Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. (Dunántúli Dolgozatok 1. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 1. Pécs, 1965)
A SZABLYA ÉS A KÉTÉLŰ, NEHÉZ KARD. A szablya Ázsiában és Kelet-Európában évszázadokon keresztül a legfontosabb és a legkedveltebb fegyver volt. Keleteurópai elterjedése a VIII —X. századra esik. Nyilvánvaló, hogy a könnyűlovas harcmód váltotta ki széleskörű alkalmazását és ily módon egy területhez, illetve egy néphez való kapcsolásuk helytelen. 1 A honfoglaláskori magyar szablyák a szablyafejlődés legmagasabb fokát képviselik s így jogosan merül fel a kérdés: mi okozta a szablyák háttérbe szorítását s a kétélű kardok rohamos elterjedését ? 2 A dolgozat elején felvázolt nagy társadalmi változás a legdöntőbb tényező : új katonai erőt kellett szervezni, mégpedig olyat, amelyik a régi vezető réteggel szemben álló fejedelmet híven szolgálta s amelyet harcmodora és fegyverzete mind beimind pedig külföldön ütőképessé tett. A következőkben tehát arra kell feleletet adnunk, hogy miért mondhatjuk a kétélű kardot modernebb fegyvernek, mint a körzővel pontosan megszerkesztett 3 , gondosan egyensúlyozott, sokoldalúan használható 4 szablyát? A szablya kimondottan lovassági fegyver. Adatai 5 átlagokat véve: a penge hossza (r): 80 cm, a markolat törésszöge: (a penge fokához viszonyítva) 20°, súlya 50 dkg (m). Az él felé hajló markolat és az elman a súlypont legésszerűbb eloszlását biztosította 6 . A penge végének kétélűvé szélesedését Tóth Zoltán a nyugati kardok hatásának tulajdonítja. 7 Fettich Nándor ezt a megállapítást nem fogadja el. 8 A kétélű kard adatai: a penge hossza 90 cm (r), súlya 100 dkg (m). A szablyával a lovas metsz, pontosabban hasít. A szablya szúrásra nem alkalmas, szétzúzó hatása kisebb, mint a kardé 9 . Nem a csapás súlya, hanem az irányítása a döntő. A szablyával való csapás végső soron csuklómunka eredménye, melyhez természetesen a kar és a felsőtest harmonikus mozgása párosul. 10 A szablyával felszerelt könnyű fegyverzetű lovas fő jellemzője a gyorsaság és a könnyedség. Ennek pedig előfeltétele a könnyű penge. „Az ilyen fegyvert halálos biztonsággal kell kezelni, ha sikerrel akarják használni. A csapást a 90°-os beesési szögtől való legcsekélyebb eltérés is hatástalanná teheti, mert keskeny pengével aligha lehet erőteljesebb csapást kifejteni 1 ' — állapítja meg Tóth Zoltán. 11 A szablya tehát a könnyű lovasság alapvető fegyvere, melyhez speciális fegyver együttes és lószerszám párosul. Hasonló könnyű fegyverzetükkel szemben félelmetes fegyver, nehézfegyverzetű ellenféllel szemben azonban előnytelen. 12 A kard csapása másként esik, mivel itt a penge felülről lefelé irányított mozgást végez, tekintettel arra, hogy merev csuklóval vállból üt a harcos. A kard elsősorban vágó s csak ritkábban szúró fegyver. A kartartás kitűnően megfigyelhető a XI. századból való bayeuxi szőnyeg ábrázolásain. 13 Ewart Oakeshott könyvében 14 közöl olyan korabeli ábrázolásokat, amelyek világosan megmutatják miképpen fogta kezébe a harcos a kardot. Négyféle módozatot különböztethetünk meg: 1. szúrás alkalmával, amikor tehát a kard a karral egy vonalban áll, a mutatóujj ráhajlik a keresztvasra; 2. védekezéskor, amikor a kard és a kar hajlásszöge enyhe tompaszög, a hüvelykujj a markolatgombra támaszkodik; 3. egykezes csapás esetén, amikor nyújtott karral, vállból üt a harcos, teljesen marokra fogja a kardot; 4. a legnagyobb erejű az a csapás, amikor a támadó két kézbe fogja a fegyverét és nyújtott karral sújt ellenfelére. Ebben az esetben a markolatot tartó jobbkézre kulcsolódik a balkéz, oly módon, hogy a markolatgomb a bal tenyér közepére kerül. Ez a fegyvertartás általánosan elterjedt volt a nehéz kardot viselő népeknél. Tacitus a roxolánokról jegyezte fel: hogy hosszú kardjaik voltak „quos praelongos utraque manu regunt". 15 Az erősebben felhúzott térdekkel történő tiszta nomád lovaglás 16 a szablyás közelharcban is fontos szerepet játszik. Valószínűleg ezzel van kapcsolatban a szablyás sírokban található körtealakú kengyelforma. A szablya, az íj, a nyereg és a kengyel kapcsolatát a szovjet kutatók is hangsúlyozzák. 17 A kétélű kardok mellett általában enyhén ívelt talpú, trapézalakú kengyelek vannak 18 sőt közülük némelyik gyengén aszimmetrikus is. 19 Ez utóbbi a hosszúra eresztett kengyel használatára mutat, ami a karddal küzdő harcos harctechnikájából egyenesen következik. Ezek után megkísérlem konkrét számokkal is bizonyítani azt, hogy a kétélű kard mennyivel nagyobb erőt képvisel, mint a szablya. Ennek megállapítása a védőfegyverzet szempontjából is jelentős. A számítások elvégzéséhez egyszerűsítésekre van szükség. 2* 19
