati lovagokról semmiképpen sem képzelhető el, hogy pogány módra temették volna el őket. 3. A legdöntőbb érv azonban a külföldi és a hazai egykori temetők, illetve temetkezések közötti lényeges különbségek. A lengyelországi anyag vizsgálata fényt derített arra, mi a különbség — régészeti szempontból — a fejedelem közvetlen kísérete, vagyis testőrsége és a tulajdonképpeni sereg között. A lengyel fejlődés azonban nem teljesen együtemű a magyarral. Ennek legfőbb oka az, hogy a lengyel állam kialakulása már a X. század elején megindult és kb. a század derekára véglegesen létre is jött. Bár a törzsek erőszakos egyesítése belső harcokkal járt, a törzsarisztokrácia nem rendelkezett olyan hatalommal, mint nálunk, mivel vagyonát rablóhadjáratokkal alig tudta növelni a külső ellenség szüntelen fenyegetése miatt. Mivel a fiatal lengyel állam legveszedelmesebb ellensége a német császárság volt, olyan katonai erőt kellett biztosítani, mely színvonalát tekintve nem maradt alul a nehézfegyverzetű ellenféllel szemben. Nehézfegyverzetű lovagi csapatok felállítása azonban csak fejlett feudális viszonyok között történhet meg. A termelőerők viszonylagos fejletlensége volt az oka annak,

31 hogy a lengyel történet korai szakaszában nagyszámú idegen katonáról hallunk, akiknek többsége zsoldosként harcolt a fejedelmi zászlók alatt. Ibrahim ibn Jakub 973 táján arról tudósít, hogy I. Mieszko seregében 3000 idegen páncélos szolgál. A XII. század elején íródott Gallus-féle krónika szerint Bolesaw Chrobry-nak 3900 loricatusa volt.

32 A régészeti adatok azt mutatják, hogy a fejedelmi kíséret zömmel orosz, viking, litván, besenyő A magyar elemekből toborzódott. (Lutomiersk). és németek száma feltehetően jóval kisebb volt, éppen a fentebb említett ok miatt. A druzsina keleti eredetű összetételét önmagában bizonyítja a harcosok pogány ritusú temetkezési módja és a mellékletek. A druzsina összetételére vonatkozóan értékes adatokat találunk az orosz katonai kíséret vizsgálata során. A hatalmasabb orosz fejedelmek állandó katonai kísérettel vették körül magukat, amely kíséret a fejedelmi udvarban élt. Számuk néha elérte a 3000-et. Az egész sereg csak nagy hadjáratok idején gyűlt össze. A történeti források szerint egy-egy nagyobb hadjáratban 50—80 000 ember vett részt. A fejedelmi kíséret ' tehát a seregnek csak kis hányadát jelentette. Az orosz druzsina feudális intézmény volt, tagjai gazdag bojárokból („idősebb druzsina") és szegényebb ifjakból („fiatal druzsina") tevődtek ki, akik katonai szolgálatukért birtokot kaptak és részesültek a hadizsákmányból is. A „fiatal druzsina" jobban függött a fejedelemtől, úgyhogy ez tekinthető a tulajdonképpeni testőrségnek. Az orosz fejedelmek is gyakran fogadtak fel idegen csapatokat, különösen nagyobb hadjáratok előtt. Ezeknek a besenyőkből, varegokból, polovecekből, magyarokból stb. álló csapatoknak arannyal, ezüsttel fizettek. A zsoldos csapatok létszáma általában nem volt nagy (1000 körül mozgott), bár van tudomásunk 20 000-es seregről is.

33 Az orosz druzsinyikok fegyverzetéről hiteles képet nyújtanak a harcosok kurgános temetkezései, melyekben legfontosabb melléklet a kard, ezt követi a lándzsa, a balta, az íj nyílcsúcsokkal és a lószerszám. Az eddig előkerült 106 kard közül 54-et leletegyüttes keltez. 14 temetkezésben a kard más fegyverzet nélkül fordult elő, 40 esetben különböző egyéb fegyverek is voltak a sírban.

34 Kijevben, a Tizedes templom falai alatt feltárt sírok szembetűnően tanúsítják, hogy a kijevi druzsinában idegen származású katonák is szolgáltak, akiknek nomád felszereléséhez nem tartozott hozzá a két élű kard. A fakoporsós, illetve gerendavázas temetkezési mód azonban sajátos jelleget ad a síroknak.

35 A „Vlagyimir városában" 1946-ban feltárt páros temetkezés azért figyelemre méltó, mivel a frank típusú, kétélű karddal, tegezzel, sok nyílcsúccsal ellátott harcos mellé rabnőjét is odatemették. Ez a sír is gerendavázas volt, s felette egykor nyilvánvalóan halom emelkedett.

36 Akár az orosz, akár a lengyel, vagy például a litván

37 kétélű kardos temetkezéseket nézzük azonnal szembetűnnek azok a sajátosságok, melyek ezeket a magyar kardos síroktól elválasztják. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a magyarországi köznépi temetőkből előkerült, kétélű karddal felfegyverzett férfiak nem idegenből ideszakadt csapatok harcosai voltak! Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fejedelmi testőrség zömében nem idegen etnikumból tevődött össze. Géza fejedelem uralomra jutásáig a vezető katonai erőt a kabarok képviselték, illetve a nemzetségfők ugyancsak törökös katonai kíséretei. Géza hatalmi politikája következtében azonban megváltoztak a viszonyok. Az erősödő nyugati kapcsolatok egyre több német lovag bejövetelét is eredményezték,

38 akik egy-